Előfizetés

Egy nap „szkafanderben”, a mintavételi ponton

Béres Márton
Publikálás dátuma
2020.12.23. 07:30

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Túl van a koronavíruson, volt már plazmadonor, nemrég pedig önkéntes tesztelőnek állt lapunk munkatársa. Riport az arcpajzs mögül.
Alaposan kipróbáltam a covidot. Az első hullámban ebédet szállítottam nyugdíjasoknak. A második hullám kezdetén, szeptemberben elkaptam a vírust, bolyongtam karanténeljárások bürokratikus útvesztőjében, átéltem magas lázat, a szaglásom pedig azóta sem teljes. Később aztán, mivel kiderült, hogy van elég ellenanyagom, plazmadonor lettem. Legutóbb pedig önkéntes tesztelőnek álltam. Hideg, ködös reggelen érkeztem az első napomon a számomra kijelölt mintavételi pontra. Noha az előírások szerint végignéztem rengeteg oktatóvideót arról, hogy miként kell beöltözni, mintát venni, „leöltözni”, fertőtleníteni, azért izgultam, hogy működik majd mindez valójában. Hezitálásra azonban nem jutott idő: újdonsült feletteseim, munkatársaim a gyors bemutatkozás után már adták is a feladatokat. A kipakolás után egymást segítve – a már rutinos szakemberek ellenőrzésével – bújtunk bele a védőöltözetekbe. Aztán két gumikesztyűt hozzáragasztottuk a ruha „mandzsettájához”, majd e fölé jött még egy harmadik, cserélgetésre szánt pár. És persze végül az FFP 2-es maszk, meg az arcpajzs. Nem egyszerű művelet. Mindezek után a felkészítő oktatóvideót a főzőműsorokhoz tudnám hasonlítani: olyan könnyűen tűnik, amikor a séf megpucolja a halat, de amikor te próbálod ezt otthon, akkor még a falat is pikkelyek borítják. Szóval egyáltalán nem olyan könnyű beöltözni és – ahogy itt mondják – „leöltözni”, főleg, hogy tudható, életbevágó művelet ez, hiszen ezen múlik biztonságunk. (Legfőképpen a vetkőzésre kell koncentrálni, fontos betartani az előre lépéseket, ugyanis ilyenkor a legnagyobb az esélye annak, hogy érintkezünk a vírussal.) Már beöltözve kezdődött az eligazítás: miután a páciens behajtott kocsijával a parkolóba és sorra került, el kell kérni tőle a TAJ-számát, a nevét, fel kell jegyezni a rendszámot, és ha az adatok alapján valóban előírta számára a tesztet a háziorvos, akkor indulhat a vizsgálat. Első körben mindenkin egy „antigén gyorstesztet” kell végezni, ehhez a mintát az orrból kell vételezni. Ezt követően a páciens félreáll az autóval. 15 percet kell várnia a gyorsteszt eredményére: ha egy csík jelenik meg akkor negatív, két csík esetén pozitív. Előbbi esetben a páciens „nyert” egy PCR-tesztet a parkoló másik végén álló mentőautónál, pozitív eredménynél pedig egy házikaranténról szóló határozatot. Újoncként „tajkártyás” lettem, vagyis az én feladatom az adatok elkérése volt, a tesztelést a gyakorlott orvostanhallgatók végezték. Noha olyan emberek kerültek itt egymás mellé, akik csak néhány órája vagy napja ismerték egymást, hamar kialakultak a rutinok. Itt nem kellett „dirigálni” senkinek, mert mindenki a lehető legjobban akarta tenni a dolgát, ennek köszönhetően pedig néhány óra múltán már fél szavakból is megértettük egymást. A türelem nem csak a mi „térfelünkre” volt jellemző: a sorban állók nagy többsége is nyugodtan várt a sorára. Persze, itt is felbukkantak azért olykor az ügyeskedők, akik ilyen-olyan indokkal megpróbáltak a sor elejére kerülni. Miattuk dühöngeni nem volt idő, mert sorra érkeztek az újabb meg újabb „páciensek” – olykor pedig tanulságos esetek. Egy férj például a feleségét hozta szűrésre, de csak az asszonynak volt beutalója. Teszteltük, pozitív lett. Ezután pedig a férj egy órával később már ott volt egy második körre: egyeztetett háziorvosával, aki azonnal beutalta őt is. Aztán végre elérkezett a várva vár ebédidő. De akármilyen éhes is itt az ember, miután levetettük az összes védőfelszerelést, az első út a mosdóba vezetett: ebben a „munkakörben” ugyanis az overál miatt, nem lehet csak úgy kimenni. Őrült dilemmákhoz vezet ez: ha „bevetés” előtt sokat iszunk, akkor a mosdó után vágyakozunk, fordított esetben viszont szédülésig szomjassá tud válni az ember. A gyors ebéd és kis pihenés után újra beöltözés, új garnitúrában kezdtük a délutáni műszakot. Van, aki könnyebben, más nehezebb szokta meg a „szkafandert”, ám az biztos: nem könnyű viselet. Ráadásul megannyi apró kényelmetlenséggel kellett szembesülni. A védőszemüveg kényelmes, de párásodik. Az arcpajzs nem párásodik, de néhány óra után őrjítővé tud válni a fejen a szorító érzés. Szinte senki sem a kényelmeset választott, hanem azt, amiben jobban, hatékonyabban tud dolgozni. Én csak pár napra vettem fel az „űrhajósruhát” – azóta pedig még nehezebb elképzelni, milyen lehet azoknak az orvosoknak, ápolóknak, tesztelőknek, aki a járvány kezdete óta ebben töltik életük nagyobb részét.

