Előfizetés

A mi Trumpjaink

Még a Washingtonban történtek előtt határoztam el, hogy ezen a héten arról írok, vajon milyen esztendőre számíthatunk 2021-ben, azaz a választásokat megelőző évben. Mindez most Krekó Péter esetéről jutott eszembe: a Political Capital vezetője még decemberben adott egy interjút angol nyelven a brüsszeli Politicónak, amelynek egyetlen mondatára talált rá valaki a jobboldalon, és indított el egy hadjáratot az elemzővel szemben. A leírtakat (!) szándékosan félrefordították, mintha Krekó az oltás megtagadására buzdítva szeretné az Orbán-kormány hatalmát megingatni, majd a védekezés elmulasztása miatti sok-sok halotton keresztül eljutni a választási győzelemig. Krekó természetesen nem ezt mondta, a Politicóban sem ez jelent meg, ez azonban egy pillanatig sem zavarta a jobboldal sajtómunkásait és a Fidesz prominenseit. Bayer Zsolt petíciót indított, Kocsis Máté aláírásra buzdított, mégpedig azzal a felütéssel, hogy elég volt a baloldali halálkampányból. A Fidesz frakcióvezetője természetesen kiegészítette szövegét Korózs Lajos „kamuvideós” támadásával, Menczer Tamás külügyi államtitkár pedig az ATV Egyenes Beszéd című műsorában - noha a beszélgetés tartalma ezt nem indokolta - az amerikai események kommentálása helyett nekiesett Krekónak és a baloldalnak. Más szóval: felmondta a leckét. Menczer egyébként az USA-ban történtek kapcsán azzal indokolta a magyar kormány hallgatását, hogy azért nem szólalt meg Orbán Viktor vagy Szijjártó Péter, mert ők nem kommentálják más ország belügyeit. Túl azon, hogy ez az állítás önmagában sem igaz, a hallgatás önmagában is beszédes, kiváltképp ha hozzátesszük azt a Menczer-féle kiegészítést, hogy ezt várják el másoktól is, Magyarországgal szemben. Vagyis: senki se szólaljon fel az ellen, hogy itt már most elkezdődött a jobboldali, mindenre hajlandó fideszes szavazók hergelése. És igen, ez lesz egész évben. Ha nem találnak egy olyan mondatot, nyilatkozatot sem, amelybe bele lehet kapaszkodni, akkor majd kreálnak. Így történt Niedermüller Péter fehér heterós gondolata után, Korózs Lajos megnyilatkozását követően, és most Krekó Péter esetében is. Kövér László ugyanakkor nyugodtan beszélhet már most arról, hogy az ellenzék, ugyanúgy, mint az Egyesült Államokban, a választások elcsalására készül, mit sem törődve azzal, hogy rendszerszintű csalásra legfeljebb a hatalmon lévőknek, azaz a kormánynak van lehetősége. És ezt már eddig is megtette: a választási törvény folyamatos hajlítgatásával, vagy éppen azzal, hogy a szavazócédula lefényképezését is törvényesítette. Szóval nagy erőkkel folyik a fanatikus Fidesz és Orbán hívők heccelése. Nem véletlenül tette fel kérdést a Capitolium elleni roham után Guy Verhofstadt  EP-képviselő - az európai populisták hallgatására utalva -: „nekünk is ezt tartogatjátok?” Donald Tusk, a Néppárt elnöke pedig így fogalmazott: „mindenütt vannak Trumpok, úgyhogy mindenki védje meg a saját Capitoliumát.” Mi tagadás, itt, Magyarországon teli vagyunk Trumpokkal. Látni fogjuk az idén. Is.  

Minden élet?

