Előfizetés

Emberek a senkiföldjén: katasztrofális helyzet alakult ki a lipai menekülttáborban

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2021.01.14. 08:30

Fotó: AFP
Az áldatlan állapotokért senki sem vállalja a felelősséget, mindenki másra mutogat.
Az utóbbi napokban tartósan nulla fok alá csökkent a hőmérséklet Boszniában. Több száz menekültet fenyeget fagyhalál a lipai tábornál. A boszniai hadsereg közben újabb sátrakat épített számukra, így újabb kétszáz embernek sikerült biztonságosabb körülmények közé kerülnie. Lipa Bosznia-Hervegovina nyugati részén, Bosanski Petrovac és Bihac között félúton található, az Una nevű nemzeti parktól északra, nem messze a horvát határtól. A boszniai háború óta amolyan senkiföldjévé vált, mindenki elköltözött innen, aki tudott. Ezért is telepítették ide, a 750 méter magasságban lévő területre a menekülttábort, amely a bevándorlók által használt balkáni útvonal egyik állomása. A tábort még egy éve sem létesítették, 2020 áprilisában nyitotta meg kapuit, ezer fő számára, miután a birai tábort, ami egykor egy hűtőszekrénygyár telephelye volt, elkezdték leépíteni. Lipát már akkor is szükségmegoldásnak tartották, a Bihac városához közel eső birai tábornál biztonságosabb helyre volt szükség a koronavírus-járvány kitörése miatt. Miután a birai létesítményt 2020. szeptember 7-én végleg bezárták, s az ottlévőket a tábor elhagyására kényszerítették, az ENSZ égisze alatt működő Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM – International Organization for Migration) figyelmeztetett arra: humanitárius katasztrófa fenyeget a közelgő tél miatt. Ehhez képest december 21-ig kellett várni arra, hogy a boszniai kormány elhatározza: Lipában állandó felvevőközpontot hozzanak létre, s konténervárost építsenek 1500 fő számára. Az építési munkálatok befejezéséig pedig a menekülteket visszaküldik a birai táborba – rendelkeztek. Csakhogy Una-Sana kanton tiltakozott Szarajevó döntése ellen, bejelentette, nem hajlandó ismét megnyitni a létesítményt, mert így a menekültek túl közel kerülnének Bihac városközpontjához. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy az 1995-ös daytoni egyezmény után Bosznia-Hercegovinában decentralizált államot hoztak létre, s nem csak a kiterjedt jogkörökkel rendelkező két föderáció, a bosnyák-horvát és a szerb megalakulása miatt. Az egyes kantonok is jelentős hatalommal rendelkeznek, saját parlamenttel rendelkeznek. Az országban összesen öt elnök és 150 miniszter szolgál. Ennek azonban megvan a maga súlyos ára. A központi költségvetés 41 százalékát fordítják az állami intézmények fenntartására. Igen nagy luxus ekkora bürokrácia finanszírozása egy olyan országban, ahol az egy főre jutó GDP 5000 eurónak felel meg. A lipai tábor története és az itteni menekültek pokoljárása tanulságos történet. A Nemzetközi Migrációs szervezet 2020. december 23-án jelentette be: el kell szállítani az embereket a lipai táborból, mert az alkalmatlan arra, hogy télen is menedéket nyújtson az embereknek. Ugyanezen a napon ismeretlenek