Előfizetés

Egy szempont

Orbán főparancsnok pénteken ismét elismerő szavakkal méltatta a frontvonalban harcoló közlegényeket, képzeletben vállon is veregette a még talpon maradt egészségügyi dolgozókat és a pedagógusokat. Kiválóan teljesítenek. A dicséret különösképp kijár most, hogy a rendkívüli korlátozó intézkedések február elsejéig érvényben maradnak. Nagy kár, hogy a szép szavak még arra sem elegendők, hogy a helytállásukkal saját és családjuk egészségét, sőt életét kockáztató közkatonák a sejhajukat kitöröljék velük. Igaz, a kormány hozott egy észszerűnek tűnő döntést – mégsem nyitják ki a középiskolákat –, de az óvodákban és az általános iskolákban továbbra is nyugodtan fertőzhet a koronavírus. A középiskolákat talán jobban kell félteni? Csak ott kell óvatosnak lenni? Nem. A vírus terjedése szempontjából minden oktatási intézmény egyformán veszélyes. Ha valóban az életek védelme és a járvány megfékezése lett volna az elsődleges cél, az óvodák és az általános iskolák már tavaly ősszel is zárva maradtak volna a márciustól nyárig tartó időszakhoz hasonlóan, még úgy is, hogy ez sokak nemtetszését váltotta volna ki. Van valami, ami még az életek védelménél is fontosabb: a népszerűség kérdése. A döntéseknél a kormány csak azt nézi, melyik mekkora kockázattal járhat a saját népszerűsége szempontjából. Ha a méréseik azt mutatnák, hogy a középiskolák zárva tartásának magas az elutasítottsága, ne legyenek illúzióink, hétfőtől nyitva lennének ezek az intézmények is. Az óvodák és az általános iskolák is csak azért nincsenek zárva, mert egy ilyen lépés rendkívül népszerűtlen lenne a szülők és a munkáltatók körében, hiszen a kisgyerekkel valakinek otthon kell maradnia. A gazdaság is megsínylené, az oktatás megszervezésére is sokkal több energiát és pénzt kellene áldozni. Nincsenek felelős, nehéz szakmai döntések. Csakis politikai döntések vannak: az egyetlen szempont, hogy mi a jó az Orbán-kormánynak. Ha másképp lenne, talán most nem tartana tízezer fölött a koronavírus áldozatainak száma.   

