Fazekas Árpád fejedelem

A magyar kapus a szurkolók szavazatai alapján a Bayern München - amellyel az egyesület első kupagyőzelmét érte el - labdarúgócsapatának ötödik legjobb hálóőre volt.

Labdarúgó-kupadöntőt ritkán rendeznek december 29-én. Ám az NSZK-ban 1957-ben e napon tartották a nagy meccset. A helyszín Augsburg, a két résztvevő a Fortuna Düsseldorf és a Bayern München volt. Az utóbbi kapujában magyar futballista, az a Fazekas Árpád állt, aki idehaza az Újpestben, majd az MTK-ban, ötször a válogatottban is védett, ám előbb sértődésből, majd kalandvágyból „dobbantott”.

Bizony, kétszer maradt kinn.

Előbb az után, hogy egy órás mester megkérte, hozzon neki Nyugatról órarugókat, mert azokhoz az ötvenes évek Magyarországán nem lehetett hozzájutni. Valaki „feldobta”, elmeszelték. Börtönbe nem került, de diszkréten fogalmazva sem mindenkit tiltottak el csempészésért akkoriban. Ezért ment el először. De rövidesen visszajött, mert hivatalos helyről az üzenték neki: ha hazatér, nem lesz bántódása. A „disszidálásnak” valóban nem lett következménye, ám ötvenhatban – ahogyan ő emlegette: „hirtelen támadt ötletből” – megint lelécelt. Később nem vallotta kérlelhetetlen ellenállónak magát, sőt nem tagadta: idehaza belépett a kommunista pártba. Nem akármit hagyott itthon: utolsó válogatottsága alkalmával Fazekas – Buzánszky, Kárpáti, Várhidi (Kovács III) – Bozsik, Szojka – Raduly, Kocsis, Tichy (Hidegkuti), Puskás, Czibor volt az összeállítás. Naná, hogy 4:2-re nyertünk a svédek ellen. (Amúgy Fazekas egyszer sem volt vesztes a címeres mezes csapatban: négy győzelmet – köztük a századik magyar–osztrákon elért 6:1-et – és egy döntetlent számlált.)

Az ötvenhetes német kupadöntő előtt egy héttel a magyar válogatott járt az NSZK-ban. A csupán az MLSZ számára nem lehetetlen időpontban, hóbuckák övezte fagyos talajon 1:0-ás vereséget szenvedett a Grosics – Mátrai, Sipos, Berendy, Sárosi – Bozsik, Hidegkuti (Bundzsák) – Sándor, Csordás, Machos, Lenkei összetételű együttes, a hidegben is zsúfolt hannoveri stadionban 85 ezer néző örvendezett a házigazdák sikerének. Az érdeklődés akkora volt, hogy helyi mozikban sugározták az ARD egyenes tévéközvetítését, miután a nyugatnémet lapokban megjelent: „Sok kiskereskedő már nem képes kielégíteni a televíziókészülékek iránti váratlanul magas keresletet. Új szállítások csak jövőre várhatók.”

A kupadöntőn szintén telt ház volt, 44 ezer szurkoló tolongott a Rosenau stadion lelátóin. Köztük 12 ezer müncheni, aki külön vonaton vagy autóval érkezett a közeli Augsburgba. Azért az a hatvan kilométer sem volt leányálom, mert az időjárás még zordabbra fordult: a meccset megelőző éjszaka szünet nélkül hullott a hó, így a pályát nem tudták letakarítani, mint a hannoveri Niedersachsen stadionban. (Három évvel később, hatvan novemberében az évszámnak megfelelően 60 ezer nézőt engedtek be Münchenben a Dél-Németország–Közép-Magyarország mérkőzésre, amelyen a magyar válogatott játszott „Közép” álnéven. A „bibi” az volt, hogy a stadion kapacitása nem haladta meg az 52 ezret. Szerencsére nem történt dráma, még a 3:3-at is el lehetett viselni.)

A felek Augsburgban nem nagyon bírtak a kényelmetlen fehér takaróval. A találkozó hetvenhét percig 0:0-ra állt, aztán az idén júliusban nyolcvanöt éves korában elhunyt Rudi Jobst elsőre Albert Görtz kapusba lőtt, majd a kipattanó labdát a bal sarokba küldte. Ezzel 1:0-ra nyert a Fazekas – Knauer, Landerer, Bauer – Mayer, Manthey – Siedl, Sommerlatt, Velhorn, Jobst, Huber összeállításban futballozó Bayern München, amely a klub történetének első német kupagyőzelmét ünnepelte. A kilencven éve született és két esztendeje elhunyt Fazekas, aki havonta hatszáz márkás fizetést kapott, azt mondta: „Ezer márka és egy arany karóra volt a prémium.” Ahhoz képest, hogy a Bayern vezetősége – költségkímélés miatt – be sem akarta nevezni a csapatot a kupára, és csak Willibald Hahn osztrák edző határozott kérésére változtatott elutasító álláspontján...

A Stuttgarter Kickers elleni 4:1-es bajnokin bemutatkozó és mindjárt büntetőt hárító Fazekas örök müncheni legenda maradt: néhány éve a Bayern-história ötödik legjobb kapusának választották. Sepp Maier, Oliver Kahn, Raimond Aumann és a belga Jean-Marie Pfaff előzte meg. Nem esett hanyatt az elismeréstől, mert így beszélt az elé kerülő kvartett tagjairól: „Mindegyiküknél jobb voltam.”