Diktátorok álma

Azt kell mondanom, hogy minden diktátor álma lehetne Magyarországon születni és itt hatalmat gyakorolni. Új szinonimája a diktatúrának a demokrácia magyar módra, avagy operett/operatív törzsi diktatúra. Ami a mai magyar politika, azon már csak nevetni lehetne, ha nem vérre menne. Kormányfőnk Moliére színjátékaiba és Lehár Ferenc operettjeibe illő lépéseivel birodalmakat építő nagyságokat szégyenít meg. Julius Caesar nem vágyhatott volna jobb szenátusra, mint amilyen országgyűléssel most Orbán bír, hiszen már nemcsak a “133 bátor emberre” számíthat, hanem - a veszélyhelyzet meghosszabbítása ügyében - mögötte áll valamennyi parlamenti párt támogató nyilatkozata is.

Biztos sokan felhorkannak erre, hogy hol van itt diktatúra? Diktatúra ott van, ahol a társadalmi munkamegosztást és a megtermelt javak elosztását nem a társadalom valós szükségletei irányítják, hanem egy személy vagy egy kisebb társadalmi csoport/elit gazdasági és politikai érdekei, a népesség nagyarányú kizsákmányolása mellett. Ez fejletlen jogrendszerű államszervezetekben óhatatlanul csak nyílt erőszakszervezeti eszközökkel, fegyveres hatalommal biztosítható, de a volt szocialista államok sora Kazahsztántól Magyarországig bizonyítja, hogy nyílt erőszak nélkül is lehet diktatúrát csinálni, és így lehet csak igazán hatékonyan működtetni egy kapitalista államot.

Magyarországon is kiválóan működik a kapitalista diktatúra katonai és rendőri terror nélkül, sőt olcsóbban és kockázatmentesebben. Mi az ára? Amit az újdonsült oligarcháink zsebre tesznek. És ezt az árat szép csendesen még a közvélemény is elfogadja, ahogy magát a diktatúrát is. A mi kis operett diktatúránkhoz egzisztenciális kényszerítő eszközök, némi demagógia, látszólag működőképes parlament kell és az egészre áldást adó és minden tisztánlátást nélkülöző országgyűlési képviselők. Tehát Orbánnak nagyobb szerencséje van, mint Julius Caesarnak. Itt egyelőre nincs Brutus, nincs Cassius, nincs Ciceró. Orbánnak nem kell hazai és külföldi katonákra, ÁVO-ra építenie, mint diktátorelődjeinek, Kádárnak és Rákosinak, az túl költséges lenne, és ráadásul szemet szúrna az EU-nak és kevéssé lenne hatékony. Ehelyett politikai blöffökre, hazugságokra, különalkukra, szavazatvásárlásra, be nem tartott ígéretekre és kamarilla politikára építi rendszerét.

A legutóbbi orbáni politikai blöff a rendkívüli jogrend, amiben tulajdonképpen semmi új sincs, hiszen tavasszal egy ilyet már sikeresen bemondott. Akkor bejött neki, miért ne blöfföljön újra meg újra? És a saját hatalmi szempontjából ugyanúgy sikeres lehet ez a blöff is. Pedig mára már mindenki előtt tiszta a kép: a tavaszi rendkívüli jogrend során az áldozatot a nép/nemzet hozta, és a kormányzó politikai és gazdasági elit zsebre tette a profitot. Így tud más kárán gazdagodni. Hiszen a járvány alatt az egészségügy, az oktatás, a kultúra cipeli a terheket, de egyik szektor se kap komoly állami segítséget (minek is, ha nem kéri komolyan). Miközben a kapitalista nagytőkébe fokozott intenzitással dől a pénz, ami persze azonmód folyik is ki az országból. Tessék ránézni a tőkés társaságok mérlegére a Cégbíróság honlapján és a Magyar Nemzeti Bank kimutatásaira. Dübörög a kapitalizmus, de jólét, jól lét és szabadság sehol! Az sem szempont, ha az őszi-téli hónapok halálozása a többszörösére ugrik az előző évek átlagához képest, hiszen pártunk és kormányunk szerencséjére ez a járvány nem a munkaképes korosztályt sújtja a legjobban, meg aztán ha sújtaná is, majd importálunk munkaerőt Ukrajnából.

Hihetetlen, hogy a magyar jogrenden belül a demokrácia álarca mögött milyen széles eszközrendszere van a diktatúrának. Nem kell hozzá más, csak “133 bátor ember” és a saját érdekeit nem felismerő ellenzék. De miért garázdálkodhat szabadon az épp hatalmat gyakorló kormány, miért engedjük? Mert még az ellenzéki beállítottságú választópolgárok is készséggel elhiszik, hogy Magyarországon nincs diktatúra, hogy a rendkívüli jogrend során a kormány elsődleges célja minél több emberélet megmentése. Holott már tavasszal sem a védekezés volt az elsődleges kormányzati cél, hanem a Fidesz klientúra lojalitásának kifizetése és a tőkés társaságok vagyonának, profitjának zökkenőmentes gyarapítása.

Aki dolgozott már államigazgatásban és akár csak vázlatosan ismeri a magyar államszervezetet és értelmezett már jogszabályokat, az pontosan tudja, hogy tavasszal is és most is a rendkívüli jogrend nélkül is minden járványügyi, belbiztonsági és gazdaságélénkítő intézkedésre joga volt és van a kormánynak. Ha ez így van, akkor Orbán szempontjából miért szükséges a rendkívüli jogrend? Hogy a saját belső ellenzékét féken tartsa, továbbá a nyomokban még létező és döcögve működő társadalmi egyeztetési kötelezettségeket negligálhassa és a tiltakozási lehetőségeket korlátozhassa. Konkrétan figyelmen kívül hagyhassa az egészségügyben, oktatásban, kultúrában dolgozók elégedetlenségét, szakszervezeti jogait, sztrájk, béralku igényét. És az önkormányzatokra a szokásos jogkör megvonások mellett újabb terheket róhasson.

Végül csak egy kérdésem maradt: hol rejtőzik korunk Brutusa, Cassiusa, Cicerója, akik hisznek, sőt cselekedni mernek a köztársaságért, a demokráciáért?