Adósrabszolgák

A koronavírus-járvány alaposan felforgatta a világgazdaságot, több százmillió munkahely szűnt meg, megugrottak a közkiadások a járvány elleni védekezés miatt. A kormányok tanulva a korábbi válságokból nem haboztak pénzt szórni. Mivel saját pénzük nincs – adóból élnek -, így nem volt mit tenni, szinte mind az eladósodás útjára lépett. Tavaly a kormányzati adósságok rég nem látott mértékben emelkedtek.

Nem volt ez alól kivétel a magyar kormány sem, a GDP arányos hiány 15 százalékponttal nőtt. Ennek ellenére tavaly 6,5 százalékkal csökkent a GDP, az idén pedig 3,5 százalékos növekedés jöhet. Vagyis a Pénzügyminisztérium szerint az adósságból elköltött több ezer milliárd forint dacára a gazdaságban elmarad a várt felpattanás, ami megerősítheti az egyszeri polgár gyanúját: az irdatlan mennyiségben felvett hitelt nem a leghatékonyabban használták fel, hiába hivatkoznak az ország érdekére.

A propaganda szintjén a kormány több százezer munkahelyet mentett meg azzal, hogy számolatlanul öntötte a közpénzt a beruházásokba. Így a legnagyobb gazdasági válság idején is jutott pénz stadionokra, templomokra, belgrádi vasútra - csak az emberekre nem. Egy friss példa: Varga Mihály pénzügyminiszter Facebook-videójában azzal dicsekszik, hogy a Nagyvállalati Beruházási Támogatási Programban tavaly 70 milliárd állami forintot adtak 155 milliárdnyi beruházáshoz, vagyis a fele pénzt az adófizetők állták. A 70 milliárdból írd és mondd 700 új munkahelyet teremtettek, egy munkahelyet tehát százmillióért. Ez vállalhatatlan pazarlás, amit még a PM is érez, ezért hozzáteszik: 16500 munkahelyet „megmentettek” – jelentsen ezt bármit is.

Ahogy a kormánypropaganda is mondja, az állam eladósodásával is óvatosan kell bánni, mert veszélyes. A tavalyi pénzszórás ennél jóval több: súlyos felelőtlenség a jövő generációra nézve.