„Csak nálunk minimum kétszer annyi temetés van, mint amennyi korábban volt. Nem tudni, miért, de a tapasztalatok szerint Győrben jóval gyakrabban kérik a családok az egyébként drágább koporsós szertartást az urnás helyett” – szolgált egy meglepő ténnyel lapunknak dr. Ladocsy Géza. Ám miközben gyakoribbak a koporsós temetések, a győri „Jószív” Temetkezési és Szolgáltató Kft. ügyvezető igazgatója szerint a hamvasztóüzemük jelenlegi kapacitása még így is több mint kétszerese a járvány előttinek. (A krematórium most hétfőtől vasárnapig lényegében éjjel-nappal működik, míg korábban nem ilyen feszes munkarendben végezte hétvégén is szomorú feladatát.)
Ladocsy Géza szerint az ő példájuk nem egyedülálló, mindenhol terhelt a rendszer. A temetkezési vállalatok esetében a biztonsági előírások is plusz munkát eredményeznek: az elhunytért menő temetkezési dolgozóknak most védőfelszerelést kell ölteniük és a halottszállító kocsit is fertőtleníteni kell. Az igazgató beszélt arról is: a temetéseket esetenként nem azért tudják a vártnál később megtartani, mert a hozzátartozók nem tudnak jelen lenni, hanem a véges temetői kapacitások miatt – ezek nem növelhetőek egyik pillanatról a másikra. Ha egy nap alatt 5 temetés fér bele az időbe, nem lehet 10-et tartani.
A temetési gyakorlat változásával kapcsolatban a Népszava jó néhány temetkezési vállalatot megkeresett, de a legtöbb helyen azt a tájékoztatást kaptuk, hogy nagyon leterheltek, nincs energiájuk nyilatkozni. (A helyzet valóban morbid voltát jól mutatja az a mentegetőzés, miszerint koronavírus-fertőzésben elhunyt a temetkezési vállalat feje is, és ez tovább nehezíti a működésüket.)
Temetésen Magyarországon jelenleg legfeljebb 50 fő vehet részt, december elején botrány is kerekedett abból, amikor egy nógrádi pap nem búcsúztatta el a halottat, hanem sarkon fordult, és magukra hagyta a gyászolókat, mondván: többen vannak az engedélyezett létszámnál. Végül a kántor vezetésével/segédletével helyezték végső nyugalomra az elhunytat. (A község önkormányzata jelentette is az esetet a Váci Egyházmegyénél, mivel úgy vélte: a sietve távozó plébános kegyeletsértést követett el.)
Tömegsírokra volt szükség
„A koronavírus 2020-at a legmagányosabb évvé változtatta” – erről az amerikai Lynn Bartels mesélt lapunknak. Ugyan az utóbbi hónapokban ő is sokat küszködött az elzártság és az egyre romló munkavállalási esélyek miatt, mégis a szerencsések közé tartozik: családjában eddig aki elkapta a kórt, az fel is épült belőle. Ez azonban sokaknak nem sikerült. Az Egyesült Államokban eddig 336 ezer, a koronavírushoz köthető halálesetet tartanak számon, és 19,4 millió ember kapta el a fertőzést. Nem véletlen, hogy a temetés sok esetben gondot okoz. Az első hullám alatt New Yorkban tömegsír lett azok végső nyughelye, akiknek nem maradt élő hozzátartozójuk, vagy akiknek a családja nem tudta állni a temetés költségeit. (Ráadásul az első hullám alatt több kórháznak és temetkezési vállalkozásnak is hűtőkamionokat kellett beállítania, hogy tárolni tudja a holttesteket.)
A tömegesség a szertartásrendet is átírta: egyre gyakoribb az online, élőben streamelt temetés. És nem csak a „búcsú csatornája” változott: az Országos Temetkezési Igazgatók Szövetségének felmérése azt mutatja, hogy az Egyesült Államokban – szemben a győri példával – éppen a hamvasztás lett egyre népszerűbb. Illetve sokan elhalasztották a járvány miatt a szertartást, hogy később tartsanak megemlékezést (amely a vírus visszavonulása után újra impozáns-tömeges lehet).
