Makkai, az elfeledett gondolkodó

A mának is tanulságos gondolatokat fogalmazott meg a politika működéséről és kultúrájáról Makkai János politológus (1905-1994) a két világháború között, akinek azonban az elmúlt évtizedekben feledésbe merült a munkássága. Egy online konferencia keretében így a Miskolci Egyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Intézete és a Méltányosság Politikaelemző Központ megkísérelte felidézni a politikai pszichológus-politikus életművét, és megtalálni azokat a kapcsolódási pontokat, amelyek a jelen számára is lényeggel bírhatnak.

A bevezetőben Paár Ádám történész elmondta, hogy Makkai János szinte az egész huszadik századot végigélte, így nem retorikai túlzás azt állítani, hogy az összes Magyarországon történt rendszerváltást is. Noha írásai kivált a politikai pszichológia témakörében jelentősek, a politikai szociológia területén is megkerülhetetlen az 1942-es Urambátyám országa című legismertebb művével, amelyben a középosztály társadalmi viselkedését írta le. A konferencián az előadók azonban Makkai 1943-as fő művére, a Politika-isten rabságában című könyvre helyezték a hangsúlyt, melynek egyik központi fogalma a politikai hiedelem volt. Csizmadia Ervin politológus szerint az utóbbi fogalom kapcsán Makkai a korát megelőzve mutatott rá, hogy a politikában nem az értelem, hanem az érzelmek folyamatos váltakozása játssza a lényegi szerepet, miközben a hatalmi harcok során nem is érdekcsoportok, hanem hiedelemcsoportok küzdenek egymással, melyek szentül hisznek a saját igazságukban, és azokért akár a radikálitáshoz is folyamodnak.

Fazekas Csaba történész előadásában a hiedelem gondolatát Makkai forradalom-értelmezésében vizsgálta, kiemelve, hogy a szerző a forradalomra olyan jelenségként tekintett, amely során a hiedelmek fokozatosan változnak meg, így az emberek viselkedése akár szélsőségessé is válhat. Pók Attila történész a politikai hiedelem gyermekbetegségeit emelte ki, melyek az ember pszichéjében az érzelmek túltengését és az értelem alulfejlettségét eredményezhetik, mely végül mások alulértékeléséhez és az abszolút ellenség megteremtéséhez vezethetnek.

Zárásként Csepeli György szociálpszichológus Makkai mai jelentőségét méltatta, jelezve, hogy a politikai gondolkodó az írásaiban beletalál a korunk életérzésébe, mely leginkább az irracionalizmus kifejezéssel írható le. Az emberek viselkedése ugyanis tömeg szintjén könnyen válhat észszerűtlenné, melyet a kutató szerint felerősít, hogy napjaikat iszonyatos bizonytalanságban éljük meg. Minderre a gyógyír a hit lehet, és a Makkai által leírt politikai hiedelem, amely azonban könnyen vezethet a társadalom szétszakadásához és az ellenfél démonizálásához.