Kevesebb új fertőzött, sok áldozat

December 27-től megkezdik az egészségügyi dolgozók oltását, pillanatnyilag 5500 vakcina érkezése biztos az EU-ból, de az azt követő napokban újabb szállítmányok várhatók – közölte a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Gulyás Gergely. A jelek szerint gyorsan változnak a számok: az országos tisztifőorvos hétfőn 5 ezer, a kormányfő pedig múlt pénteken 35 ezer embernek elég Pfizer-oltóanyag érkezését prognosztizálta első körben. A kancelláriaminiszter szerint az oltásban a koronavírus-megbetegedetteket ellátó kórházak intenzív osztályán dolgozók élveznek elsőbbséget. Arról, hogy utánuk, mikor és kiket oltanak, nem közölt részleteket, de azt közölte: már több mint 300 ezren regisztráltak a vakcinainfo.gov.hu oldalon. A járványhelyzetről szólva Gulyást azt mondta: egyértelmű fordulat következett be, úgy tűnik, Magyarország túl van a második hullám csúcspontján a fertőzéseket tekintve. Tegnap mindössze 1238 új fertőzöttet regisztráltak, amire október óta nem volt példa. Árnyalja viszont a képet, hogy az utóbbi napokban a tesztek száma is jelentősen csökkent. Nem úgy a haláleseteké: keddre virradóan 180-an vesztették életüket. A kancelláriaminiszter tegnap reményét fejezte ki, hogy 7-10 nappal később az elhalálozások száma is követni fogja a fertőzöttek számának csökkenését.

Jobb mint gondolták

– Nagy valószínűséggel az új típusú koronavírus erősebben fertőző mutációjával szemben is védettséget ad a Pfizer amerikai gyógyszercég és a német BioNTech közös munkájával kifejlesztett oltása – mondták a mainzi központú biotechnológiai vállalkozás alapítói egy keddi tájékoztatón. Ugur Sahin, Özlem Türeci és a BioNTech több vezető munkatársának közös online tájékoztatóján ugyanakkor hangsúlyozták: a mutáns SARS-CoV-2 ezzel együtt is veszélyes, a fokozott fertőzőképesség miatt meglehet, hogy a tervezett 60-70 százaléknál nagyobb átoltottsági arányt kell elérni ahhoz, hogy az élet visszatérhessen a régi kerékvágásba.

„Ez nem digitális oktatás, hanem digitális dzsungelharc volt” – Interjú Aáry-Tamás Lajos ombudsmannal

Juhász Dániel
Publikálás dátuma
2020.12.23. 06:40
Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa
Fotó: Erdős Dénes / Népszava
Tavasszal hetekig káoszban fuldokoltak az iskolák a hirtelen elrendelt távtanítás miatt – vont mérleget Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa.
Általában decemberben hallgatják meg az éves beszámolóját az Országgyűlés Kulturális Bizottságában. Ez most elmaradt?
Technikai okok miatt átcsúszott januárra. De azt az ígéretet kaptam, akkor az elsők között leszek, akit meghallgatnak.