A Capitolium hete

Azt állította Orbán Viktor (a washingtoni Capitolium elfoglalásáról a Kossuth rádióban), hogy a magyar kormány azért nem szólalt meg az ügyben, mert „mi nem minősítgetünk egyetlen más országot sem, és nem szólunk bele abba sem, ami most Amerikában történik”. Ezzel szemben a tény az, hogy állandóan beleszólnak más országok dolgába. Ki is sulykolja állandóan, hogy a nyugati liberális demokrácia, Brüsszel, Obama, Clinton és Biden ellenség? Na, így nem minősítgetnek ők. Azt is állította Orbán (ugyanott, ugyanerről), hogy „a baloldal Magyarországon is próbálkozott erőszakkal. Emlékszem, hogy megostromolták az Országgyűlés épületét. (…) Tehát azt, ami most Amerikában történt, mi ismerjük”. Ezzel szemben a tény az, hogy Amerikában nem a baloldal, hanem a Trump elnök által felbujtott szélsőjobb tört be a Capitoliumba, Budapesten pedig 2018 decemberében nemcsak baloldali ellenzékiek tiltakoztak a rabszolgatörvény miatt. Ennek során néhányan tojással, fémpénzzel, üveggel, füstgránáttal valóban megdobálták a Parlament előtt összevont rendőröket, ostrom azonban nem volt. Nem úgy, mint 2006-ban, amikor a baloldali kormány ellen tüntető szélsőségesek elfoglalták a Magyar Televíziót. Vagy a semmisségi törvény alapján ez meg sem történt? Azt állította Menczer Tamás külügyi államtitkár, hogy „Brüsszel hibái miatt vagyunk lemaradva Amerikához, Angliához és Izraelhez képest a vakcinával kapcsolatban, ugyanis Brüsszel csak tavaly novemberben kötött szerződést a Pfizer nevű gyártóval. Amerika és Anglia már tavaly júliusban megkötötte a maga szerződését, ráadásul sokkal nagyobb mennyiségre… Ezért nem tudunk most több vakcinát kapni.” Ezzel szemben a tény az, hogy az EU három másik gyógyszergyárral is megállapodott oltóanyag vásárlásáról, mielőtt november 11-én megkötötte a szerződését a Pfizerrel. De attól, hogy csak az amerikaiak és az angolok után (viszont Izrael előtt) szerződött le a Pfizerrel, még az sem igaz, hogy a cég vakcinái jóval később és jóval kisebb mennyiségben érkeztek volna Európába. A helyzet ugyanis az, hogy gyártási problémák miatt a Pfizer Amerikába is kevesebb dózist szállított, mint amennyit ígért. De Menczer biztos jobban tudja. Azt is állította Menczer (az ATV-ben az oltásokról), hogy „egy Krekó nevű úr, ember azt mondta, hogy ők arra játszanak, hogy az én honfitársaim, a magyar emberek meghaljanak, (…) el kell bizonytalanítani az embereket, és ha nincs oltás és bizonytalanság van, akkor Orbán Viktor fogja elszenvedni a politikai károkat”. Ezzel szemben a tény az, hogy Krekó Péter még véletlenül sem ezt nyilatkozta a Politico című amerikai portál európai kiadásának, hanem az ellenkezőjét: „A magyar kormány azon ígérete, hogy gyorsan engedélyt ad az orosz Sputnik V vakcina alkalmazására, nemcsak alaptalan, de alá is áshatja az emberek bizalmát az oltásban. A tét nagy. Ha pedig megingatják az emberek elhatározását az oltás felvételére, akkor annak ők (Orbán) fogják megszenvedni a politikai következményeit”. A Ki Hazudik? című vetélkedőnk nyertesei között matrjoskákat sorsolunk ki.  

