Magyarországon a politika hatja át a vírus elleni védekezést. A bírálók szerint a kormánynak arra kellett volna összpontosítania, hogy felkészítse a közvéleményt az ellenanyag beadására. Orbán Viktor hónapok óta azt sulykolta, hogy Magyarország más tagállamoknál keményebben dolgozik a vakcina beszerzésén, majd a többiek elé vágva látott neki az oltásoknak. Hogy simán túltette magát a Bizottság tervén, az alighanem úgy minősül, hogy megpróbálta aláásni az EU stratégiáját. A politikus előzőleg arra panaszkodott, hogy az uniós illetékesek túl sokáig vacillálnak, amíg engedélyezik az adott szert.
Egyben az állította, hogy országa a földrészen elsőként használja majd az oroszok, illetve kínaiak által kidolgozott készítményt. Utóbbinak azonban egyelőre híre-hamva sincs. Az ellenzék szerint az egész csak arra volt jó, hogy megrendítse a bizalmat az egész védekezésben. A legutóbbi felmérés azt hozta ki, hogy a lakosságnak csupán 15 %-a hajlandó beadatni magának az oltást. Falus Ferenc szerint azonban a magyar kormány sem vonhatja ki magát az uniós döntések alól.
Közegészségügyi szakemberek szerint a miniszterelnök igen értékes időt vesztegetett el azzal, hogy jó pontokat szerezzen Putyinnál a Szputnyik vakcina reklámozásával. Falus azt mondja, hogy inkább szakmai kampányt kellett volna indítani a társadalom meggyőzésére, mármint hogy a kidolgozott szerek biztonságosak és hatékonyak. Sok tanulmány ugyanis azt mutatja, hogy ha a politika beleszól az ilyen kérdésekbe, az fokozhatja a vakcinákkal szembeni ellenérzéseket.
Kökény Mihály, volt egészségügyi miniszter úgy látja, Magyarországon éppen ezért nagyobb az elutasítás a védettséget nyújtó szerrel szemben. A szakember, aki jelenleg a WHO tanácsadója, megjegyzi, hogy az egész tűzijáték egyrészt bizonyította Orbán hűségét az orosz vezető iránt, másrészt pedig a magyar politikus politikai céljait szolgálta Brüsszellel szemben. Ugyanakkor a magyar szóvivő azt közölte, hogy itt nem politikai vagy ideológiai, hanem szakmai kérdésről van szó.
Ehhez képest Krekó Péter úgy ítéli meg, hogy a Szputnyik körüli felhajtás megalapozatlan volt és gyengítette a bizalmat az oltás iránt. Emellett – jegyezte meg a Political Capital igazgatója – Orbánnak igen fontos, hogy úgy tüntesse fel: az EU akadékoskodik, ám ő az, aki megmenti a magyarokat. A politika magyarázza azt is, hogy a beadást nem bízzák rá a háziorvosokra, hanem központi weboldalon kell rá jelentkezni.
Ám ha az emberek nem kérnek az injekcióból, akkor a bírálók szerint az egész stratégia visszahullhat Orbán fejére, miközben a halálozási ráta már így is a legmagasabbak között van a földrészen. Az ellenzék pedig egységesen kíván fellépni a választáson. Krekó arra figyelmeztet, hogy a tét hatalmas, mert ha a hatalom miatt tömegek utasítják el a vakcinát, akkor a politikai következmények a Fideszt sújtják.
A vezércikk szerint Trump amit csak lehetett mindent elfuserált a koronaválság kezelésében. Pedig egy tavalyi felmérés még arra jutott, hogy az USA igen jól áll, ha netán valami fertőzés ütne be, ám jelenleg az a helyzet, hogy azok közt az országok között van, amelyeket a legkeményebben sújtja a ragály. A halottak száma 327 ezer, 18 millióan kapták meg a betegséget, egy főre vetítve a 4. legmagasabb az áldozatok száma és a szenvedéseknek még koránt sincs vége.
A tragikus helyzetért hatalmas felelősség terheli az elnököt, mert értékes időt fecsérelt el, hallgatásra kényszerítette a közegészségügyi szakembereket, a politikának vetette alá az illetékes hatóságokat, az államokra testálta rá a teendőket, ahelyett, hogy a központi szervek intézkedtek volna. Félvállról vette a tesztelést, túl korán feloldotta a korlátozásokat, megtévesztéshez folyamodott, illúziókat terjesztett, aminek a vége olyan zűrzavar lett, hogy az amerikaiak belefáradtak és két táborra szakadtak.
