Különösen, hogy a Homegrown nem is új anyag, hiszen már 1975-ben elkészült. Csak éppen sosem jelent meg. Honnan tudom ezt, miközben én csak ebben az évben születtem meg? Cameron Crowe-tól, aki a Majdnem híres című filmjéért forgatókönyvírói Oscart kapott és filmjében adaptálta saját fiatalkori újságírói életét, amikor rocksztárokkal lógott és szinte tiniként írt zenei cikkeket és interjúkat a The Rolling Stone-nak. Nos, ő 1975-ben készített mélyinterjút Young-al, aki elmondta, hogy a Crazy Horse nevű csapattal (velük zenélt, miután 1971-ben szóló pályára váltott) lógott Los Angeles-ben és két albumnyi dal sorsáról döntöttek. Végül akkor a Tonight’s the Night mellett döntöttek, mely tequilával átitatott rock dalok voltak a hatvanas évek nagyszerűségéről.
A Homegrown teljesen más anyag volt, melyeknek a nótáit Young szerelmi bánatában írta hirtelen, amikor szakított Carrie Snodgress színésznővel. Az album annyira személyesre, érzékenyre és Young-nak főleg fájdalmasra sikerült, hogy nem tartotta elképzelhetőnek, hogy a világ előtt ennyire „kinyissa” magát. Mint lehet erre mondani? Egyrészt, teljesen érthető, másrészt, épp ettől lesz egy alkotás egyedi és megismételhetetlen. A Homegrown tizenkét dalából öt azért már megjelent más anyagokon, de a többi – az album kétharmada – negyvenöt éves szerzemény. Így nem csoda, hogy főleg melankolikusabb, misztikusabb és country riffeken alapuló szerelmi vallomásokat hallunk, csak éppen még sosem hallhattuk őt ennyire nyersnek és olykor szomorúnak. Ezek a nóták lelkiállapotot tükröznek, illetve annak különböző stádiumait, így nem is nagyon lehet szétválasztani őket. Ezen a lemezen nincs jó, vagy jobb dal. Dalok vannak, jelzős szerkezet nélkül. Csak győzzük Young-i az utat emóciókkal.
