Egy olyan országban, ahol európai összehasonlításban az egyik legalacsonyabb a Covid-oltási hajlandóság, aligha létezhet improduktívabb kormányzati lépés a magukat beoltatni szándékozók mezőnyének adminisztratív szűkítésénél. Márpedig a magyar oltás-előkészítés szinte másból sem áll, mint szűkítő feltételekből.
Maga a regisztráció is alaposan megrostálja a jelentkezőket, amit az oltási terv kivonataként emlegetett állami dokumentum is elismer, amikor bizonyos kockázati csoportok esetében azt írja: „Nem javasolt az oltás feltételeként a honlapon történő regisztrációt előírni, mert ezzel csak csökkentjük a védőoltást igénylők körét és számát”. De van itt más is: az említett szöveg szerint „a Covid-19 vakcinával történő oltás a TAJ számmal rendelkező 18 év feletti állampolgárokat érinti, akiknél az elmúlt 6 hónapban nem igazolódott a Covid-19 fertőzés”. Elnézést, de ezt honnan kellene tudniuk az érintetteknek azután, hogy sem széles körű országos tesztelés, sem szisztematikus kontaktkutatás – amikor legalább az igazolt fertőzöttek környezetében elvégezték volna a teszteket – nem volt? És mi támasztja alá, hogy indokolt kihagyni az oltási programból azokat, akik fél éven belül átestek a fertőzésen – tudva, hogy a rendelkezésre álló kutatási adatok szerint akár 2-3 hónapon belül is újra lehet fertőződni, és a második kör akár sokkal súlyosabb is lehet az elsőnél?
Ha erre a kaotikus, kapkodó, ellentmondásos intézkedésekben gazdag oltástervezésre mondjuk az lenne a magyarázat, hogy a belátható jövőben nem lesz elegendő oltóanyag, továbbá hiányzik a mélyhűtött szállítást és tárolást biztosító infrastruktúra, a több millió ember vakcinázásához szükséges oltópontok hálózata és személyzete, azt egyrészt meg lehetne mondani – kisebb károkat okozna, mint a mellébeszélés. Másrészt viszont, amíg csak 15 százaléknyi honfitársunk akarja magát beoltatni, miközben a nyájimmunitáshoz legalább 60 százalék kell, tényleg Isten és ember ellen való vétek bárkit kizárni, aki egyébként önként jelentkezne.