Előfizetés

A rendes kerékvágás finomhangolása nem lesz elég a fenntarthatósághoz

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.01.05. 11:31

Fotó: HANDOUT / AFP
Gyökeres változtatásokat sürget a koronavírus-járvány után az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete.
Az első bizonyítottan hatékony koronavírus-vakcinák hamarosan kezdődő tömeges alkalmazása fényt gyújtott az alagút végén, és immár joggal remélhetjük, hogy belátható időn belül visszatér a világ működése a rendes kerékvágásba. Csakhogy a „rendes kerékvágás” hosszú távon nem minden tekintetben jó. Az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC) nemrégiben nyilvánosságra hozott jelentése gyökeres változtatásokat sürget a fenntartható jövő érdekében – olvasható a Magyar Tudományos Akadémia honlapján. „Bár a klímaváltozásról, illetve a hátterében meghúzódó okokról szóló tudományos ismeretek az elmúlt évtizedekben megsokszorozódtak, a természet pusztítása és az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedése még csak meg sem állt, nemhogy a visszájára fordult volna. Vajon a megszokott ügymenet („business as usual”) alakítgatásával biztosíthatjuk-e jövőnket ezen a bolygón?” – teszi fel a költői kérdést Michael Norton, az EASAC környezettudományi programjának igazgatója. A szerzők, nagyrészt a Leopoldina Német Természettudományos Akadémia munkatársai, szerint 
a megszokott viszonyok finomhangolása a legkevésbé sem lesz elég.

A jelentés a gyökeres átalakítás szükségességét hangsúlyozza, az angol transformative jelző szinte minden oldalon felbukkan. A helyzet komoly, és az eddigi intézkedések nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket – ezt a szerzők egyértelműen kijelentik. „Nincs előrehaladás az ENSZ által meghatározott 17 fenntartható fejlődési cél megvalósításában, a klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenésének trendjei egyre rosszabb irányt vesznek. Így felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi folyamatok nem veszélyeztetik-e az emberiség létét a jövőben.”

Mi számít gyökeres változásnak?

Az alapvető és a teljes emberi világra kiterjedő, rendszerszintű átalakítást, ami a technológiát, a gazdaságot és a társadalmi viszonyokat egyaránt érinti. Ez a felvetés természetesen már a világjárvány előtt is létezett, de a Covid-19 minden szempontból új helyzetet teremtett. Az új realitás egyrészt arra készteti a kormányokat, hogy a környezetvédelmi megfontolásokat félretéve a gazdaság és a normális élet mielőbbi újraindítására koncentráljanak. Másrészt viszont éppen a járvány mutat rá a legélesebben arra, hogy a 
megszokott gyakorlat milyen krízishelyzeteket teremthet ismételten akár néhány éven belül.

Az EASAC-jelentés jelenre vonatkozó fő megállapításai szerint, bár az emberiségnek szüksége van egy élhető bolygóra, 
a népesség növekedése és az ebből következő fogyasztás már a bolygó teljesítőképességének határait feszegeti.

