Mit számít egy bankrablás egy bankalapítással szemben - írta Bertolt Brecht. A bajor származású író sok mindent látott a múlt század harmincas éveiben, de talán még őt is meglepné a Fidesz orcátlansága. Orbán Viktor kormánya néhány NER-oligarchával arra készül, hogy egy komplett bankot tüntessen el az adófizetők szeme elől. Az állam tulajdonában van ugyanis a Budapest Bank, amit - mai áron - mintegy 220 milliárd forintért vásárolt meg az Orbán-kormány. Ezt a közepes bankot akarja a kormány betolni egy szuperbankba, amelynek fő tulajdonosa a Mészáros Lőrinc-féle MKB Bank lenne, a csendestárs a magyar állam mellett még a Vida József-féle Takarékbank. A cél az, hogy az OTP-vel vetekedő magyar pénzintézet jöjjön létre.
Pontos információnk nincsenek arról, kik is az említett bankok gazdái, hisz például az MKB nagy tulajdonosai között négy magántőkealapot is látunk, ám a valódi birtokosról csak sejtéseink lehetnek. Mindaddig ez nem baj, amíg ezen bankok termelik a nyereséget - akkor kell kezdeni aggódni, ha a bankok működése megroggyan. És a kormány a napokban egy rendeletben gyakorlatilag megtiltotta a Gazdasági Versenyhivatalnak, hogy a magyar bankpiacon eddig nem látott nagyságú fúzióval foglalkozzon. Tette ezt azért, mert a vizsgálat során olyan tényekre is fény derülhetne, hogy kik a bankok valódi tulajdonosai. Persze bizonyságot kapnánk arra is, hogy a működésükkel minden a legnagyobb rendben van. Vagy épp nem.
Már az is köztörvényes ügy, hogy közvagyont, a Budapest Bankot épp föloldani készülnek a NER-bankban. De ennél is nagyobb veszély, hogy egy olyan bankpiaci szörny születik, amelynek vezetésére nincs felkészülve a NER. Egyszer volt Budán kutyavásár: az OTP 30 év alatt tudatos stratégia mentén vált a régió megkerülhetetlen bankcsoportjává. A készülő NER-bank körül viszont nem látni Csányi Sándorhoz mérhető szakembereket, de a stratégiát sem. Ha pedig egy nagy bank bukik, akkor az nagyon durva tud lenni. És a számlát mi fogjuk állni, nem az ötlet kiagyalói. Hol lesznek már ők akkor?