Gondolom, bőven van miről beszámolnia.
Az biztos, hogy 2020 a mi hivatalunkban is egy egészen különleges év volt. Márciusban a különleges jogrend miatt az egyes ügyekben a köznevelési törvényt vagy a felsőoktatási törvényt sem úgy, abban a formában kellett alkalmaznunk, ahogy megszoktuk. Így a korábbi precedenseink sem feltétlenül segítették a munkánkat. Teljesen új jellegű panaszokat is kaptunk, miután digitális munkarendre állt át a teljes magyar oktatás.

Például? Az első időszakban leginkább a káosz miatt hívtak bennünket. A közoktatásban azt lehetett látni, hogy keresik, de nem mindig találják azokat a digitális felületeket, ahol egy iskola egységesen tudná működtetni a távoktatást. Gyakorlatilag tanáronként változott a platformok jellege, ami a diákok és a szülők számára is szinte követhetetlen volt. Hetek teltek el, mire valahogy beállt a rendszer.
Tud mondani konkrétabb példákat is? Igen. Itt van például a Facebook kérdése. Sok tanár úgy gondolta, ha a diákok többsége amúgy is fent van a közösségi oldalon, hozzanak létre ott osztálycsoportokat. Csakhogy a Facebookra 12 éves kor alatt elvben nem lehet regisztrálni, így elég faramuci helyzet volt azt magyarázni a pedagógusoknak, hogy 12 évesnél fiatalabb diákjaikat ne kötelezzék a Facebook használatára. Másik példa: egy anyuka azzal keresett meg, hogy a testnevelőtanár egy internetes videót ajánl a hatodikos gyerekeknek, amiben tornagyakorlatok vannak. Ezeket kellett naponta elvégezniük, hétvégén pedig egy saját videót készíteniük a gyakorlatokról. Az adatvédelmi kérdések mellett az is probléma volt, hogy a tesitanár nem tudott angolul; ha tudott volna, akkor a videó felvezető szövegéből megtudhatta volna, hogy azokat a gyakorlatokat csak felnőttek végezhetik és hetente csak kétszer, mert a vérnyomást fölnyomja az égig. Biztos, hogy a tanár nem volt rosszindulatú, csak hát abból dolgozott, amit jónak vélt, de sajnos nem tudta, hogy az nem feltétlenül jó.
Később javult a helyzet? Az igazság az, hogy a digitális oktatásra az akkori körülmények között nem lehetett felkészülni. Azok a pedagógusok, akik mindenféle képzéseken részt vettek, azt tanulták, hogy a digitális technológiák hogyan segíthetik az iskolai oktatást. De az, hogy mindenki otthon van, teljesen más tészta. Ami tavasszal történt, az nem digitális oktatás volt, sokkal inkább egy digitális dzsungelharc, túlélés. Nagyon sok szempontot kellett figyelembe venni. Például hetekkel később volt egy igazgatói konferencia, ahol jelezték, azoknál a gyerekeknél, akik nem jelentkeznek fel, nem látni az aktivitásukat, elkezdenek elégtelen osztályzatokat adni. Akkor én azt kérdeztem: na jó, de felhívtátok-e a gyereket vagy a szüleit, hogy minden rendben van-e vele, vannak-e eszközei? Vagy elképzelhető, hogy ő a legidősebb testvér és neki kell vigyázni a kisebb testvéreire, amíg a szüleik dolgoznak? Addig ne kezdjünk büntetni, amíg nem bizonyosodunk meg arról, hogy a gyerek tényleg csak „ellógja” az órákat.
Több panaszt kapott a korábbi évekhez képest? Még nem számoltam össze, de szerintem nagyságrendileg megmaradt a korábbi panaszok száma, ami évente olyan 1600-1800 ügyet jelent. A jellegük persze sok esetben megváltozott.

Említette, gondolni kell arra is, hogy egyes diákoknak eszközeik sincsenek, amivel bekapcsolódhattak a távoktatásba. Ilyen jellegű panaszok is érkeztek?
Láttunk ilyen helyzeteket. Ugyanakkor a minisztérium és az összes tankerület megpróbálta feltérképezni, milyen eszközök állnak rendelkezésre. És azt láttuk, koránt sem olyan rossz az eszközellátottság, mint amilyenre számítottunk. Az eszközök alatt nemcsak laptopot vagy tabletet kell érteni, hanem okostelefont is. Ebből a szempontból olyan 94-95 százalékos lefedettséget láttunk.