2006, 2021, 2022

Harmincon felül itthon senki sincs, akinek 2021-ben a Capitoliumról ne a tévészékház 2006-os emléke jutott volna eszébe. Az már harmincon alul is, hogy mi lesz nálunk 2022-ben Orbánék hatalomvesztése esetén. Illetve van, akinek nem ez jutott eszébe. A kormányoldal reakciója kissé zavarodott. Miközben a fél világ megdöbbenve emelt szót az erőszak fertőzése ellen, a mieink feltűnően hallgattak. Mondjuk, nem is volt könnyű dolguk. Itt vannak ezek a kínos képsorok, barátjuk és eszmetársuk elszabadult őrjöngése, meg a félbolond Trump-hívő sámán, aki kísértetiesen emlékeztet a 2006-os Kossuth téri Satura - az ő barátai elé járt ki lelkesen szónokolni a Fidesz vezérkara. És öt megbocsáthatatlan, értelmetlen halál. Hát mit mondhattak volna? Főleg, hogy korábban az volt a külpolitikai tervük, kapcsolatban maradnak a trumpizmus maradék szervezeteivel is, sosem lehet ugyebár tudni. Ezért az első kormányzati reakció a „nincs véleményünk” volt, de az markánsan és határozottan. „Amerikai belügy”. Érdekes, maga a választás nem volt belügy, abba vígan belebeszéltek, élen a lecsókavargatás közben baráti telefoncsevejt folytató miniszterelnökkel. Az lehet a baj, hogy most nincs lecsó. Aztán jött a leleményesebbek válasz: a baloldal a hibás. Azért, mert csak. És mert más nem lehet. Egyrészt a baloldalinak titulált Demokrata Párt. A díjnyertes az Origó címadása : „A botrányos novemberi választást követően totális káoszt hozott Joe Biden elnöksége”. A Magyar Nemzet se rossz: „Az amerikai főváros demokratapárti polgármestere a békés jobboldali tüntetőkre ráhívta a Nemzeti Gárdát”. Egy szakértő a köztévében: „A főleg a baloldal által erőltetett identitáspolitika rengeteg választói csoportot fordított szembe egymással”. Innen már könnyű volt ráfordulni: a randalírozók itthoni megfelelői a magyar baloldaliak, ellenzékiek. A hangütést Menczer Tamás külügyi államtitkár feladata volt megadni, akit jobbára e célból tartanak. Borzasztó sors lehet. Szegényt eleven lakmuszként működtetik: görcsösen megfeszített állkapoccsal elő kell adnia a legprimitívebb ellenzékgyalázó tirádákat. Ha már megtörte a jeget, és nem szakadt rá egyetlen stúdió sem, akkor rázendíthetnek a többiek is. Ő már csütörtök este megtette a saját (saját?) történelmi felfedezését: „Magyarországon az erőszak mindig a baloldali politikusokhoz kötődött.” Aha. Mint például a baloldaliak hosszú sora Szálasitól a persze sokkal ártalmatlanabb Toroczkaiig, Budaházyig, a történetesen épp baloldali politikusokat inzultáló tévés biztonsági fenegyerekekig. Nem mondom, Rákosi sem volt kutya, de mint kiderült, Menczer nem rá gondolt. Hanem persze a „nép közé lövető” Gyurcsányra, még frissebben Fekete-Győrre a bulikellék füstgránáttal és Hadházyra, nem kifejtett okból. Boldog ország, ahol Fekete-Győr és Hadházy az aktuális fő vandál. A főpróba után péntek reggel közönség elé lépett az igazi sztár, a miniszterelnök a rádióban: „Azt, ami most Amerikában történt, azt mi ismerjük, a baloldal Magyarországon is próbálkozott erőszakkal, a Parlament épületét rendőrsorfallal kellett megvédeni a tüntetőktől.” A szerepkijelölés megtörtént, immár 2022-re szólóan. Nálunk Orbánék a jogállam és a rend védelmezői. Ők vannak bent a Capitoliumban, az ellenzék az, aki erőszakkal rájuk tör. Bent a bárány, kint a farkas. A kormányfőbárány elejt egy megnyugtató mondatot: nálunk a rendőrség tudja a dolgát, nem úgy, mint a pancser amerikaiak. Vagyis nyugi, megvan a kellő bárányerő. És itt jön a kérdés: kormányváltás esetén Orbán 2022-ben Trump útját járja-e? Szerintem okosabb és veszélyesebb nála. Ez jó hír és rossz hír egyszerre. Jó, mert Trump példájából is látta, hogy a vesztes vezér az erőszakra való nyílt bujtogatással csak saját bukását teszi véglegessé. Rossz, mert gyilkosabb fegyverei vannak. Biztosan nem bánja majd, ha hívei utcai cirkuszokat csinálnak, de ő fogja a legájtatosabb arccal az erőszak mellőzésére kérni őket. Nem az elérhetetlen villámrevansot akarja, hanem mondjuk az egy év múlvait. Addig beépített emberei, szervezetei segítségével bénítaná meg az ország normál működését, demonstrálván az újak kormányzóképtelenségét. Mindez csak akkor működik, ha elegendő társadalmi támogatása marad. A republikánus politikusok java már nem követi Trumpot az ámokfutásban. Nem tudjuk, hogy volna ez a Fidesznél, ahol a vagyoni, zsarolási, hitbéli szálak erősebben kötnek. De nem is ők a fontosak, hanem a szavazóik. Az ellenzéknek a NER elitjével nincs dolga, a milliós szavazótáborral van. A társadalmi megbékéltetés programja nekik kell, hogy szóljon. A rendszer az ellenség, nem az ezért vagy azért a Fideszre szavazó. A jelenlegi közigazgatásban tisztességesen dolgozó sem az. A Fidesz mint párt maffiaszerű, elnyomó pretoriánus gárda, a vezér testőrsége, de szavazói többsége attól még nem maffiózó. Világossá kell tennünk: nincs okuk utolsó csepp vérükig védelmezni a vezért. Védjék inkább a hazájukat, a békéjüket, akár az ő parancsaival szemben. A haza lehet majd kormányon is. Nem olyan kicsi, hogy attól még ne maradna belőle a mindenkori ellenzéknek.