Az egész ott kezdődött, hogy nem figyelmeztette időben a társadalmat, pedig tudta, mekkora a veszély. Inkább a saját újraválasztási kampányával, személyes sérelmeivel, hamis ösztöneivel és bűvös gondolataival foglalkozott. Szándékosan hazudott a köznek a fenyegetés mértékéről. Ezért a hatalmat váratlanul érte, amikor egyszer csak nem lehetett védőfelszerelést beszerezni és ez hónapokon át tartott. Majd megint csak nem a központi intézmények léptek, aminek káosz lett az eredménye. A tesztelés pedig katasztrófának bizonyult.
A Fehér Ház nem engedte, hogy megszólaljon a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ, amely pedig ilyen helyzetben a legfőbb válságkezelő szerv. De még rosszabb volt, hogy a kormányzat felülírta, amit a tudósok javasoltak az országban, ideértve a szociális távolságtartást. Ugyanakkor Trump elérte, hogy a testület előbb jóváhagyja a hidroxikorokint alkalmazását, noha annak hatékonyságát nem támasztották alá a vizsgálatok. Majd visszavonta az engedélyt. Az elnök ezen felül kigúnyolta azokat, akik maszkot viseltek.
Az USA az évszázad legrosszabb fertőzésének kellős közepén hagyta ott a WHO-t. Ezen kívül olyan tanácsadót szerződtetett Trump mellé, akinek semmilyen tapasztalata nem volt a fertőzések területén és a természetes nyájimmunitás kialakulását szorgalmazta a zárlat helyett, ami kész őrület.
Mindez azért történt, mert az elnök nagy ívben tett a tudományra, nem volt hajlandó szemtől szemben felvenni a küzdelmet a vírussal, ugyanakkor nem volt tisztességes az amerikai néppel. A rengeteg halottnak és szenvedésnek tanulságul kell szolgálnia a jövő nemzedékei számára. Ez volt a legtöbb áldozatot követelő év az Egyesült Államok történetében, de nem szabad, hogy bármikor is megismétlődjön.
A kommentár arra figyelmeztet, hogy Európa koronaékszere az egységes piac, az EU egy sor olyan feladatot old meg, amire a nemzetállamok képtelenek: védelmet nyújt a nyitottság révén, de ez egyben azt jelenti, hogy a külső határokat fokozottan védeni kell, az agresszív autokratákkal, az ellenséges hackerekkel, az embercsempészekkel, a terroristákkal, a fanatizmussal és a bigottsággal szemben. De vonatkozik ez a klímavédelemre, a kizsákmányoló rablókapitalizmusra, valamint az eltévelyedő szövetségesekre is, akikben már nem lehet megbízni.
Az uniós állampolgárság ennélfogva hatalmas érték, így nem csoda, hogy pl. Ciprus, Málta vagy Bulgária kereskedik az útlevekkel, hiszen azok tulajdonosai bárhová költözhetnek az unión belül. Persze, hogy a négy szabadság elve érvényesüljön a szervezeten belül, ahhoz szűrni kell a fogalmat a külső határokon – a tömeges migráció és a terrorizmus korában. Ezt a funkciót a Covid-19 csak még sürgetőbb tette.
Főleg miután a járvány első időszakában kaotikus viszonyai közepette egy sor ország lezárta a saját határait, csak magára gondolt a védőfelszerelések beszerzésénél. Így Európa vezetői láthatták, hogy nem haltak el a régi nacionalista reflexek, csupán szunnyadoztak. A kontinens gondjait azonban már nem lehet nacionalista keretekben megoldani. Ezt tanúsítja a migrációs válság is, valamint hogy az unió polgárai ugyanabban a sorsban osztoznak, legyen szó a Brextitről, a jogállamiságért vívott harcról, a ragály miatt elrendelt korlátozásokról, vagy a Trumppal folytatott birkózásról. Vagyis terjed az érzés, hogy mindenki egy csónakban evez és közösen küzd az egyre nagyobb vihar ellen, és itt meg lehet említeni az éghajlatváltozást, a migrációs nyomást, az agresszív tekintélyelvű keleti szomszédokat, valamint Kínát.
Egyik sem olyan, ami ellen a nemzetállamok egymaguk sokat tehetnek. Az EU viszont igen, éspedig úgy, hogy belül nyitott marad. Nem véletlen, hogy az integrációval szembenálló idegen hatalmak elsősorban az egységes piacot igyekeznek megbontani. Mert anélkül nincs európai közösség és védelem.
