Szabad szemmel: Nincs szükségük Trumpra, mert a jég hátán is megélnek az Orbán féle populisták

A populista rendszerek leváltozáshoz valamilyen kataklizmára lenne szükség.

A lap úgy látja, hogy az európai jobboldali populisták simán meglesznek Trump nélkül is. Merthogy erre utal a magyar és a lengyel helyzet. A két kormány olyan elnyomó intézkedéseket alkalmaz, amelyek néhány éve még elképzelhetetlennek tűntek. Lecsapnak az elégedetlenségre és megfélelemlítést alkalmaznak abban az EU-ban, amely a liberális értékekkel és a polgári szabadságjogokkal büszkélkedik.

Orbán Viktor rendszere vélhetően a legsikeresebb az összes közül, egyben a szélsőjobbos sodródás élcsapatát jelentette Közép-Európában, ahol hasonló rezsimek vetették meg a lábukat. Így Szlovéniában, Romániában és Bulgáriában. Hatását nyugaton is érezni, mint pl. az olaszoknál a Salvini-féle Liga révén. A brit konzervatívok ugyan nem szélsőségesek, de ők is bevállalták a populizmust.

A magyar ellenzék hiába áll össze, a Fidesz egyelőre vezet a közvélemény kutatásokban, habár előnye csökkent a járvány miatt. De ha súlyosbodik az egészségügyi helyzet, akkor meggyengülhet a párt.

Feledy Botond, brüsszeli Euro-Atlanti Integrációért és Demokráciáért Központ szakértője úgy véli, hogy a rendszerváltozáshoz valamilyen kataklizma kell, és minél tovább marad fenn a Fidesz uralma, annál nagyobb megrázkódtatás szükséges. Viszont nem veszélyezteti a pártot, hogy Trump lelép a színről, hiszen Orbán már 10 éve van hatalmon, a politikában pedig 30 éve vesz részt. Azon kívül a populista rendszerek, a maguk erős elitellenességével és a pluralizmus elutasításával eleve befelé fordulóak.

Nekik nem Trumpra van szükségük, hanem ellenségekre, legyen az a liberális Brüsszel vagy Soros. Viszont Kína nem tartozik a magyar célpontok közé, pedig az Amerika fő vetélytársa. Ily módon – mondja Feledy – a populizmus túléli az elnököt és igazodni fog az új nemzetközi rendhez.

Le Monde

A lap úgy mutatja be Novák Katalint, mint Orbán Viktor igen konzervatív családügyi miniszterét, aki azonban nem mindig vallotta a mostani elveit. Mindenesetre mára ő lett a születéspárti magyar kormánypolitika zászlósfigurája, aki szemben áll az alternatív modellekkel. A hatalom persze nem győzi hangoztatni, hogy a hagyományos család és a keresztény értékek platformján áll. Ennek persze némiképp ellentmondott, hogy Szájer Józsefet egy meleg tömegszex parti kellős közepén kapták rajta Brüsszelben, de ettől még az Orbán-kabinet nem állt le az üzenettel.

Novák a hatalom egyik pillére, noha egyik nemrégiben tett kijelentése nagy botrányt keltett. Lydia Gall, a Human Rights Watch szakértője azt mondja, a nemek egyenjogúságának tagadása, illetve a diszkriminatív előítéletek táplálása része annak a háborúnak, amit a magyar kormány hirdetett meg a „gender ideológia” ellen. Az elemző szerint a hatalom arra használja a fogalmat, hogy álinformációkat terjesszen, illetve népszerűsítse homofób és nőgyűlölő programját.

A nemrégiben végrehajtott alkotmánymódosítást a miniszter úgy értékelte, hogy az megakadályoz mindenféle szexuális propagandát az iskolákban és harcol a gender ideológia ellen.

De nem mindig volt olyan öntudatos anyuka, mint ahogy azt mostanában igyekszik elhitetni a videóival. Jó humorérzékkel megáldott internet használók előbányászták azt a nyilatkozatát, még 2010-ből, amelyben egyszerű családanyaként arra panaszkodott, hogy már 7 éve van odahaza, és elege van az ostoba mesekönyvekből. Szeretne valakivel két mondatot váltani, anélkül, hogy félbeszakítanák, továbbá bezárt ajtóval használni a WC-t. Azon kívül már hasznosítaná két diplomáját, valamint, hogy négy nyelven beszél.