Okostelefonon aligha lehet rendesen tanulni. Nem is lehet rajta elérni minden oktatási platformot úgy, hogy használni is lehessen. A tárcához és a tankerületekhez rengeteg felajánlás érkezett cégektől, magánemberektől, hogy adnak laptopokat, tableteket rászoruló fiataloknak. Az államtitkárság is vásárolt nyolcezer eszközt, amik kifejezetten azokra a helyekre kerültek, ahol nem voltak ilyenek. Itt nemcsak a családokra kell gondolni, hanem például a gyermekotthonokra is, ahol a legalacsonyabb volt az ellátottság. Egyáltalán nem állítom, hogy a lefedettség 100 százalékos, az oktatáspolitikának külön dolga van azzal, hogy a leszakadást, lemaradást kompenzálja.

Olyan történt vagy történhetett, hogy valakinek azért kell évet ismételni, mert nem voltak eszközei és nagyon lemaradt? Inkább informálisan kaptam ilyen jelzést, itt a beszélgetés mindig arról szólt a tanárokkal, igazgatókkal: ugye nem felejtjük el, hogy világjárvány van? A tapasztalatom az, hogy ilyen végül nem volt. Az általános bukási arány jóval alacsonyabb volt 2020 végén, mint korábban.

A jelentéseiben mindig hangsúlyos szerepet kapnak az iskolai erőszakkal kapcsolatos panaszok. Ezen a téren történt változás? Nem lehet azt mondani, hogy változatlan a helyzet, a tavaszi időszakban az iskolai erőszak gyakorlatilag megszűnt, miután úgymond nem volt iskola, mindenki otthonról tanult. A tavaszi félévben nem is kaptunk ilyen jelzéseket. Az őszi félévben már igen, de ezek aránya jóval kisebb a korábbiakhoz képest.

De az iskolai erőszak nemcsak az intézményekben, hanem az online térben is jelen van. A digitális átállással ez nem erősödhetett fel? A korábbi vizsgálatokból az látszik, hogy a diákok jelentős része attól tart leginkább, hogy kiközösítik a közösségi oldalakon. Ez minden bizonnyal továbbra is jelen van, de hozzánk nem érkeztek ilyen panaszok. Az, hogy nálam mennyien jelentkeznek ilyen ügyekkel, nem is annyira releváns, mi a jéghegy csúcsa vagyunk, nem mindenki fordul hozzánk. Átfogó kutatások kellenének, amikre sajnos jó ideje nem került sor, így nem is láthatjuk tisztán, jelenleg mi a helyzet ezen a területen.

Szeptembertől mégis iskolaőröket állítottak több száz intézménybe. Nem tartja aggasztónak, hogy egy bilinccsel, gumibottal, gázspray-vel felszerelt egyenruhás mászkál a gyerekek között?
Van olyan iskola, ahol a biztonsági kamera vagy a gumibot sem fog látványos megoldásokat hozni. Másutt pedig egyértelmű túlzás az iskolaőrök jelenléte. Amikor idén létrehozták az iskolaőrséget, nekem nem az volt a bajom, hogy van ilyen, hanem az: megfeledkezünk arról, milyen sok más eszköz van az iskolai agresszió visszaszorítására. Az iskolaőrség csak egy lehet a sok közül, nem pedig az egyetlen megoldás. Civilek, egyetemek, szakmai szervezetek és a rendőrség is folytat ilyen programokat. Az iskolai agresszió csak részben pedagógiai probléma, a tanárok nem tudják egyedül megoldani, ahogy az iskolaőrök sem. Sok egyéb szereplő van még, velük nagyobb esély lenne a sikerre.

Csakhogy a civilek egyre inkább kiszorulnak az iskolákból. Szerintem az állam egyedül nem tud okos lenni. Ahogy a civil sem tud egyedül okos lenni. Az oktatásban az együttműködésnek nincs alternatívája. Ha valódi megoldásokat akarunk találni, valódi eredményeket akarunk elérni, elengedhetetlen a széleskörű együttműködés.

Nemrég a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE) ügyében is állást foglalt: jogtalanul függesztette fel az oktatást az egyetemet fenntartó alapítvány az SZFE átalakítása ellen hónapok óta tartó tiltakozások miatt. Ám azóta egy kormányhatározat szélesebb jogköröket adott az alapítványnak. Változott az álláspontja?
Nem változott. Egy egyetemet fenntartó intézmény vagy alapítvány az oktatást nem szüntetheti meg. A parlament dönthet így, de akinek az a feladata, azzal a céllal jött létre, hogy fenntartsa és működtesse az intézményt, egy dolgot biztos nem tehet, mégpedig azt, hogy az oktatást megszünteti. Ezen a kormányhatározat sem változtathat. Ebben a kérdésem az Alaptörvény az irányadó, amit sem a rendkívüli helyzet, sem pedig egy kormányhatározat nem írhat felül.