Oda az inka hagyományok
A pandémia persze nemcsak a földrész északi felének temetkezési szokásait zilálta össze. Az APnews.com arról számolt be: a koporsós temetés egyaránt fontos tradíció a perui őshonos inka kultúrában, és az országot gyarmatosító spanyolok számára. Évente tömegek látogatják szeretteik sírját legalább egyszer (de inkább jóval gyakrabban), hogy tisztelegjenek előttük. A világjárvány beköszöntével azonban a több száz éves hagyományok átalakultak. A fertőzés megelőzése és a helytakarékosság érdekében a főváros túlterhelt temetőiben az emberek elkezdték hamvasztani a halottakat, alapvetően megváltoztatva a temetkezés rítusait, hagyományait. Christopher Heaney történelemprofesszor és az inkai temetési szertartások szakértője a Penn State Universityn elmondta, mindez addig példátlan változás. Legalább 4686 koronavírus-áldozatot hamvasztottak el Peruban március és augusztus közepe között az egészségügyi minisztérium illetékesei szerint. Ez az országban a 25 000 megerősített koronavírusos haláleset közel 20 százaléka.
A Peru fővárosában élő Melissa Alvarez arról mesélt lapunknak, hogy kezdetben azokat, akik a járvány miatt haltak meg, elhamvasztották, és a temetésen egyetlen személy vehetett részt. Mára enyhült a szigor, tartanak hagyományos szertartásokat, de csak kisebb búcsúztatói létszám engedélyezett.
A hamvasztással kapcsolatban az APnewsnak Joselyn García és sokan mások is arról panaszkodtak: gyakran a kórházak ragaszkodnak hozzá. Amikor például Joselyn édesanyja, María Cochachín elhunyt, a lány szerint a kórház illetékesei arról tájékoztatták: a hamvasztás kötelező – a fertőzés további terjedését akadályozandó. Anyja hamvait végül csak több héttel később szállították le. A lány meg van győződve arról, hogy valójában joga lett volna eltemetni anyját úgy, ahogy ő szerette volna, egy fehér koporsóban. Hónapokkal később is rendszeresen álmodik arról, hogy anyja sír a hamvasztása miatt.
„Azt hiszem, a vírus miatt másképp tekintünk a halálra, fókuszba került, hogy mennyire közel is van hozzánk, része az életünknek. Nem tesz különbséget szegények és gazdagok között, de az nyilvánvaló, hogy a szegényeknek sokkal nehezebb a sorsuk, ha megbetegszenek” – mondja Melissa. Peruban komoly nehézséget okozott a vírus elleni küzdelemben az egészségügy helyzete. „Nem túl jó a lakosság egészségügyi ellátása, úgy tapasztaltam, egyszerűen nem tudtunk kezelni egy ilyen helyzetet, aminek következtében jelentősen emelkedik a halálozások száma” – részletezi Melissa. A nyáron Limában tüntettek is orvosok, akik azért küzdöttek, hogy megfelelő védőfelszerelést, maszkokat, valamint oxigént és lélegeztetőgépeket kaphassanak. A gyógyítók önvédelmi reflexe nem véletlenül élesedett: nyár végéig legalább 153 perui orvossal végzett a Covid–19.
A vallás nem szempont?
A vírus a világ más részein is eddig nélkülözhetetlennek gondolt temetési tradíciót lehetetlenített el. A Council on Foreign Relations (CFR) példaként említi Egyiptomot, ahol a családok a vírus miatt képtelenek voltak eleget tenni annak az iszlám szokásnak, miszerint a temetést megelőzően a testet megfürdetik. Indiában pedig nem lehetett halotti máglyát gyújtani a Gangesz folyón – holott ez a rítus évszázadok óta része az ország temetkezési kultúrájának. A Daily Maverick pedig arról ír, hogy bár az iszlámmal ellentétes a testek elhamvasztása, Srí Lankán 15 muszlimot, köztük egy 20 napos csecsemőt hamvasztottak el – a család tiltakozása ellenére.