Ezért az írásáért díjat kapott, majd nem sokára következett az általa igényelt felelős munka is: Orbán új kormányában, amely már a konzervatív forradalom készült és abban nem sok hely maradt a feminizmusnak.

Die Zeit

Szokás az EU-t úgy tekinteni, hogy az teljesen szétszakadozott, széteső közösség, amelyben igencsak akadozik a munka, ám a kép hamis: ez az év megmutatta, igazából mire képes a szövetség. A britek kilépése természetesen nagy veszteség, és hogy milyen súlyos következményekkel jár, azt sok érintett csak most kezdi érezni a saját bőrén. Az utolsó pillanatban született megállapodás azonban főleg az unió érdeme, vagyis hogy ésszerű egyezségre törekedett, nem a múlttal foglalkozott és új partneri viszonyt alapozott meg.

Nem hagyta magát befolyásolni az ide-oda csapódó brit álláspontok által, közösen lépett fel a 27-ek érdekében, határozottan, türelmesen, de kompromisszumra készen. Azaz a legjobb oldalát mutatta.

Nagy siker a 750 milliárdos szolidaritási alap is, mert az ahhoz kapcsolt jogállami mechanizmus új irányt jelöl ki: a megállapodás stoptábla a tekintélyelvű magyar és lengyel vezetésnek, amely hiába próbálta meglőni a feltételrendszert.

Tavasszal ugyan a járvány kezdetén működésbe léptek a nacionalista reflexek, de az unió az utóbbi hónapokban többet változott, mint előtte sok-sok éven át. Legyen szó a koronaalapról, a jogállamiságról, a klímacélokról vagy a Brexitről. A szervezet becsvágyóbb és szolidárisabb lett, újfajta határozottsággal áll ki az érdekeiért. Emögött az van, hogy sokáig úgy nézett ki: feltartóztathatatlan a nacionalisták nyomulása. De az EU most elszánta magát, hogy felvegye a kesztyűt. Ez a legjobb hír a búcsúzó évben.

Felteszi a kezét a szemleíró, mert a járvány elleni küzdelem során az derült ki, hogy egyik politikai vagy gazdasági rendszer sem különb a másiknál, nagyjából azonos eredménnyel küzdöttek a Covid-19 következményei ellen. Azaz ebből a szempontból igazán nagy tanulságokkal nem szolgál a példátlan fertőzés.

Azt lehet mondani, hogy egyes vezetők jobban teljesítettek, mint mások, és itt meg lehet említeni Merkelt, illetve Johnsont. Ám mégsem lehet kiosztani az „Év kormánya” címet. Nem számított, hogy milyen a viszony az állam és a piac között, illetve hogy miként állnak a polgári szabadságjogok. Kína olyan sikeresen verte vissza a ragályt, hogy annak láttán még a tekintélyelvűség ellenfelei is meginogtak. Kivéve a liberális Új-Zélandon, amely szintén igen jól szerepelt.

Szóval bárhonnan is nézzük, sem a pluralista, sem az autoriter rendszerek nem állíthatják, hogy ők a jobbak. A hibrid rezsimek között pedig ott van a rosszul, illetve közepesen teljesítő Magyarország, valamint a példát mutató Szingapúr. De pl. a betegek számát tekintve Anglia és az USA mindenkit alulmúl. Azaz itt megáll a józanész. Miközben Kelet- és Délkelet-Ázsia mérlege egészen kitűnő, benne a kommunista Kínával, valamint a dél-koreai többpárti demokráciával.

Így lehet, hogy az egészet rá kell írni az esetlegesség számlájára. Hiszen még az sem biztos, hogy keménykezű politikát kellett alkalmazni. Tajvan pl. nem rendelt el korlátozásokat, és ott mindössze 7 halott volt. Kína persze a propaganda háborúban azt fogja állítani, hogy az ő rendszere működött egyedül. De a Nyugat is pont ezzel érvel majd, és valamilyen szinten mindkettőnek igaza lesz. Leszámítva, hogy a világnak nem igazán van fogalma a történtek hátteréről. Ily módon kár volna megerőszakolni a tényeket. A bizonytalansággal persze nehéz együtt élni, de még mindig jobb, mint odaállni valamelyik rossz alternatíva mellé.