felgyújtották az itteni sátrakat és konténereket, bizonyos szempontból tehát megismétlődött az, ami néhány ezer kilométerrel odébb, a Leszbosz szigetén található Moria befogadótáborban történt még tavaly szeptemberben. A tűzvész során megsemmisült vagy megrongálódott a tábor egy részének infrastruktúrája. Az étkezősátor épen maradt, így aki tudott, itt töltötte el az éjszakát, hogy valahogy elviseljék a hideget, többhelyütt apróbb tüzeket gyújtottak. Elképzelhető, ez mennyire volt biztonságos megoldás. December 29-én Selmo Cikotic boszniai belbiztonsági miniszter elrendelte hétszáz menekült áthelyezését a lipai táborból a bradinai kaszárnyába, de ebből sem lett semmi, mert a helyiek tiltakozó akciókat tartottak a bevándorlók ellen. A már útra kelt menekültek ezért buszokban éjszakáztak. Az IOM sem állt a helyzet magaslatán. A lipai tábort „üzemeltető” menekültügyi szervezet vezetője ugyanis elrendelte a tűzvészt követően is épen marad sátrak lebontását. Csakhogy az újak még nem készültek el, így sokan voltak kénytelenek a szabad ég alatt éjszakázni. December 31-én a boszniai kormány rendkívüli ülésén úgy döntött, Bihac, illetve Una-Sana kanton vezetését kötelezni kell a korábbi birai tábor újbóli ideiglenes megnyitására. Ez azonban mind a mai napig nem valósult meg, több helybéli ráadásul blokád alá vonta a tábor felé vezető utat. Ezután a szarajevói belbiztonsági miniszter a hadügyi tárca vezetőjével katonai sátrak építését határozta el. A helyi hatóságok teljes alkalmatlansága miatt január 1-jén a menekültek tiltakozó akciót tartottak az áldatlan állapotok miatt. Még aznap 150 katona elkezdte felépíteni a sátrakat. Ez azonban még messze nem jelent ideális megoldást. A helyszínen nincs folyóvíz, sem villany, csak a legrászorultabbak számára gondoskodnak fűtésről és rendszeresnek mondható élelmiszerellátásról. Sokan az Európai Unió felelősségét firtatják, de a helyi hatóságok nem éppen együttműködő fellépése miatt Brüsszelnek is meg van kötve a keze. Az EU több vezetője szintén a birai tábor megnyitását követelte, látható, milyen sikerrel. Közben nyugati diplomatáknak annyit sikerült elérniük, hogy a táborban mégiscsak gondoskodnak az áramszolgáltatásról és bevezetik a folyóvizet. Már ez is jelentős előrelépés, bár kérdés, miért kellett erre ennyi időt várni. A menekültek száma ráadásul nőttön nő. Míg tavaly december elején még 1272-en tartózkodtak a lipai táborban, a múlt hónap közepéig számuk már elérte az 1400-at. Jelenleg 2500-an lehetnek, s becslések szerint 900 menekültnek nem jutott még takaró sem. Sokan közülük éhségsztrájkba kezdtek. A boszniai regionális vezetők az IOM-et kárhoztatják a kialakult helyzetért, a menekültügyi szervezet viszont azt állítja, már hónapok óta arra kérte a hatóságokat, gondoskodjanak az emberhez méltó körülményekről. Milorad Dodik, a boszniai államelnökség szerb tagja mindenesetre „szolidárisan” kijelentette, az EU ne is álmodjon arról, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság területén menekülttábor jöjjön létre. 

