A szükséges görög és bolgár feljesztések után 2022-2023-tól jöhet létre fizikai gázszállítási kapcsolat Közép-Európa és Azerbajdzsán között – válaszolta az LMP-s Demeter Márta írásbeli parlamenti megkeresésére Menczer Tamás, a Külgazdasági és Külügyminisztérium tájékoztatásért és Magyarország nemzetközi megjelenítéséért felelős államtitkára. Megjegyzendő: mivel a nemzetközi gázvezetékek kivitelezése rendszeresen több évet csúszik, így eme jóslat kapcsán is inkább a későbbi időpont valószínűbb. Az államtitkár emlékeztetett: Romániában átadták a Bulgaria-Romania-Hungary-Austria (BRUA) elnevezésű vezetékrendszer ottani szakaszának első ütemét.
Keleti szomszédunk eme, évi 1,75 milliárd köbméter szállítására alkalmas, uniós támogatásból megépült vezetéke nemcsak a délről érkező fűtőanyagot, hanem a Fekete-tenger román szakaszán talált gázkészleteket is képes lenne Magyarországra továbbítani. (Igaz, az ottani kitermelés a kialakult politikai-pénzügyi vita miatt három éve nem indul meg.) A román második ütem, ha megvalósul, évi már 4,4 milliárd köbmétert szállítana felénk. A magyar és osztrák szakasz jelen állás szerint meglévő vezetékekből állna.
A BRUA Görögországban az azeri gázt Törökországtól Dél-Európán át az olasz csizma sarkáig szállító Transz-Adriai Vezetékbe (TAP) csatlakozna be. Utóbbit szintén most novemberben adták át. A TAP-ba pedig az Azerbajdzsántól Törökországon át a görög határig húzódó, már három éve működő Transz-Anatóliai Vezetéken (Tanap) érkezne a gáz. (Nyolc éve a BRUA nyomvonalát követő Nabucco-terv éppenséggel a TAP ellenében veszített az azerbajdzsáni Shah-Deniz II mező kitermelőinek gázértékesítési pályázatán.)
A TAP-ba érkező azeri fűtőanyag nemcsak a BRUA-n, de a déli vezeték albán szakaszától a horvátországi Splitig tervezett Jón-Adria Vezetéken (IAP) keresztül is eljuthatna hozzánk. Igaz, ennek kereskedelmi üzemkezdete még nem ismert – szögezi le Menczer Tamás.
Kétirányúvá vált a horvát gázkapcsolat isAz eddig megvalósult horvát fejlesztések eredményeképp a két országot összekötő gázvezeték január 1-től alkalmassá vált évi 1,75 milliárd köbméter magyarországi irányú szállítására - közölte megkeresésünkre a hazai rendszert üzemeltető FGSZ. Ahhoz viszont, hogy ez elérje a Horvátország felé 11 éve meglévő, évi 7 milliárd köbméteres méretet, további fejlesztések szükségesek - fűzik hozzá. Igaz, most kifelé gyakorlatilag csak évi 2,6 milliárd köbméter távozhat. Megjegyzendő: a magyar kormány évek óta sürgette a kétirányúsítást. Annak tükrében, hogy az állami MVM és a kormányközeli MET évi 1,75 milliárd köbméternél valamivel kevesebb gázt kötött le a tengeren cseppfolyós formában szállított földgáz (lng) Krk szigeti lefejtőjénél, ez a határátmérő egyelőre elegendő lehet. Ráadásul a különböző irányú megrendelések egybevezetése miatt ténylegesen még ennél kevesebb gáz érkezhet déli szomszédunktól hozzánk.
Földgáz helyett hidrogénAz Európai Bizottság 2022-től kizárná eddigi támogatási rendszeréből az új, hagyományos földgáz- és kőolajvezeték-beruházásokat - hívja fel a figyelmet közleményében a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal. Brüsszel így kívánják érvényre juttatni az úgynevezett Zöld Megállapodást és a 2050-es üvegházgáz-kibocsátás-mentességi célt. Ezen túl megújuló alapú, szintetikus gázok, biometán, illetve hidrogén termelését, szállítását, felhasználását segítő hálózatokat és kapcsolódó beruházásokat segítenének.
A tűz országaAzerbajdzsán nevét valószínűleg a mai Irán területén lévő egykori Atropaténé kormányzójáról, Atropatész méd satrapáról kapta. Az óperzsa eredetű név jelentése „tűzzel védett”, illetve a „tűz országa”. Valószínű, hogy már az időszámítás előtti századokban is láttak itt földből feltörő lángoszlopokat. Ma már tudjuk, hogy ezek földgáz-kitöréseket voltak. A Föld iszapvulkánjainak közel fele szintén Azerbajdzsánban található. (Wikipédia)
A haszon Orbán haverjainál csapódik leA hazai gázellátás szempontjából valóban mérföldkőnek tekinthető, hogy az állami MVM tavaly évi egymilliárd köbmétert rendelt a horvát Krk-szigeten Újév napján átadott, tengeren, cseppfolyósított formában szállított, lng-nek nevezett földgáz lefejtőállomásáról. Eme, a körülbelül tízmilliárd köbméteres éves hazai fogyasztás tizedére rúgó mennyiség az első, nem orosz forrásunk. Bár Magyarország már negyed évszázada kiépítette nyugati gázkapcsolatát, onnan is főleg szibériai fűtőanyag érkezik, még ha az oroszoknál olcsóbb, nyugati kereskedőktől is. A Kreml-barát Orbán-kormány lelkesedése ellenére e szempontból nem hoz változást a határainkat Szerbia felől elérő Balkáni Áramlat sem, hisz az orosz állami gázmulti, a Gazprom bábáskodása mellett létrejött, Törökországon keresztüli összeköttetésen szintén orosz gáz érkezne. Ez a beruházás inkább csak arra szolgál, hogy Moszkva kiiktassa a közép-európai ellátásukban eddig megkerülhetetlen, ilyformán sokat kellemetlenkedő Ukrajnát. Az új beszerzési forrás elvileg az árcsökkenés irányába mutat. Igaz, eközben az oroszok sem tétlenkedtek, így gáztarifáik állítólag egyre közelítik a nyilvános tőzsdei szintet. Az ebből adódó hasznunk ugyanakkor bizonyosan nem a magyar háztartásoknál, hanem a hazai gáziparban csapódna le. Az ágazattal összefonódott Orbán-kormány ugyanis a fűtőanyag tőzsdei árának tartós összeomlása ellenére az elmúlt hét év során nem mutatott hajlandóságot a lakossági díjak csökkentésére. Ráadásul hosszú távon az éghajlatváltozás, illetve az Unió hatékonyságnövelési és légszennyezés-csökkentési törekvései a gázigények esését valószínűsítik. Így egyre feszítőbb kérdés az újabb gáz-nagyberuházások jövőbeni kihasználtsága és megtérülése. E szempontból a magyar erőfeszítések megkésettnek bizonyulhatnak.
