A tavalyi kilencmillió után idén tíz millió dollárt (mintegy 2,7, majd 3 milliárd forintot) adott a magyar kormány a washingtoni Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítványnak. A több mint negyedszázada létrehozott szervezet mai elnöke Marion Smith, akinek felesége Stumpf István volt fideszes miniszter és alkotmánybíró lánya. Anna Stumpf Lacey Smith mellesleg a szintén több millió dollárral kistafírozott washingtoni Magyarország Kezdeményezés Alapítványt (Hungary Initiative Foundation) vezeti. Ennek alapító igazgatója a második Orbán-kormány minisztere, Fellegi Tamás volt, aki most Stumpf István kollégája a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerikai Tanulmányok Kutatóintézetében.
A Kommunizmus Áldozatai Emlékalapítvány létesítésekor széles körű politikai támogatást kapott. Határozott róla az amerikai kongresszus, védnökei között pedig egy sor közép- és kelet-európai államférfi mellett ott volt Göncz Árpád köztársasági elnök is. Kezdeti célja egy washingtoni múzeum létesítése volt, ebből azonban nem lett semmi, mert soha nem gyűlt össze rá elég pénz és kidolgozott koncepció híján az sem volt világos, miért járnának oda a helybéliek vagy a turisták. A megálmodott helyszín, a Fehér Ház előtt húzódó park, a Mall már eleve csaknem tele volt múzeumokkal és emlékművekkel. Az ügyben döntő kongresszus a még meglévő két építési telek egyikét az amerikai indiánok, a másikat pedig az afrikai amerikaiak múzeumának adta. Az idő múlásával az eredeti elképzelés teljesen elhalt, az emlékmúzeum az évi díjátadó ünnepségeit leszámítva gyakorlatilag csak virtuálisan létezik, postacíme is csupán egy közösségi iroda.
A múzeum létesítésének költségét eredetileg 100 millió dollárban határozták meg, ez azonban irreálisan alacsony becslés volt. A 2004-ben megnyílt indián múzeumot 199 millióból, a bő egy évtizeddel később elkészült afrikai-amerikai múzeumot 540 millióból építették föl. (A washingtoni Repülési és Űrkutatási Múzeum külső részlegének létesítésére a magyar származású Steven F. Udvar-Házy egymaga 65 millió dollárt adományozott.)
A változó amerikai kormányzatok – így az elmúlt négy évben Donald Trumpé – nem sok figyelmet szenteltek az alapítványnak, ezért az annak nyújtott gavalléros magyar támogatásnak sem látszik gyakorlati haszna. A múzeumépítés helyett végül egy szobor készült, amelynek koncepciója finoman szólva sem tükrözi a közép- és kelet-európai népek kommunizmus alatti szenvedéseit. Az alkotás a New York-i Szabadság-szobor a tüntető diákok által a pekingi Tienanmen téren 1989-ban felállított papírmasé másolatának a másolata. A helyszínül választott névtelen terecske Washington egyik főként feketék által lakott negyedében van, ahol a járókelők nem feltétlenül érzik át az emlékmű üzenetét, a kommunizmus általi elnyomatást. A 2007-es avatóünnepségen még megjelent George W. Bush akkori elnök, de az emlékmű nem vált az amerikai főváros egyik nevezetességévé.
A magyar és a lengyel jobboldal sokkal lelkesebbnek bizonyult az emlékalapítvánnyal kapcsolatban, mint az amerikaiak. Orbán Viktor például még a 2002-es választáson elszenvedett veresége után is elutazott Washingtonba, hogy átvegye az alapítvány Truman-Reagan Szabadság Érmét, majd újra hatalomra jutva kormánya 2014-ben egymillió dollárt küldött. 2017-ben a magyar származású – és Soros Györgyhöz hasonlóan tőzsdeműveletekből – meggazdagodott milliárdos, Thomas Peterffy magas magyar állami kitüntetésének indoklásában lényegi pont volt, hogy támogatja az alapítványt. Az ismételt kormányzati tőkeinjekciók és a magánadományokból befolyó pénzek múzeumépítésre nyilvánvalóan nem, legfeljebb az emlékalapítvány működési költségeire, leginkább vezetői megélhetésének biztosítására elégségesek.
