Hogy egy esztendő mennyire jó vagy nem jó, arra nincsenek objektív mérőszámok. Aki elveszítette a hozzátartozóját, az egészségét, a munkáját, az aligha fog jó szívvel emlékezni 2020-ra, de vannak a most búcsúzó évnek nyertesei is. És nem csupán arra gondolunk, hogy M. Lőrinc idén sem keresett rosszabbul, mint tavaly. Hanem arra is, hogy egy tágas kertes házban, biztos (táv)munkahellyel, tetemes tartalékokkal egészen más lehetett átélni a járványhelyzetet, mint jövedelem, számítógép, internet vagy éppenséggel otthon nélkül. Meg arra, hogy az egy főre jutó GDP, a gyermekhalandóság és a szegénység mutatószámai alapján a vírus-sújtotta 2020 a világtörténelem negyedik legjobb éve volt – szinte bizonyosan jobb például, mint amilyen 2021 lesz, akár a leglátványosabb visszapattanás esetén is. És az a tény, hogy a megszokott újságunkkal a kezünkben evezünk át az évfordulón, azt is valószínűsíti, hogy a világnépesség azon szűk, privilegizált elitjéhez tartozunk, amelyik jó eséllyel a következő 365 napot is jelentősebb egészségügyi és egzisztenciális megrázkódtatás nélkül vészelheti át. H. M.