Kormányfő az árral szemben

A háborúnak negyven napja vége a Dél-Kaukázusban, de béke nincs Örményországban.

Hegyi-Karabah nehezen megközelíthető tájain időnként összecsapnak az örmény és azeri fegyveresek, s még nem rendeződött annak a védett útvonalnak a kérdése, amely Nahicseván azeri exklávét köti össze a déli örmény tartományon át Azerbajdzsánnal.

A tűzszünet negyvenedik napján az örmény kormány három napos nemzeti gyászt hirdetett és Jerevánban gyászmenetet tartottak. Előtte Nikol Pasinján kormányfő, az ország politikai vezetője televíziós beszédet mondott. Megismételte: kész vállalni a hivatala okán ráháruló felelősséget, s azt is megérti, hogy a tragikus vereség és a történelmi területek elvesztése miatt az emberek bűnbakot keresnek. Ő azonban ezt az utóbbi szerepet nem akarja vállalni – derült ki az beszédből. Amikor a kormányfő menet élén végig vonult a városon, sokan hangosan árulónak nevezték.

Szombaton újabb nagygyűlést tartott az ellenzék a főváros Köztársaság terén. Most is a miniszterelnök lemondását, ideiglenes kormányt, majd új választásokat követeltek. Az egyesült ellenzék 17 párt tömörülése. Folyamatosan szervezik a megmozdulásokat, amelyeken a kormány távozását sürgetik, s minden áron ki akarják kapcsolni a hatalomból Pasinjan pártját, amely két éve egy „bársonyos forradalom” nevet kapott népmozgalom nyomán nyerte meg a választást.

Sztepan Grigorjan liberális jereváni elemző, annak idején lelkesedéssel fogadta Pasinján győzelmét. Most viszont szkeptikus azt illetően, hogy a miniszterelnök távozása megoldást hozna-e? Ki lépne a helyére – kérdezi. Az ellenzéki megmozdulásokat csupa „egykori ember” irányítja, az ellenzéki vezetésben már két volt államfő is helyet kapott, s ideiglenes miniszterelnöknek Vazgen Manukjant javasolják. A hetven fölötti matematikus a függetlenség első éveiben volt kormányfő rövid ideig, de később már nem választották meg. A Pasinján előtti örmény politika Karabah-központú volt, s a stagnáló, elnéptelenedő ország néhány helyi oligarcha zsebében volt. Ezek az erők most visszatérnének. Tartanak tőle, hogy Pasinján esetleg csak helyet cserél politikai szövetségesével, Ararat Mirzojannal, a parlament elnökével.

A két évvel ezelőtti fordulatot Oroszország visszafogott ellenszenvvel szemlélte. Az új politikai vezetés próbálkozott változtatni az állapotokon, de nem volt elég ereje ahhoz, hogy komolyan hozzákezdjen a válság rendezéséhez. A hezitálás, a katonai helyzet félreismerése súlyos vereséghez vezetett. (Katonai elemzők szerint az örmény kormány és az önelégült katonai vezetők nem ismerte fel az azeri fenyegetés erejét, azt, hogy Baku új hadviselési eljárásokat dolgozott ki török segítséggel. Nem készültek fel a drónok elhárítására, az azeriek kommandótámadásaira, a közel-keleti zsoldosok bevetésére. Ehelyett olyan orosz harci repülőket szereztek be, amelyeket egyszer sem vetettek be a háborúban.) Narine Karapetjan karabahi fiatalasszony, aki korábban már nyilatkozott lapunknak, most elmondta, hogy egyelőre Jerevánban él, gyerekei miatt sem költözhetnek, ők a fővárosban fejezik be a tanévet. A koronavírus járvány egyébként is mindent bonyolultabbá tett. Többi családtagja már ismét a karabahi fővárosban, Sztepanakertben van, ahol kinyitottak a boltok és újra indult az élet. Sok a beteg, a háborús sebesült, a kórház, ahol nővére orvosként dolgozik, teljes gőzzel működik. A helyzetet nehezíti, hogy a tűzszüneti vonal bizonytalan értelmezése miatt újabb összecsapások voltak, ismét sebesültek érkeztek. Várják, hogy hazatérjenek a hadifoglyok, előkerüljenek az eltűntként nyilvántartottak. Az is bizonytalanná teszi a helyzetet Karabahban, hogy az energetikai rendszer most az azeriektől függ, bármikor leállíthatják. Abban bíznak, hogy az orosz békefenntartók ezen segítenének. Az orosz katonák Narine szerint segítőkészek, barátságosak, ők is készülnek a kemény kaukázusi télre.

A fiatalasszonyt most jobban foglalkoztatja az örményországi belpolitikai helyzet. Nem érti, miként lehetséges, hogy a háború elvesztése után az ország vezetője posztján marad. Senki sem mondott le – mondja felháborodottan. Szerinte árulás, amit a hatalom részéről tapasztaltak, s úgy véli, hogy az egész nép a kormány távozását követeli.