Divatját éli az szimbolikus jellegű deklárációk alkotmányba foglalása Európa egyes országaiban. A héten Emmanuel Macron francia elnök kezdeményezett referendumot egy klímaváltozás elleni küzdelemről szóló nyilatkozat rögzítéséről, a magyar kormánypártok kilencedik alkalommal változtattak az Alaptörvényen, egyebek mellett beleírták, hogy “az anya nő, az apa férfi.” Az észt kormány pedig egy, a magyarhoz hasonló alkotmánymódosítást bocsátana népszavazásra, amely kimondja, hogy kizárólag egy nő és egy férfi köthet házasságot. A konzervatív családmodellt propagáló referendum azért is lehet meglepő, mert a tallinni kabinet vezető ereje, az Észt Centrumpárt a Macron-féle liberális-centrista Renew Europe tagja az EP-ben. A látszólagos ellentmondás oka, hogy Észtországban másfél éve szokatlan szövetség jött létre: a francia elnök már említett helyi szövetségese, a szélsőjobboldali Marine Le Pen harcostársaival fogott össze, és ez a furcsa frigy felforgatta az észt belpolitikát.
A centrista Centrumpárt és az Orbán Viktorral is cimboráló szélsőjobboldali Észt Konzervatív Néppárt (EKRE) egymásra találása bizonyos tekintetben kényszerházasság eredménye. A 2019 márciusi parlamenti választásokon a szintén a Renew Europe-hoz tartozó centrista Észt Reformpárt nyert, a szavazatok majdnem 29 százalékával. A második helyre szoruló Centrumpárt vezére, Jüri Ratas azonban nem érte volna be valamilyen, a kisebbik koalíciós partnernek járó tisztséggel, emiatt nem akart a győztessel összefogni. Ratas miniszterelnök szeretett volna maradni, ezt szem előtt tartva állapodott meg a konzervatív Haza Párttal és az EKRE-vel. Martin Mölder, a Tartui Egyetem politológusa a Népszavának elmondta, hogy a szövetség nem is olyan furcsa, mint első pillantásra látszik. “A Centrum Párt nagyon sokszínű, vannak baloldali, centrista és jobbra húzó politikusai. A párt szavazói pedig többségében az orosz kisebbség tagjai, illetve az idősebb, kevésbé módosabb emberek közül kerülnek ki, akik többsége inkább konzervatív. Ebből kiindulva nem meglepő, hogy a Haza Párttal és az EKRE-vel fogtak össze” - nyilatkozta a szakértő.
A szélsőjobboldali párt kormányra kerülése óta azonban folyamatosan kisebb-nagyobb botrányoktól hangos Észtország. A főprovákotárnak sokáig a tavaly belügyminiszternek kinevezett Mart Helme számított, aki idén nyárig az EKRE első embere is volt. A politikus már tavaly nemzetközi megbotránkozást váltott ki, amikor boltoslánynak nevezte Sanna Marin finn miniszterelnököt, emellett gyakran tett homofób kijelentéseket, de az utolsó csepp az volt, amikor novemberben a párt másik két botrányhősével (a pártvezető fiával, a pénzügyminiszter Martin Helmével, illetve Jaak Madison EP-képviselővel) arról beszélt, hogy elcsalták az amerikai választásokat és Joe Biden leendő amerikai elnök egy korrupt, zsarolható riherongy. A nyilatkozat miatt az ellenzék bizalmatlansági indítvány nyújtott be ellene, de a politikus még a szavazás előtt lemondott miniszteri posztjáról.
Helme az EKRE vezetését júliusban adta át fiának, Martinnak, aki - amióta rivaldafényben van - igyekszik némileg szalonképesebbnek tűnni. Beszédeiben manapság finomabban uszít az észtországi orosz kisebbség ellen, amelynek korábban megkérdőjelezte az anyanyelvi oktatáshoz való jogát. Bevándorlásellenes nézeteit is visszafogottabban ismerteti, mint 2013-ban, amikor a “ha feketék, akkor mutassunk ajtót nekik”-szlogennel összegezte az EKRE nézeteit. A pártnak azért akadnak még hajmeresztően fogalmazó politikusai, például Jaak Madison tavaly nyáron a nácizmust idéző, német nyelvű kifejezést használva, “végleges megoldást” szorgalmazott a menekült-kérdésre.
Martin Mölder arról beszélt, hogy az EKRE megbotránkoztató megnyilvánulásai mögött tudatos stratégia áll. “Amikor botrányt provokálnak, rákényszerítik az ellenzéket a válaszadásra. Az ellenzéki politikusok sokszor eltúlzott reakciót adnak, amit egyesek épp olyan felháborítónak találnak, mint az EKRE eredeti megnyilvánulását. E módszerrel tehát egyrészt megerősítik saját elkötelezett szavazótáborukat, másrészről pedig elriasztják a bizonytalan választókat az ellenzéktől” - magyarázta a politológus. A szélsőjobboldali alakulat provokációi ezért valahol a kormány mérsékeltebb pártjainak érdekeit is szolgálják, hiszen végső soron ezek mind az ellenzéket gyengítik. Az alkotmánymódosító népszavazás ilyen szempontból különösen hatékony, mivel az azonos nemű párok házasságának esetleges legalizációját megnehezítő passzust az ellenzéki szimpatizánsok egy része is támogatja. “A referendum erőltetésével az EKRE arra készteti az ellenfeleit, hogy saját szavazóikkal szemben kampányoljanak.” - tette hozzá Martin Mölder.
Egyelőre korántsem biztos, hogy a jövő áprilisra tervezett népszavazást megtartják. Az ellenzék hevesen tiltakozik a kezdeményezés ellen. A parlamenti vitában az ellenzéki Reformpárt vezetője, Kaja Kallas nevetségesnek nevezte, hogy egy ilyen “felesleges témára” fordítanak figyelmet a koronavírus-járvány jelentette hatalmas válság közepette. A pártelnök azt is megjegyezte, hogy a kampányra elköltött pénznek jobb helye is lenne, a módosítás esetleges elfogadása pedig sok embernek okozna fájdalmat. Kijelentései azonban nem győzték meg a kormánypárti többséget - a Haza párt tizenkét képviselőjéből három ugyan kiszavazott, de a kezdeményezés sikerrel vette az első akadályt az észt parlamentben. Az ellenzéki pártok várhatóan obstrukcióval próbálják meg megakasztani a referendumot: kezelhetetlen mennyiségű módosító javaslatot adnak be, hogy elérjék, az indítvány második olvasatban már ne kerüljön a törvényhozás elé. A kormánypártoknak többek között házszabály-modósítással lenne lehetőségük a manőver elhárítására. Bármi is legyen a népszavazás sorsa, az nyugodtan kijelenthető, hogy az EKRE már azzal részleges sikert ért el, hogy a kérdés napirendre vételével az ellenzéket provokálhatta.
