Cselekedni bent és kint

Nagy mázlim volt. Annak idején - túljelentkezés miatt - elsőre nem vettek fel az egyetemre. Mit tegyek? Gondoltam, majd egy év múlva újra megkísérlem a felvételit a pszichológia szakra, és nem lesz rossz, ha addig is enyhítem a pedagógushiányt. Képesítés nélküli tanítónak jelentkeztem egy Borsod megyei nevelőotthonba. És itt jön a mázli: a különösen nagy vidéki tanítóhiány miatt a kieg. parancsnoksági sorozáson azt mondták, egy évnyi halasztást kapok a sorkatonai bevonulás kötelmétől. Akkor is - előtte is, azóta is - kifejezetten utáltam a katonai nyelvezetet, a militarizáltra kifacsart magyart.

Így aztán Orbán “álhadi”, harcias átmilitarizáltsága nemcsak a tartalma, hanem formája miatt is rendkívül ellenszenves számomra. Úgyhogy az elmúlt napok elfajult, “ki győzött?” vitájában nem csupán politikai hovatartozásom okán ítélem meg a történteket: Orbánék vereségének, maximum Ujhelyi István “kapufa” értékelésének pártján állhatok. Nézzünk azonban egy kissé a távolabbi jövőbe.

Valóban tény, hogy a belső bajainkra, már-már katasztrofális jelenünkre belül kell társadalmi, politikai, erkölcsi-tudati megoldásokat találnunk. Ahogyan ebben az évtizedben itt élünk, az bizony egy egyre súlyosbodó nemzeti tragédia. Európai és világértelemben persze egy parányi porszem vagyunk. Senki sem figyel komolyan ránk. Ezért tragikus helyzetünk, bajaink a közeli és a középtávú jövőben talán maguktól, vagy jobb esetben mégiscsak magunktól

oldódhatnak meg.

A tragikus helyzet egyik összetevője a “nemzetállami szuverenitás” fogalmának totális meghamisítása, ami Orbánék egyik életveszélyes, hatalmi és korrupciós érdekeiket szolgáló stratégiai húzása.

Orbán persze nem győzött, azonban - ami már korábban is látszott - a “jogállami mechanizmus” fogalmának ez a határozatban igencsak szűkre szabott tartalma messze van az alapszerződés, a lisszaboni és koppenhágai dokumentumok által használt jogállamértelmezéstől. Ugyanis ez a “jogállamisági mechanizmus” akkor alkalmazható, ha a megítélés tárgya sérelmes az EU pénzügyi-gazdasági érdekeire. Vagyis ez az európai jogszabály nemigen alkalmas a gyülekezési, a szólás-, a sajtó-, a vallásszabadság stb. védelmére. Ez pedig azt jelenti, hogy “csupán” a korrupciók egy szűk körének megtorlására lehet érvényes.

Ez persze - lássuk be - más tagállamok, talán már a többség kormányzati szándékainak is megfelel. Az európai bírósági eljárás lehetséges elhúzódása pedig csak nekünk lehet káros, mert Orbánék ez esetben megússzák 2022 tavaszi választásokat. És itt jön be a képbe Merkel asszony örökös kompromisszumkereső attitűdje, valamint a nagy német autógyártók primer érdeke.

Figyeljük csak, mit írt Timothy Garton Ash, a neves brit történész az európai csúcs előtt a Der Tagesspiegelben: “Az EU számára a közvetlen fenyegetés nem abban áll, hogy Lengyelország és Magyarország távozik, mint Nagy-Britannia, hanem éppen abban, hogy a klub teljes jogú tagja marad, és változatlanul folyamatosan sérti a szövetség legfontosabb szabályait. Nehéz megmondani, hogy mi a nagyobb veszély: egy kilépett, de demokratikus Nagy-Britannia, vagy egy belül maradó, antidemokratikus Magyarország” - vélekedett.

Tehát igen, csak magunk oldhatjuk meg vészterhes helyzetünket, előbb vagy utóbb. Az pedig hétszentség, hogy a jövőnk nem a türk irány, nem Azerbajdzsánban tudjuk “igazán otthon érezni magunkat”, hanem az Unióban. És nem a “nemzetállami szuverenitások” tudnak megbirkózni a globalizáció, a digitalizáció, a klímaváltozás, az egyenlőtlenségek, a járványok, stb. új és új kihívásaival, hanem igenis az integrációk, mégpedig a főleg kicsikből álló Európában egy mélyen, erősen integrált Európai Unió.

Amikor tehát mindent ki kell találnunk az országmentésért itthon, együtt küzdve minden normális, együttműködésre kész politikai és társadalmi erővel, akkor azt is percenként bizonyítanunk, hangsúlyoznunk kell, hogy amit Orbán képvisel, az egy szűk maffia-klán önmentése, amellyel még hű híveiket is magukra hagynák. Úgyhogy ezt a kettősséget, a “belső cselekvést” és a “külső fellépést” együtt kell véghezvinnünk.