Az állam üzemelteti, a főváros pénzét viszi

Szalai Anna
Publikálás dátuma
2020.12.23. 06:20

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Még a Tarlós-korszakban a fővárostól az államhoz kerültek a HÉV- és az agglomerációs buszjáratok. Most ezekhez a járatokhoz évente több mint 6 milliárd forinttal kell hozzájárulnia Budapestnek, miközben az átadás idején alig 3 milliárdot kapott az államtól a főváros a 72 milliárdos vagyon fejében. Ráadásul az is vitatott, hogy az évi 6 milliárdos hozzájárulás kisebb-e, és ha igen, akkor mennyivel, mint a járatok korábbi, a fővárost terhelő veszteségei.
Az állam és a főváros között létrejött agglomerációs busz- és HÉV-járatokra vonatkozó megrendelői megállapodásokat egyébként teljesen újra akarták tárgyalni a felek, ám az egyeztetések nem haladtak megfelelő ütemben a járvány miatt. Végül a fejlesztési minisztérium örökébe lépő innovációs tárca és a fővárosi önkormányzat arra jutott: újabb két évvel meghosszabbítják a 2016-ban kötött – és az év végén lejáró – szerződéseket.

A Fővárosi Közgyűlés múlt heti rendkívüli ülésére készült előterjesztés rögzíti, hogy az integrált működés fenntartása érdekében a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) feladata marad a jegy- és bérletárusítás, ellenőrzés és pótdíjazás, a forgalomfelügyelet és zavarelhárítás, az utastájékoztatás és az ügyfélszolgálat üzemeltetése, a menetrenden pedig csak a főváros egyetértésével változtathat az agglomerációs buszjáratokat üzemeltető Volánbusz, valamint a HÉV-vonalakat működtető MÁV-HÉV Zrt.  Az eredeti szerződésekben ezeken felül az is szerepel, hogy a főváros a két szolgáltatás Budapesten belüli költségeinek fedezetéül költségtérítési hozzájárulást fizet az állami cégeknek. Ennek mértékét az előterjesztés szerint a költségek és bevételek alapján állapították meg. Az autóbuszközlekedés esetében évente 2,16 milliárd forintot, míg a HÉV-ek használatának fejében 4,42 milliárdot fizet Budapest. Az agglomerációs járatok belső szakaszainak használati díja tehát évente együttesen 6,58 milliárd forint.  Az agglomerációs vonalak kiszervezésén egyébként nem sokat nyert a főváros. A buszjáratok Volánbusznak történő átadását 2012 végén ultimátumszerűen rendelte el a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium. A döntés különösen furcsa volt annak fényében, hogy az állami cégnek akkor még se elég járműve, se elég embere nem volt erre a feladatra. A sebtében meghirdetett három tendert szakmai hibák miatt vissza kellett vonni. Az új tenderben szolgáltatást vásároltak volna. A BKV megígérte, hogy indul a pályázaton. A menedzsment végül a szakszervezetek hathatós közreműködésével „érvénytelen” pályázatot adott be, így a tender eredménytelenül zárult. Mígnem márciusban új buszok beszerzésére hirdettek pályázatot, amelyen sikerült is állami kezességgel 167 új járművet vásárolni. A buszsofőröket a BKV-tól vették át. Az akkori szakmai vélekedés szerint ezzel a leggazdaságosabban üzemeltethető üzletágától fosztották meg a BKV-t. A HÉV-vonalat viszont mindenféle külső kényszerítés nélkül, hirtelen felindulásból adta át az önkormányzat. Mint emlékezhetünk, Tarlós István akkori főpolgármester azt sérelmezte, hogy a kormány 24 milliárdról három év alatt 12 milliárdra csökkentette a fővárosi közösségi közlekedés támogatását. Tarlós akkor úgy számolt, hogy az agglomerációs járatok évente 10 milliárd forint veszteséget termelnek a fővárosnak.  Az akkori fővárosi ellenzék szerint jól rászedték a főpolgármestert, hiszen alig 3 milliárdot kapott az államtól a 72 milliárdos vagyon fejében. (A pálya és a járművek mellett összesen 134 épület több mint 43 ezer négyzetméter alapterülettel.) Ráadásul az agglomerációs járatokból származó jegybevételek, települési hozzájárulások, valamint a fővárosiak után fizetendő díj levonása után akkori számítások szerint alig 2-3 milliárdot spórolhat évente.