Előfizetés

Összeomlóban a biodiverzitás a Földközi-tenger keleti részén

MTI
Publikálás dátuma
2021.01.06. 13:20

Fotó: Yannick Gouguenheim / AFP
Régóta honos lakók nem tudják tartani a lépést a víz felmelegedésével, a helyükön trópusi élőlények jelennek meg.
Nem tudják tartani a lépést a víz erőteljes felmelegedésével a Földközi-tenger keleti részén élő fajok, Izrael partjainál bizonyos vízmélységben a honos fajok mintegy 95 százaléka már eltűnt. Ugyanakkor nagy számban jelentek meg trópusi élőlények a területen – írták osztrák tudósok a Proceedings of the Royal Society B: Biological Sciences című tudományos lapban megjelent tanulmányukban. Az Izrael melletti vizek a Földközi-tenger legmelegebb részei. A terület régóta honos lakói eddig képesek voltak alkalmazkodni ehhez, de láthatóan alkalmazkodóképességük határára jutottak. A klímaváltozás következtében a partmenti vizek gyorsan és erőteljesen felmelegedtek az elmúlt évtizedekben, ezzel pedig nem tudták tartani a lépést az élőlények – olvasható a Paolo G. Albano, a Bécsi Egyetem Paleontológiai Intézetének munkatársa vezette nemzetközi kutatócsoport közleményében. A szakértők vizsgálatukban a csigákat és kagylókat magukba foglaló tengeri puhatestűek csoportjára koncentráltak. A jelenlegi állapotot összehasonlították a tengerfenéken talált maradványok alapján rekonstruált történelmi helyzettel. A legnagyobb különbséget a sekély vizekben lévő élőhelyeknél találták. Az ottani üledékben a fajok mintegy 95 százalékának nem találták élő példányát. A kutatók szerint ez annak a jele, hogy ezek az állatok csak néhány évtizede ritkultak meg vagy éppen tűntek el. Albano szerint az is egyértelmű jele a faji sokszínűség összeomlásának, hogy a fellelt állatok közül sok nem éri el azt a méretet, amely a szaporodásához szükséges. Egészen más a helyzet a trópusi körülményekkel bíró Vörös-tengerből a Szuezi-csatornán át a 19. században bevándorolt új fajok esetében. A Földközi-tenger ezen térségben szinte teljesen hiányoznak a honos fajok, miközben mindenütt trópusi fajokat láthatnak a búvárok. A sekély vizekkel ellentétben az árapály-tartományokban élő állatok jobban alkalmazkodtak a magasabb hőmérsékletekhez. A mélytengeri területeken sem szembetűnő a változás, mivel a hőmérséklet emelkedése ott kevésbé erőteljes.

Szemétszigetek torlaszolják el a Balkán folyóit

MTI
Publikálás dátuma
2021.01.06. 11:46

Fotó: ELVIS BARUKCIC / AFP
A nem megfelelő hulladékkezelés miatt évente 6-8 ezer köbméter hulladékot távolítanak el a Drina folyóból a boszniai Szerb Köztársasághoz tartozó Visegrád közelében.
Hatalmas szemétszigetek torlaszolják el a Balkán számos folyóját, környezetvédelmi vészhelyzetet teremtve és veszélyeztetve a térség vízerőműveinek működését. Műanyag zacskók és palackok, rozsdás hordók és más hulladékok úsznak a Drina folyóban a boszniai Szerb Köztársasághoz tartozó Visegrád városa mellett. A Drina montenegrói, szerbiai és boszniai mellékfolyói még több hulladékot szállítanak, miután a felduzzadt vizek elérték a környék hulladéklerakóit is. A balkáni országokban nem megfelelő a hulladékkezelés, rendszeresen több tonnányi szemét kerül a folyókba. A múlt héten egy átszakadt gát hatalmas szeméttorlódást okozott a Drinán, ami veszélyeztette a visegrádi duzzasztógátat is. A szeméttorlódás eltávolítását és a vízerőmű károsodásának megakadályozását kedden megkezdték. A hatóságok szerint évente 6-8 ezer köbméter hulladékot távolítanak el a folyóból Visegrád közelében. Bár a probléma nem új, Szerbia, Bosznia-Hercegovina és Montenegró azonban eddig keveset tettek ennek megoldására annak ellenére is, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásra törekednek. Dejan Furtula, az Eco Center környezetvédelmi csoport aktivistája szerint a Drinában lévő szemét a helyi közösséget is veszélyezteti. Amikor a hulladékot eltávolítják a vízből, egy helyi szemétlerakóba kerül, amely gyakran lángra kap, a belőle származó mérgező folyadék pedig visszakerül a folyóba. „Mindannyian veszélyben vagyunk itt, a teljes ökoszisztéma” – mondta Furtula. Az 1990-es években zajlott háború után a Balkán térsége gazdasági és környezetvédelmi szempontból le van maradva Európa többi részétől. Szintén hatalmas probléma a veszélyes mértékű légszennyezettség is a legtöbb városban.  

