A kegyelmi időszak véget ért

Sokunkat meglepte az Orbán-kabinet szemérmetlensége, amikor az iparűzési adó megfelezését követően szinte kizárólag a számára kedves helyhatóságokat lepte meg karácsonyi ajándék gyanánt pár milliárdnyi „bánatpénzzel”. A célzott dotációhoz nem mellékeltek indoklást, de nem nehéz kitalálni, mit sütött ki a kormánypártok agytrösztje. A legutóbbi önkormányzati választásokon elszenvedett csúfos vereségükből felocsúdva az ellenzéki önkormányzatok kivéreztetését határozták el.

Ismerjük Orbán Viktor bosszúálló természetét, most azonban ennél többről van szó. Példát akarnak statuálni azokon az állampolgárokon, akik a Fidesz-KDNP opponensének szavaztak bizalmat 2019 októberében, hogy az említett fiaskó soha többé ne ismétlődjék meg. Ha a kárvallott városok lakosai nem számíthatnak szociális segélyre szükség esetén, ha ellehetetlenül a gyermekétkeztetés vagy a helyi tömegközlekedés, bizonyára mindenki megtanulja egy életre, hová tanácsos húzni négyévenként az ikszet. Legalábbis a szubszidiaritástól és a hatalommegosztástól irtózó miniszterelnökünk számításai szerint.

Csakhogy ezekbe a számításokba ezúttal némi hiba csúszott. Közvetlenül a „fülkeforradalmat” követően

Orbán Viktor még joggal emlegette pártjának kétharmados felhatalmazását, ha gátlástalan lépéseit kellett megindokolni. 2010 áprilisában voltak ugyanis utoljára tisztességes feltételek mellett megrendezett törvényhozási választások hazánkban. Nem kétséges, a Fidesz-KDNP akkor példátlan támogatottsággal rendelkezett; le is nyelt tőle minden gazemberséget a csodaváró hazai társadalom, a konszenzus nélküli alkotmányozástól a magánnyugdíj-vagyon elrablásán át a visszamenőleges törvénykezésig.

Az utána következő két voksolás eredménye azonban korántsem tükrözte már az Orbán-kabinet valós elfogadottságát. A választókörzetek önkényes átrajzolása, a rezsim katasztrofális gazdaságpolitikája elől külföldre menekült magyarországiak választójogának csorbítása, illetve az írott és elektronikus sajtóban megszerzett kormánypárti dominancia meghozta a maga eredményét. Besegített ebbe hat esztendeje a csalódott választópolgárok apátiája, két éve pedig a teljes hangerőre feltekert menekültellenes uszítás is. Így szerzett az orbáni garnitúra („a legnagyobb kisebbség”) még két alkalommal alkotmányozó többséget a parlamentben.

Amikor tehát Orbán Viktor leplezetlenül kivételezik a kormánypárti vezetésű városokkal, elfelejti, hogy a kegyelmi időszak számára véget ért. Hiába mutogat a csalárd eszközök révén elért kétharmadra, tízesztendőnyi rémálmot követően óriási feszültség halmozódott fel a társadalomban. A hátrányos helyzetbe hozott polgárok nem a helyhatóságokat fogják hibáztatni gondjaikért, hanem az idehaza teljhatalommal rendelkező valódi felelőst. Átmeneti megoldást az jelenthet, ha az európai uniós támogatások az Orbán-kabinetet megkerülve, közvetlenül a hazai önkormányzatokhoz jutnak el. Tartós változást viszont csak a mi józanságunk és bátorságunk eredményezhet a 2022-es választásokon.