Már világszerte 92 milliónál is többen fertőződtek meg koronavírusban

MTI-Népszava
Publikálás dátuma
2021.01.14. 08:11
Képünk illusztráció.
Fotó: AFP
Mindeközben egyre több a gyógyult is.
A világban 92 317 137-re emelkedett a koronavírus-fertőzöttek, 1 977 912-re a halálos áldozatok és 50 958 070-re a gyógyultak száma a baltimore-i Johns Hopkins Egyetem csütörtök reggeli adatai szerint.

- írja az MTI. Az állami hírügynökség szerint egy nappal korábban 91 605 941 fertőzöttet tartottak nyilván, 1 962 345 volt a halálos áldozatok és 50 630 212 a gyógyultak száma. A fertőzés 191 országban és régióban van jelen. Szakértők arra figyelmeztetnek, a diagnosztizált esetek száma nem tükrözi pontosan a valóságot, mert az egyes országokban többé-kevésbé korlátozott a tesztek száma és a nyilvántartás kritériumai is különböznek. 
  • A járvány az Egyesült Államokat sújtja leginkább, ahol már 23 071 895-en fertőződtek meg, és 384 653-an haltak meg a kórban.
  • Indiában 10 495 147 fertőzöttet, 151 529 halálos áldozatot és 10 146 763 gyógyultat jegyeztek fel.
  • Brazíliában 8 256 536 fertőzöttről, 205 964 halálos áldozatról és 7 347 080 gyógyultról tudni.
  • Oroszországban 3 434 934-re nőtt az igazolt fertőzöttek száma, a halálos áldozatoké 62 463-ra, a gyógyultaké pedig 2 824 240-re emelkedett.
  • Az Egyesült Királyságban 3 220 953 a fertőzöttek száma, és 84 910-en haltak meg a betegségben.
  • Franciaországban 2 888 292 fertőzöttet, 69 168 halálos áldozatot és 211 598 gyógyultat regisztráltak.
  • Törökországban 2 355 839 fertőzöttet regisztráltak eddig, a halálesetek száma 23 325, a gyógyultaké 2 227 927.
  • Olaszországban 2 319 036 fertőzöttet tartanak nyilván, a halálos áldozatok száma 80 326-ra nőtt, és 1 673 936-an gyógyultak fel a Covid-19-ből.
  • Spanyolországban 2 176 089 fertőzöttet és 52 878 halálos áldozatot regisztráltak.
  • Németországban 1 981 013 a fertőzöttek száma, 43 618 a halottaké, 1 621 853-an meggyógyultak.
  • Kolumbiában 1 831 980 fertőzöttet és 47 124 halálos áldozatot tartanak nyilván.
  • Argentínában 1 757 429 a fertőzöttek és 44 983 a halottak száma.
  • Mexikóban 1 571 901 az igazolt vírusbetegek és 136 917 a halálos áldozatok száma.
  • Lengyelországban 1 404 905 fertőzöttet regisztráltak, 32 074-en meghaltak és 1 147 123-an felépültek a kórból.
  • Iránban 1 305 339 fertőzöttet, 56 457 halálesetet és 1 094 388 gyógyultat tartanak számon.
  • A Dél-afrikai Köztársaságban 1 278 303 fertőzöttet vettek nyilvántartásba, 35 140-en meghaltak, 1 030 930-an pedig felgyógyultak.
  • Ukrajnában 1 166 958 fertőzöttet, 21 121 halálesetet és 856 719 gyógyultat tartanak nyilván.
  • Kínában (Hongkong és Makaó nélkül) 97 275 fertőzéses esetet tartottak nyilván, valamint 4796 halálos áldozatot és 90 953 gyógyultat.

