Jelképes jelentőségű Sir Simon Rattle lemondása

Pedig a világ egyik legkiválóbb karmestere „személyes okokkal” magyarázza távozását az LSO éléről.

Nem egészen négy évvel ezelőtt Sir Simon Rattle győztes hadvezérként tért vissza a szigetországba, a legjobbnak tekintett brit zenekar, a London Symphony Orchestra élére. A 66. születésnapját a jövő héten ünneplő Sir Simon érdekes módon első ízben lett londoni együttes frontembere. A Berlini Filharmonikusok éléről érkezett karizmatikus muzsikus nevéhez bőven fűződtek bravúrok: a repertoár forradalmi átalakítása, izgalmas tematikus hangversenyek, koncertszerű operaelőadások, Bach János- és Máté Passiójának felejthetetlen újraálmodása és fiatal zeneszerzőknek, köztük a brit Thomas Adésnek, vagy a német Jörg Widmann-nak nyújtott lehetőségek. Az ősz hajkoronájáról könnyen felismerhető Sir Simon varázslatos egyénisége nélkül nem bizonyulhatott volna átütő anyagi sikernek a Digitális Koncertterem bevezetése sem.

Találgatások után a Bayerischer Rundfunkorchester hétfőn erősítette meg a hírt, hogy a 2019-ben elhunyt Mariss Jansons utódjaként Sir Simon lesz a zenekar új vezető karmestere. A londoni jajkiáltások nyomán Rattle beleegyezett abba, hogy eredetileg 2022-ben lejáró szerződését egy évvel meghosszabbítva 2023-ban kezdi meg müncheni pályafutását. Békülékeny hangú nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy „személyes okok” miatt válik meg pozíciójától. Harmadik feleségével, a cseh Magdalena Kozena szoprán énekesnővel és három iskolás gyermekével változatlanul Berlin a családi bázis, ami Münchenből könnyebben elérhető, mint Londonból, azaz „érdemben vehet részt a nevelésben”. Az LSO azt is elérte, hogy Sir Simon „conductor emeritus for life” minőségben évi négy-hat hét erejéig továbbra is szolgálja a zenekart. Természetesen ez nem ugyanaz a meghatározó tevékenység, mint amit az együttes, de sokkal inkább a londoni közönség remélt 2017-ben, amikor a This is Rattle fesztivál új aranykor reményét csillantotta fel és a Covid-19 hatalomátvételéig teljesítette is.

Sir Nicholas Kenyon, az LSO rezidenciája, a Barbican kulturális központ igazgatója „a brit zenei élet komoly veszteségének” minősítette Sir Simon búcsúját, hozzátéve, hogy „a koronavírus-pandémia és a Brexit kibontakozó közös hatása mélységesen aggasztó a jövőre nézve”. Rattle abban a meggyőződésben vállalta el az LSO irányítását, hogy a jól eleresztett City of London és a kormány támogatásával belátható időn belül London legjobb akusztikáját biztosító új otthon épül a zenekar számára. A New York-i építészek tervezte üvegpalota kivitelezése azonban megtorpant és most már aligha valósul meg, különösen az állami hozzájárulás visszavonása miatt. Sir Simon következetesen ellenezte a Brexit gondolatát, melynek nyomán a brit zenészek komoly versenyhátrányba kerülnek európai riválisaikkal szemben. Németországgal, vagy az Egyesült Államokkal ellentétben a szigetországban gazdag mecénásokra is kevésbé lehet számítani. München viszont máris kilátásba helyezte egy új hangversenyterem létrehozását, és bizonyos, hogy a tekintélyes Bajor Rádiózenekar a zenei felvételek és koncertturnék területén is több lehetőséget kap.

Sir Simon lelépésével immár mindhárom nagy londoni zenekar elvesztette „premier ligás” vezetőjét, a Philharmonia Esa-Pekka Salonent, az LPO Vlagyimir Jurovszkijt, de senki nem kötne biztosítást Antonio Pappano hosszú távú jövőjére sem a Royal Opera House élén. Ha ők nem is számítanak a Brexit „hivatalos áldozatainak”, a Londonból való exodust nevükkel is vállalt művészek közé tartozik Emma Thompson, Michael Fassbender és John Cleese színészek.