A zöld varangy lett 2021 kétéltűje

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.01.06. 09:24

Fotó: Máté Bence / MME
A félreismert béka egyáltalán nem szolgált rá rossz hírnevére, nem nyálkás, nem veszélyes, tekintete kifejezetten barátságos, a szája pedig mosolyra görbül.
Hazánk egyik leggyakoribb békáját, a zöld varangyot választotta 2021 kétéltűjének a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya. Sokan még mindig ellenszenvvel viseltetnek a varangyok iránt, holott rossz hírnevükre a legkevésbé sem szolgáltak rá. A 20121-ben indult Év hüllője/Év kétéltűje program egyik fő célja éppen ezeknek a félreértéseknek az eloszlatása, a faj társadalmi szintű megismertetése – közölte az MME.  A varangyok az általános közvélekedéssel szemben nem nyálkás és nem veszélyes állatok. Mivel a vizet csak a szaporodási időszakban vagy nagy nyári melegben keresik fel, bőrük a szárazföldi léthez idomult, ennek megfelelően más kétéltűekhez viszonyítva szárazabb tapintású. 
Tekintetük kifejezetten barátságos, szájuk mosolyra görbül, szemeik fémeszöld színűek.

Az év kétéltűje a mérsékelt égövben természetes körülmények között inkább a nyílt területek lakója, a zárt, sötét erdőket általában elkerüli. Olyan sikeresen alkalmazkodott a mesterséges környezethez, hogy lakott területeken sokszor jóval nagyobb egyedsűrűségben fordul elő, mint a természetben. Hazánknak talán nincs olyan települése, ahol ne élne zöld varangy. Alapvetően éjjeli állat, nappal falak, járdák repedéseibe, rágcsálók üregeibe, kerti limlomok alá bújva pihen. Esős, párás időben vagy a fóliasátrak nyújtotta kedvező feltételek között a zöld varangy néha nappal is előmerészkedik. Tápláléka főként rovarokból áll, ha talál, fogyaszt pókokat, ászkarákokat és gilisztákat is.
Szaporodási időszaka többnyire április-májusra esik. Ekkor az év nagy részében szárazföldi életet élő állatok a sekély vizekhez vonulnak. A hímek a lótücsökhöz hasonlító, pirregő hívóhanggal próbálják felkelteni a nőstények figyelmét. A nagyobb példányok akár tízezernél is több petét rakhatnak le hosszú zsinórokba rendezve. Párzás után elhagyják a vizet. A vízben fejlődő lárvái főként elhalt vízinövényeket és algatáplálékot fogyasztanak. Az ebihalak átalakulása nyárra esik, a vizet elhagyó fiatalok egy-két centiméter hosszúak. A zöld varangy Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 10 ezer forint. Lakott területeken gyakran esik a gépjárművek áldozatául, esős éjszakákon tömegesen hullanak el a közutakon. Sajnálatos módon szándékos emberi pusztítás is sok példány halálát okozza. A klímaváltozás okozta aszályok, a települési zöldterületek eltűnése vagy a búvóhelyektől mentes „steril” kertek terjedése szintén előnytelen számukra.