Vihar után, csaták előtt: ez az esztendő sem lesz békés

Rónay Tamás Rostoványi András
Publikálás dátuma
2021.01.14. 08:00
Angela Merkel
Fotó: MICHAEL KAPPELER / AFP
Pedig látszólag visszafogott év várható az Európai Unióban, hiszen kevés választást rendeznek.
Az EU-ban már az új esztendő első napjaiban egymásra mutogatás kezdődött, ki a hibás azért, hogy az oltások nem a kellő ütemben haladnak és mi az oka annak, hogy Izrael toronymagasan megelőzte az EU-t a vakcinákkal. Franciaországot pedig azzal vádolják, hogy nyomást gyakorolt az EU-ra, részesítse előnyben a Sanofi oltóanyagát, amit viszont várhatóan csak a harmadik negyedévben engedélyeztethetnek. Párizs tagad, de az egész vita aligha csillapodik le egyhamar. Az európai vakcinakampánynak azért is van igen komoly politikai jelentősége, mert az egyes tagországok kormánypártjainak népszerűségét is jelentősen befolyásolhatja, ha az oltásokkal nem haladnak a várt ütemben. A következő hónapokban kell az utolsó simításokat elvégezni azzal kapcsolatban, hogy elkezdhessék átutalni a tagállamoknak a járvány gazdasági hatásait enyhíteni hivatott helyreállítási alap pénzeit, amely vissza nem térítendő támogatásból és hitelből áll. A pénzek csordogálásával talán még jobban lelassulhat az európai populisták térnyerésének már 2020-ban megkezdődött folyamata. Ausztriában például az Osztrák Szabadságpártnak a Sebastian Kurz kancellár vezette kormányból való kiesése után váratlanul olajozottan működött az Osztrák Néppárt és a zöldek koalíciós együttműködése, amit már európai modellnek is tartanak. (Orbán Viktor még a 2019-es európai parlamenti választás előtt épp a mérsékelt és a radikális jobboldal együttműködését propagálta). Az átfogó környezetvédelmi programot hirdetett Emmanuel Macron francia elnök is kevesebb turbulenciára számíthat, igaz, ehhez némi jobbra fordulása is kellett. Mindenesetre a 2022-es elnökválasztás megkérdőjelezhetetlen favoritja. Olaszországban viszont az év máris koalíciós válsággal indul, de ez az országban már-már mindennapos. Egy fontos parlamenti választást rendeznek az Európai Unióban, az azonban annyira jelentős lesz, hogy az EU további sorsát is meghatározza: szeptember 26-án rendezik meg a német parlamenti választást. Több tekintetben is történelmi lesz. Egyrészt azért, mert Angela Merkel nem indul újra a kancellári tisztségért, ezzel egy másfél évtized óta tartó korszak zárul le. Másrészt az is példátlan, hogy az uniópártok csak néhány hónappal a választás előtt döntik el, ki legyen a kancellárjelöltjük. Elvben szinte biztos, hogy ismét az uniópártok valamely politikusa áll majd a Merkel utáni első német kormány élére, de hogy kereszténydemokrata, vagy a Keresztényszociális Unió delegálhatja-e a szövetségi kormány új vezetőjét, az jelen állás szerint legkorábban is csak márciusban dől el.
Az első fontos lépés január 16-án lesz, amikor a CDU küldöttei digitális kongresszuson döntenek arról, Annegret Kramp-Karrenbauer után ki legyen a párt elnöke, a konzervatív szárny által pártfogolt Friedrich Merz, a Merkel politikájához talán legközelebb álló Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, vagy Norbert Röttgen, aki 2009-2012 között Németország környezetvédelmi minisztere volt. Szoros verseny alakulhat ki közöttük, Merz ugyan a legnépszerűbb a párt „bázisában”, de a kongresszuson sok olyan küldött szavazhat, akik közelebb vannak a tűzhöz, ők inkább Laschetet pártfogolhatják annál is inkább, mert a delegáltak mintegy harmada Észak-Rajna-Vesztfáliát képviseli. A legutóbbi felmérések szerint Laschet nagyon sokat faragott a hátrányából: a CDU szavazói körében Merz 29, ő és Röttgen 25-25 százalékon áll. Ám még ezzel a választással sem dől el az uniópártok kancellárjelöltjének személye. Markus Söder bajor miniszterelnök ugyan rendre azt állítja, saját jövőjét Münchenben képzeli el, több jel is arra utal, hogy nem lenne ellenére a Berlinbe költözés. Söder mellett szólhat, hogy Németország legnépszerűbb politikusai közé tartozik, jóval kedveltebb bármelyik CDU elnökjelöltnél. A szociáldemokraták már tavaly eldöntötték, hogy kancellárjelöltjük Olaf Scholz lesz. A szövetségi pénzügyminiszter ezért egyre aktívabbá válhat a következő hónapokban. Első lépésként bírálta minisztertársát, az egészségügyi tárcát irányító Jens Spahnt. Mi ennek a jelentősége a kancellárválasztás szempontjából? Az, hogy ha Laschet lenne a pártelnök, Spahnt tenné meg helyettesének. Az év végén az utolsó pillanatban ugyan megállapodás született az Európai Unió és a brit kormány között a Brexit lezárásáról, s azóta Boris Johnson kormányfő és a toryk népszerűsége is nőtt, de ez még nem jelenti azt, hogy stabil az Egyesült Királyság helyzete. A legutóbbi felmérések szerint már a skótok 58 százaléka jelezte, hogy önálló államot akarnak, Nicola Sturgeon, Skócia első minisztere pedig azt ígérte, hamarosan önálló országként ismét csatlakoznak az EU-hoz. Sturgeon még nagyobb tekintélyre tehet szert a májusi regionális választás után. Walesban és Londonban is szavaznak majd. – Rónay Tamás