Mi, kevésbé szerencsés magyar állampolgárok csak irigyelhetjük mindazokat a rendőröket és katonákat – inkluzíve a tisztifőorvost és a miniszterelnököt -, akik manapság az ország járványvédelméről döntenek. Mert abból, ahogy a kiemelten veszélyeztetett idősotthoni lakók oltásának nekifogtak, világosan látszik: az életben nem is hallottak arról, hogyan folynak ott a mindennapok. Azt persze eddig is tudtuk, hogy a magyar állam nem tekinti feladatának a rohamosan növekvő számú gondozásra szoruló, ezen belül drámai arányban demens polgárának az ellátását. Ezt laza mozdulattal rábízta a családokra és a magánszektorra, s miközben a vak is látja, hogy nagyságrendileg kevesebb a közfinanszírozott férőhely, pláne az otthoni segítők kapacitása, mint amire szükség lenne, a kormány még egy stratégia kidolgozásával sem fárasztja magát. Mindez persze évtizedeken át elketyeg így, és addig, amíg az ember maga bele nem kerül a megoldhatatlan helyzetbe, nem is nagyon foglalkoztatja. De ha már vele is megtörtént a korábban elképzelhetetlen, akkor döbbenten figyeli, miként ül tort az életveszélyes hozzá nem értés. Odaszólnak az idősotthonokba, hogy hahó, holnap jövünk oltani? Tényleg nem tudják: ez nem annyi, hogy Juliska néni, kér-e oltást, jó, akkor itt írja alá? Hiszen a lakók jó része magatehetetlen, gondnokság alatt áll, tehát először meg kell keresni a gondviselőjét, aki a járványzárlat miatt hónapok óta el van vágva az intézménytől. És ez csak a csepp, körülötte meg ott a tenger. Tudom én, persze, hogy Müller Cecília december elején, tíznapos manrézája alatt az oltási terv kidolgozásán szorgoskodott, de ha már nyáron nem volt erre idő, legalább ősszel, a győzelmek országútján masírozva bele lehetett volna egy kicsit húzni. Mert ami most történik, az nemcsak ijesztő, hanem életveszélyes is.  

Egy szempont

Orbán főparancsnok pénteken ismét elismerő szavakkal méltatta a frontvonalban harcoló közlegényeket, képzeletben vállon is veregette a még talpon maradt egészségügyi dolgozókat és a pedagógusokat. Kiválóan teljesítenek. A dicséret különösképp kijár most, hogy a rendkívüli korlátozó intézkedések február elsejéig érvényben maradnak. Nagy kár, hogy a szép szavak még arra sem elegendők, hogy a helytállásukkal saját és családjuk egészségét, sőt életét kockáztató közkatonák a sejhajukat kitöröljék velük. Igaz, a kormány hozott egy észszerűnek tűnő döntést – mégsem nyitják ki a középiskolákat –, de az óvodákban és az általános iskolákban továbbra is nyugodtan fertőzhet a koronavírus. A középiskolákat talán jobban kell félteni? Csak ott kell óvatosnak lenni? Nem. A vírus terjedése szempontjából minden oktatási intézmény egyformán veszélyes. Ha valóban az életek védelme és a járvány megfékezése lett volna az elsődleges cél, az óvodák és az általános iskolák már tavaly ősszel is zárva maradtak volna a márciustól nyárig tartó időszakhoz hasonlóan, még úgy is, hogy ez sokak nemtetszését váltotta volna ki. Van valami, ami még az életek védelménél is fontosabb: a népszerűség kérdése. A döntéseknél a kormány csak azt nézi, melyik mekkora kockázattal járhat a saját népszerűsége szempontjából. Ha a méréseik azt mutatnák, hogy a középiskolák zárva tartásának magas az elutasítottsága, ne legyenek illúzióink, hétfőtől nyitva lennének ezek az intézmények is. Az óvodák és az általános iskolák is csak azért nincsenek zárva, mert egy ilyen lépés rendkívül népszerűtlen lenne a szülők és a munkáltatók körében, hiszen a kisgyerekkel valakinek otthon kell maradnia. A gazdaság is megsínylené, az oktatás megszervezésére is sokkal több energiát és pénzt kellene áldozni. Nincsenek felelős, nehéz szakmai döntések. Csakis politikai döntések vannak: az egyetlen szempont, hogy mi a jó az Orbán-kormánynak. Ha másképp lenne, talán most nem tartana tízezer fölött a koronavírus áldozatainak száma.