Feláldozhatók

Néhány hete felháborodva utasította vissza az oktatási kormányzat a tanári érdekképviseletek azon kijelentését, mely szerint a pedagógusok és a többi iskolai dolgozó „feláldozhatók” lennének a koronavírus elleni küzdelemben. A szakszervezetek csak pánikot keltenek – mondták –, hiszen az oktatási intézmények munkavállalóira most is kiemelten figyelnek.

Mindenkit rendszeresen és ingyenesen tesztelnek, mindenki kap megfelelő védőfelszerelést, az idősebb, krónikus beteg pedagógusok védelmére különös gondot fordítanak, a megbetegedéseket és a fertőzés mértékét nem próbálják titkolni az iskolai közösség és a közvélemény elől. Az általános iskolai felsős osztályok távoktatásra térhettek át, hogy a felügyeletet igénylő kisebbekkel biztonságosabb körülmények között foglalkozhassanak a pedagógusok. A tankerületek végre engedélyt kaptak, hogy a megüresedett álláshelyeket meghirdethessék, a fertőtlenítést végző takarítószemélyzet létszámát is minden intézményben megnövelték.

De ha még így is akad túlmunka, azt minden esetben az utolsó fillérig kifizetik, a bürokratikus táppénzszabályokat pedig egy tollvonással megkönnyítették, hogy azok a kevesek, akik a szigorú biztonsági intézkedések ellenére is elkapták a vírust, felépülésük idejére automatikusan megkaphassák bérük száz százalékát. Karácsonykor mindenki extra pénzjutalomban is részesült az elmúlt évben tanúsított helytállásáért. Mindezen felül az oktatásban dolgozók az elsők között kaphatják meg a védőoltást, hiszen az oktatás egy kiemelten fontos stratégiai ágazat, ami nem állhat le.

Ja, hogy mindez csak álom? Egye fene. A – Kásler Miklós emberminiszter szavaival élve – krisztusi parancsoktól vezérelt pedagógusok amúgy sincsenek hozzászokva a luxuskörülményekhez, kár lenne most elkényeztetni őket. Még a végén az elhivatott munka rovására menne.