Az előrejelzések szerint az évszázad végére a világ népessége 9,4–12,7 milliárd lesz. Az egy főre jutó fogyasztás mértéke több nagyságrenddel eltér az országok között, és hasonló lehet az országokon belül a gazdagabb és szegényebb népesség fogyasztásának aránya is. A klímaváltozás gyorsabban súlyosbodik, mint ahogy azt a párizsi egyezmény rendelkezései megállíthatnák. A globális felmelegedés pozitív visszacsatolásként felgyorsítja saját folyamatait. Eközben az üvegházgáz-kibocsátás szükségesnek ítélt csökkentése és a ténylegesen elért eredmények közötti szakadék egyre szélesedik. A biodiverzitás csökkenése már az emberiség által használt ökoszisztéma-szolgáltatásokat veszélyezteti, és így kétséges, hogy teljesülhetnek-e a szegénység, éhezés, vízhiány és más szociális problémák felszámolását érintő fenntarthatósági célok.    A jelentés a jelen állapot regisztrálása mellett átfogó ajánlásokat fogalmaz meg a döntéshozók számára. Ezeket alátámasztandó megvizsgálják, hogy mely gazdasági tevékenységek összeegyeztethetetlenek a fenntarthatósággal, illetve felvázolják a klímaváltozás jövőben várható nem lineáris hatásait is. Az EASAC által azonosított teendők sokrétűek, hiszen az élet gyakorlatilag minden aspektusát érintik, mégis csoportosíthatók. A kutatók szerint az alábbiakra van szükség:
  • Az állami támogatások jelenlegi rendszerét, amely értékelésük szerint még mindig főként a fenntarthatatlan és környezetszennyező iparágak továbbélését segíti, át kell alakítani, hogy a környezettudatos gazdasági ágakat segítsék.
  • Átfogóan meg kell vizsgálni az összes szektor, az egymástól látszólag távol eső területek problémáit is.
  • A problémakövetés helyett megelőző jellegű intézkedéseket kell hozni a természet védelmében.
  • Meg kell őrizni az eddig ellenálló természeti és szociális rendszerek életképességét a bizonytalanság közepette is.
A jelentés készítői szerint a létszükségletű változtatások erős társadalmi ellenállásba ütközhetnek a legkülönfélébb csoportok – leginkább az eddigi rendszer legfőbb haszonélvezői – részéről, ezért fontosnak tartják azt is, hogy a konkrét cselekvési tervek kidolgozásakor ne csak a természettudományos szempontokat, hanem a társadalomtudományi megfontolásokat is vegyék figyelembe. Elengedhetetlenül fontos a károsnak ítélt és fenntarthatatlan iparágakhoz fűződő érdekek leépítése, és a befektetői érdeklődést átterelése a fenntartható gazdaság irányába. További akadályt jelenthet az elithez tartozó csoportok ellenállása. A legtehetősebbek nyilván nem fognak lelkesedni az átalakításhoz szükséges beruházások finanszírozását lehetővé tévő adóemelésért, illetve a szabályozások a vállalkozásuk szempontjából esetleg hátrányos megváltoztatásáért. Arra sem lehet feltétlenül számítani, hogy a jellemzően négyévente újraválasztott kormányzatok hosszú évtizedekre előretekintő reformokra szánják el magukat, de az általános közvélemény sem fog támogatni minden javaslatot, hiába fűződne ezekhez a hosszú távú érdeke – áll az EASAC jelentésében.  Az elmúlt hónapokban számos kutató mutatott rá, hogy a jelenlegi helyzet azért alakulhatott ki, mert az ember szerte a világon felelőtlenül használta a természet erőforrásait. Az erdőirtás, a mezőgazdaság kontrollálatlan terjeszkedése, a bányászat és az infrastruktúra-fejlesztés átgondolatlansága, illetve az élővilág mértéktelen használata mind növelték a kockázatát annak, hogy az állati kórokozók átugorhassanak az emberre. A tanulmány szerzőinek javaslata szerint a koronavírus-járványnál is súlyosabb krízisek kockázatát az alábbiakkal lehet csökkenteni: 
  • A GDP-t (vagyis a bruttó nemzeti összterméket) mint a fejlődés mérőszámát – és így a politika legfőbb hivatkozási alapját – az emberek jóllétét jelző indikátorokra kell cserélni. El kell fogadni, hogy az emberi jóllét csak a természet teljesítőképességén belül képzelhető el.
  • A világ energiatermeléséből ki kell vonni a szenet, és ezt a törekvést függetleníteni kell az elszigetelt érdekcsoportok befolyásától. A G20-országok által előirányzott, a járvány utáni talpra állást segítő támogatási programokban máris kétszer annyi pénzt szánnak a fosszilis tüzelőanyagokon alapuló iparágaknak, mint a megújulóknak. Ez egyértelműen a fent említett „business as usual” megközelítés elszomorító esete.
  • A támogatási programok miatt a fenntarthatatlan mezőgazdasági termelés változatlan formában való megőrzése továbbra is érdeke az ebből élő érdekcsoportoknak, miközben a társadalmi csoportok fogyasztása közötti jelentős különbség mérséklésére kellene inkább áldozni.
  • A közvélemény figyelmét még a politikai döntések meghozatala előtt fel kell hívni a klímaváltozás, illetve az emberi tevékenységgel összefüggő más káros folyamatok elleni lépések szükségességére. Így megelőzhető (vagy legalábbis csökkenthető) a tájékozatlanságból adódó ellenkezés. Ezzel együtt küzdeni kell az álhírek ellen, mert az ellenérdekelt csoportok legalább akkora erőforrásokat mozgósíthatnak a közvélemény manipulálására, mint a hivatalos szervek.
  • A legnehezebb, mégis legfontosabb kihívás a gazdaság szereplőinek meggyőzése a változtatások szükségességéről. El kell hinniük, hogy az új típusú gazdaságban jobb üzleti lehetőségeket találhatnak, mint a régi, szénalapú iparágakban.

Tengeri őslényeket találtak a Mecsekben

MTI
Publikálás dátuma
2021.01.05. 09:20

Fotó: PTE
Korábban csak az Antarktiszon és a Tirrén-tenger mélyén találtak ilyen életközösségeket.
Tenger alatti hőforrásokhoz köthető - kagylók, rákok, tengeri sünök és más sós vízi őslények alkotta - ökoszisztémát azonosítottak a Mecsek mintegy 132 millió éves rétegeiben a Pécsi Tudományegyetem (PTE) és az Oslói Egyetem kutatói. Bujtor László, a PTE Földrajzi és Földtudományi Intézetének egyetemi docense, a felfedezésről beszámoló tanulmány egyik szerzője szerint korábban csak az Antarktiszon és a Tirrén-tenger mélyén leltek fel a Mecsekben megfigyelthez hasonló életközösségeket.
A kutató szerint 
az új felfedezés szenzációsnak számít, mert a Mecsekben talált őslények a maradványok alapján a másutt vizsgált egyedeknél nagyobbakra nőttek a kedvező környezeti hatásoknak köszönhetően.

