Orbán főparancsnok pénteken ismét elismerő szavakkal méltatta a frontvonalban harcoló közlegényeket, képzeletben vállon is veregette a még talpon maradt egészségügyi dolgozókat és a pedagógusokat. Kiválóan teljesítenek. A dicséret különösképp kijár most, hogy a rendkívüli korlátozó intézkedések február elsejéig érvényben maradnak.
Nagy kár, hogy a szép szavak még arra sem elegendők, hogy a helytállásukkal saját és családjuk egészségét, sőt életét kockáztató közkatonák a sejhajukat kitöröljék velük. Igaz, a kormány hozott egy észszerűnek tűnő döntést – mégsem nyitják ki a középiskolákat –, de az óvodákban és az általános iskolákban továbbra is nyugodtan fertőzhet a koronavírus. A középiskolákat talán jobban kell félteni? Csak ott kell óvatosnak lenni?
Nem. A vírus terjedése szempontjából minden oktatási intézmény egyformán veszélyes. Ha valóban az életek védelme és a járvány megfékezése lett volna az elsődleges cél, az óvodák és az általános iskolák már tavaly ősszel is zárva maradtak volna a márciustól nyárig tartó időszakhoz hasonlóan, még úgy is, hogy ez sokak nemtetszését váltotta volna ki. Van valami, ami még az életek védelménél is fontosabb: a népszerűség kérdése.
A döntéseknél a kormány csak azt nézi, melyik mekkora kockázattal járhat a saját népszerűsége szempontjából. Ha a méréseik azt mutatnák, hogy a középiskolák zárva tartásának magas az elutasítottsága, ne legyenek illúzióink, hétfőtől nyitva lennének ezek az intézmények is. Az óvodák és az általános iskolák is csak azért nincsenek zárva, mert egy ilyen lépés rendkívül népszerűtlen lenne a szülők és a munkáltatók körében, hiszen a kisgyerekkel valakinek otthon kell maradnia. A gazdaság is megsínylené, az oktatás megszervezésére is sokkal több energiát és pénzt kellene áldozni.
Nincsenek felelős, nehéz szakmai döntések. Csakis politikai döntések vannak: az egyetlen szempont, hogy mi a jó az Orbán-kormánynak. Ha másképp lenne, talán most nem tartana tízezer fölött a koronavírus áldozatainak száma.