Ég veled, Európa! – Könnyedén átment a brit alsóházi szavazáson a kereskedelmi megállapodás

A szigetország szilveszterkor búcsút vesz az Európai Uniótól.

Boris Johnsonnak nem kellett, hogy szapora szívverése legyen az EU-val december 24-én megkötött szabadkereskedelmi egyezményről szóló parlamenti szavazás előtt. A huszonegy legelszántabb Brexit-párti képviselő „Európai Kutatócsoportja” ugyanis már a voks előestéjén áldását adta az alkura, azaz a szerződésben nem talált olyan pontokat, melyek nem illenek be a szuverenitásról, az ellenőrzés visszaszerzéséről alkotott képükbe. A tárgyalások két legproblematikusabb területén, az egyenlő versenyfeltételekkel és a halászati kvótákkal kapcsolatban voltak fenntartásaik, de bíztak abban, hogy egy „robusztus” kormány az első esetben képes lesz enyhíteni a szigorú korlátozásokat, a másodikban pedig az átmeneti öt és fél éves időszak után a szigetország teljes ellenőrzést kap vizei felett. A nyolcvan fős konzervatív többség birtokában nem volt különösebb jelentősége, de a kormányfőt megnyugtathatta, hogy Sir Keir Starmer, az ellenzék vezére is az egyezmény elfogadására utasította a munkáspárti képviselőket, mert ezt még mindig jobb megoldásnak tartotta, mint a rendezés nélküli kizuhanást Európából.

A tiltakozók közé tartozott a skót és a walesi nemzeti párt, valamint az északír koronahű erők képviselőcsoportja.

Johnson a rá jellemző, példaképe, Sir Winston Churchill orátori magasságaihoz felérni próbáló hangzatos szavakkal indította el a vitát. Hangsúlyozta, hogy

Mint mondta, az Egyesült Királyság saját kezébe vette a törvényei és a nemzet sorsa feletti ellenőrzést, de a jövőben is az EU legjobb barátja és szövetségese kíván lenni.

Sir Keir Starmer viszont kifogásolta, hogy a „sovány” megegyezés nem tesz eleget a munkahelyek megőrzéséért, a környezetvédelemért és a munkavállalói jogokért. Az egykori emberi jogi ügyvéd sok hibát lát az 1246 oldalas szerződésen alapuló 80 oldalas törvényben, ám belátja, hogy nélküle vám- és illetékfizetési kötelezettség lépne fel az EU-val szemben, emelkednének a fogyasztói árak, tönkre mennének a vállalkozások, komoly gondok keletkeznének a biztonság területén és veszélybe kerülne az északír hatalommegosztást biztosító nagypénteki paktum is.

Theresa May volt kormányfő, akinek a bicskája emlékezetesen beletört a Brexitbe, mert nem volt képes átvinni a parlamenten Brüsszellel kötött megállapodását, saját egyezményét jobbnak nevezte, mint utódjáét, mégis elegánsan nemzeti érdeknek nyilvánította és elfogadásra ajánlotta azt. Diane Abbott volt árnyék-belügyminiszter jelezte, hogy euroszkeptikus beállítottsága ellenére sem szavazza meg a törvényt, mert a demokrácia semmibevételének tekinti, hogy az elmúlt harminc év legfontosabb szerződését életbe lépése előtt egy nappal siettetik át a parlamenten.

A közvélemény szemében ezen az eseményekben sűrű napon alighanem elsőbbséget élvezett az a kora reggeli örvendetes hír, hogy a brit gyógyszerészeti felügyelet jóváhagyta az AstraZeneca és az Oxfordi Egyetem által közösen kifejlesztett az eddigieknél olcsóbb és könnyebben kezelhető vakcinát. A kormány előzetesen 100 millió dózist rendelt az oltóanyagból, amely így 50 millió brit ellátására elég. Új fejlemény, hogy a jövőben mind a Pfizer/BioNTech, mind az oxfordi vakcina esetében az első és a második adag beadása között 4-12 hét fog eltelni, ami az egyének szempontjából kevésbé előnyös, de javítja az általános védettséget javítja. A tömeges, heti kétmillió személyre méretezett oltási program január 4-én az idősotthonok lakóival és gondozóival kezdődik .