A világ legsürgetőbb küldetése

A Párizsi Egyezmény elfogadásának ötödik évfordulójához érkezve szemtanúi lehetünk egy ígéretes mozgalom kialakulásának a szén-dioxid-semlegesség érdekében. A jövő hónapig azon országok, amelyek a káros üvegházhatású gázok kibocsátásának több mint 65 százalékáért felelősek és a világgazdaság több mint 70 százalékát tudhatják magukénak, kötelezettséget vállalnak arra, hogy a század közepéig elérik a karbonsemlegességet.

Mindezek ellenére romlanak a főbb éghajlatváltozási mutatók. Bár a Covid-19 járvány hatására átmenetileg csökkent az üvegházhatású gázok kibocsájtása, a szén-dioxid szint még mindig rekord magasságban van – és tovább emelkedik. Az elmúlt évtized volt a valaha mért legmelegebb; az északi-sarkvidéki tengeri jég eddigi legkisebb kiterjedését mérték októberben, miközben az apokalipszist idéző tüzek, áradások, aszályok és viharok egyre inkább a mindennapjaink részévé válnak. Biodiverzitásunk elvész, a sivatagok terjednek, az óceánok felmelegednek és belebetegednek a műanyag hulladékba. A tudomány jelen állása szerint, ha nem csökkentjük a fosszilis tüzelőanyagok felhasználását 6 százalékkal évente 2030-ig, a helyzet tovább romlik. Ehelyett 2 százalékos éves emelkedés felé haladunk.

A világjárványból való kilábalás váratlan, mégis létfontosságú lehetőséget kínál az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, környezetünk rendezésére, a gazdaságaink átalakítására és a jövőnk újragondolására. Ehhez a következőket kell tennünk.

Először is egy tényleges globális koalíciót kell létrehoznunk a szén-dioxid semlegesség 2050-ig való elérése érdekében. Az Európai Unió, az Egyesült Királyság, Japán, a Koreai Köztársaság és több mint 110 ország már elkötelezte magát emellett. Ugyanígy az Egyesült Államok következő kormánya. Kína ígéretet tett arra, hogy még 2060 előtt teljesíti eme célt. Minden országnak, városnak, pénzintézetnek és vállalatnak el kell fogadnia a karbonsemlegességre vonatkozó terveket. Azonnal cselekedniük kell, annak érdekében, hogy el tudjuk érni célunkat, azaz a globális kibocsátást 2030-ra 45 százalékkal csökkentsük a 2010-es szinthez képest.

Az ENSZ jövő novemberi, glasgow-i klímacsúcsát megelőzően, a Párizsi Megállapodás alapján a résztvevő országoknak ismertetniük kell öt évre szóló frissített, ambiciózus klímaterveiket a karbonsemlegesség elérése érdekében. Emellett be kell nyújtaniuk az országonként meghatározott, az üvegház hatású gázok csökkentésére vonatozó kötelezettségvállalásokat.

A technológia a mi oldalunkon áll. A legtöbb szénerőmű működtetése többe kerül, mint egy megújuló energiaforrásokon alapuló erőmű felépítése. Gazdasági elemzések is megerősítik ennek az útnak az észszerűségét. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet szerint, habár az átállás folyamán a munkahelyek elvesztése elkerülhetetlen, a tiszta energiára való áttérés 2030-ig 18 millió új munkahelyet fog teremteni. Ennek ellenére természetesen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az elvesző munkahelyeket. Annak érdekében, hogy az átállás igazságos legyen, támogatnunk kell a munkavállalókat azáltal, hogy korszerűsítjük a szociális védőhálót, valamint átképzési és továbbképzési lehetőségeket biztosítunk.

Másfelől pedig a globális finanszírozást össze kell hangolnunk a Párizsi Megállapodásban foglaltakkal és a fenntartható fejlődési célokkal, hiszen ezek biztosítják bolygónk jövőjét. Itt az ideje, hogy megbírságoljuk a szén-dioxid kibocsátást, megszüntessük a fosszilis tüzelőanyag támogatását, lemondjunk újabb széntüzelésű erőművek építéséről, megemeljük a szénre és a környezetszennyezésért felelősökre kimért adót, ezzel tehermentesítve az adófizetőket. Mindemellett fontos, hogy kötelezővé tegyük az éghajlattal kapcsolatos pénzügyi kockázatok közzétételét, valamint minden gazdasági és fiskális döntéshozatalba integráljuk a szén-dioxid semlegesség célját. A bankoknak hitelezésüket a nulla nettó ÜHG-kibocsátás céljához kell igazítaniuk, az eszköztulajdonosokat és -kezelőknek pedig karbonmentesíteniük kell portfólióikat.

Harmadszor, komoly előrelépéseket kell tennünk a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a védekezőképesség kiépítése terén, így segítve azoknak, akik már most is szembesülnek a klímaváltozás súlyos következményeivel. Ez viszont eddig nem valósult meg. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra fordított összeg az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló finanszírozásnak mindössze 20 százalékát teszi ki, akadályozva a katasztrófakockázat csökkentésére irányuló erőfeszítéseinket. Mindez gazdasági szempontból sem észszerű, hiszen minden a klímaváltozáshoz való alkalmazkodást segítő intézkedésekbe fektetett dollár majdnem 4 dollár hasznot hozhat. A fejlődő kis szigetállamok számára az klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és a védekezőképesség kiépítése különösen sürgős, hiszen rájuk nézve az éghajlatváltozás egzisztenciális veszélyt jelent.

A jövő év rengeteg lehetőséget kínál számunkra, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének főbb ülései során orvosoljuk bolygónk égető problémáit. Természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni az egyéb erőfeszítéseket sem, amelyek a biodiverzitás, az óceánok, a közlekedés, az energiaellátás, a városok és az élelmiszerrendszerek állapotának javulására irányulnak. Az egyik legjobb szövetségesünk maga a természet: a természet-alapú megoldások az üvegházhatást okozó gázok - a Párizsi Megállapodás szerinti - nettó kibocsátás-csökkenésének egyharmadát biztosíthatják. Az őslakos népek tudása is útmutató lehet. És miközben stratégiákat dolgozunk ki a környezetünk megőrzésére és a zöld gazdaság kiépítésének érdekében, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy több női döntéshozóra van szükségünk.

A Covid-világjárvány és az éghajlatváltozás kihatásai óriási kihívások elé állítanak minket. Nem térhetünk vissza abba a régi értékrendszerbe, ahol az egyenlőtlenség és az instabilitás elfogadott. Ehelyett egy biztonságosabb és fenntarthatóbb útra kell térnünk, ami egy összetett politikai és erkölcsi próba. Mostani döntéseinkkel határozzuk meg az elkövetkező évtizedek irányát, ezért fontos, hogy a járványból való kilábalás és az éghajlatváltozás elleni fellépés ugyanazon érem két oldala legyen.