Bujtor László szerint mindez olyan, mintha valahol az érintetlen őserdőben ma olyan emberi populációt találnánk, amelynek tagjai 2,2-2,5 méter átlagmagasságúak lennének. Kiemelte, hogy 130 millió évvel ezelőtt a Kárpát-medence helyén a több száz méter mélységű tengerben a Mecsek környezete különleges volt. Itt a 100-120 méter mély, sekélynek számító víz a fenék közelében is 20-22 fokosra melegedett a föld mélyén lévő vulkanikus hőforrásoknak köszönhetően. Mindez a hatás nemcsak a nagy fajgazdagságban, hanem abban is megnyilvánult, hogy számos, aljzaton élő faj példányai a megszokotthoz képest jóval nagyobb testméretet értek el. A világ vezető paleoökológiai lapjában, a Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology című folyóiratban megjelent tanulmányban szerepelnek korábban nagy nemzetközi visszhangot kiváltó pécsi eredmények is. Leírják például azt a három új ősmaradvány fajt is, amelyek képviselőit a PTE kutatói szintén a Mecsek 130 millió éves rétegeiben találtak az elmúlt években – mondta Bujtor László.

A látáson is javíthat a szürkehályog-műtét

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.01.04. 19:05
Képünk illusztráció
Fotó: BURGER/Phanie / AFP
A beavatkozást akkor is érdemes elvégezni, ha romlik a színérzékelés vagy éjszaka alig látunk.
A szemlencse elhomályosodásával járó szembetegséget, a szürkehályogot gyógyszerrel és kezelésekkel nem lehet visszafordítani, csak műtéttel gyógyítható. „Az operáció során az elszürkült szemlencsét eltávolítjuk, a helyére egy speciális műlencsét ültetünk be. A beavatkozás mindössze 10 percig tart és fájdalommentes” – mondta Nagymihály Attila, a Budai Szemészeti Központ intézetvezető főorvosa. 
 Korábban akkor hajtottak végre szürkehályog-műtétet, amikor a beteg jelentős látáskárosodást tapasztalt, ma már figyelembe veszik a látás finom változásait is, például a kontrasztérzékenység és a színérzékelés elvesztését. A kialakulás folyamata ugyanis már akkor elkezdődik, amikor azt veszi észre, hogy a színek elhalványulnak, megkopnak. Szürkehályogra utaló jel lehet az is, ha alacsony kontrasztú helyzetekben, például éjszaka nehezen látunk. Már ekkor érdemes megfontolni a műtéti kezelést. Ma már nem kell megvárni, hogy a szürkehályog „megérjen”, sőt ha túlérett, az a műtét során súlyos komplikációkat okozhat. 
A szürkehályog műtét során ultrahangos módszerrel egy kis bemetszésen keresztül távolítják el az elszürkült lencsét, majd egy előre megtervezett műlencsét helyeznek be, ami biztosítja a jó látást. A műtét előtt és alatt nem adnak injekciót, szemcseppekkel érzéstelenítenek. A beavatkozás egyáltalán nem fájdalmas. A műtéti beavatkozás helye olyan pici, körülbelül 2 milliméteres, hogy nem kell varrni, a bemetszés magától záródik. A műtéten átesett legtöbb beteg csupán a szem körüli, enyhe nyomásról számol be. Az eljárás után lehet némi diszkomfort érzés, könnyezhet a szem és fényérzékenység is tapasztalható, de ezek 1-2 nap alatt többnyire megszűnnek.   
A műtét előtti és utáni látáskülönbséget szinte azonnal meg lehet tapasztalni. Már a műtét másnapján is sokkal élesebb, színgazdagabb a látás. A végleges látásélesség kialakulása akár több hétig is tarthat. Néhány egészségügyi állapot, például cukorbetegség meghosszabbíthatja a gyógyulási időt.
A műtétet követő napon már lehet folytatni a szokásos teendőket, de az első héten a hajolástól és a nehezebb terhek emelésétől, cipekedéstől ajánlott tartózkodni. Autót vezetni a műtét után 48 órával már lehet, de az első héten hosszabb útra még célszerűbb nem indulni, mert a látásélesség ingadozhat. Az operációt követő első hónapban nem ajánlott úszni, a medence vize ugyanis tele van vírusokkal és baktériumokkal, amelyek fertőzést okozhatnak a műtéti területen. Az első héten súlyzós edzéseket tilos végezni, de kocogni, tempósan sétálni, nordic-walkingozni azonban lehet.
A műtét nemcsak a szürkehályogra jelent megoldást, a beültetett műlencsével a rövid- és távollátó, valamint a cilinder (asztigmia) dioptria is korrigálható. A végleges látás kialakulása után távolra is éles lesz szemüveg nélkül, akkor is, ha ehhez régen szemüvegre vagy kontaktlencsére volt szükség. Bizonyos műlencsékkel teljes szemüvegmentesség is elérhető.
Gyakran felmerülő kérdés, hogy visszatérhet-e a szürkehályog. A szakorvos kiemelte: nem, de megjegyezte, ritkán előfordulhat, hogy egy vékony membrán alakul ki a beültetett műlencse mögött, az úgynevezett másodlagos szürkehályog azonban egy gyors, fájdalommentes lézeres eljárással eltávolítható.