Kevés ok van a reményre a Közel-Keleten

Míg a fejlett világ népei a járványtól megváltást ígérő, minél gyorsabb oltókampányért áhítoznak, addig számos közel-keleti országában a élelemért, a megélhetésért vagy a polgárháborúkat lezáró békéért fohászkodhat a lakosság. A régióban a koronavírus fokozott gazdasági sokkot okozott – a fertőzésveszélyen, lezárásokon és a turizmus összeomlásán felül az alacsony olajárak is hozzájárultak visszaeséshez. Csekély a reménye annak, hogy 2021 a kilábalás éve lenne, mivel a térség talpraállását feloldhatatlannak tűnő konfliktusok akadályozzák. Sorsdöntő kérdés továbbá, hogy a leendő amerikai kormányzat mit kezd Iránnal, képes lesz-e visszaállítani az atomalku teremtette feszült nyugalmat. Biden ugyan megígérte, hogy megmenti a többhatalmi egyezményt, ám ez nem ígérkezik könnyű feladatnak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy kettőn áll a vásár, a siker attól is függ, hogy a teheráni rezsim mennyire hajlandó megbocsátani a Trump-adminisztráció szankciós politikáját. A megválasztott elnöknek az is kihívást jelent, hogy nemcsak a perzsa állam nukleáris ambícióit, hanem annak térnyerését is valahogyan féken kellene tartani és ideális esetben vissza kell szorítani. Irán megkerülhetetlen tényező a térségben – többek között befolyása van a jemeni polgárháborúban nyerésre álló síita húszi lázadókra, a Gázai-övezetet uraló palesztin, iszlamista Hamászra, illetve az iraki alkotmányos rendet fenyegető síita milíciákra. Egy Teheránnal való esetleges átfogó kiegyezés tehát az egész régió stabilitását növelné. Noha áttörésre csak hosszabb távon van lehetőség, várhatóan már az idei évben eldőlhet, hogy Bidennek van-e esélye elindítani a projektet – ha az esedékes iráni elnökválasztáson a keményvonalas jelölt győzne, akkor az atomalku talán megmenthető, de Teherán szinte bizonyosan nem lesz pacifikálható a közeljövőben.
Ugyancsak érdemes lesz odafigyelni a palesztin-izraeli kapcsolatokra, ahol a legfőbb kérdés az, hogy képes lesz-e a Mahmúd Abbász vezette Palesztin Hatóság visszaszerezni befolyását, amelyen a Trump által nyélbe ütött arab-izraeli normalizációs megállapodások súlyos sebet ejtettek. Ehhez azonban elengedhetetlen lesz a palesztin politikai egység megteremtése és a régóta halogatott választások idei megtartása is. A térség polgárháborúit illetően csak Líbiában van ok némi bizakodásra: az észak-afrikai országban kitart a tavaly megkötött fegyverszünet, a szembenálló felek pedig egy új egységkormány létrehozásáról tárgyalnak. Szíriában sincsenek ugyan komolyabb harcok a tavaly márciusi tűzszünet óta, de a békefolyamat továbbra sem lépte át a startvonalat. Jemenben viszont esély sem látszik az országot teljes nyomorba taszító konfliktus lezárására. – Rostoványi András 

Válaszúton Izrael

Izrael számára 2021 valóban vízválasztó lesz: vagy sikerül legyőznie belső megosztottságát vagy kilátástalan helyzetbe kerül. Két év alatt a negyedik előrehozott parlamenti választást rendezik meg márciusban. A politikai instabilitás és társadalmi válság mértéke már akkora a több mint egy évtizede Benjamin Netanjahu által vezetett zsidó államban, hogy a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézete 2021-es stratégiai értékelésében, az Izraelt fenyegető veszélyek között először tüntette fel a belső fenyegetést – a megosztottságot és az állampolgárok államba vetett bizalmának megrendülését – az Izrael ellenálló képességét és biztonságát veszélyeztető három legfőbb fenyegetés között. A 2021-es év legfontosabb eseményei kétségtelenül a márciusi voksolás illetve a korrupcióval vádolt miniszterelnök pere. Előrejelzések szerint az izraeli társadalom megosztottsága olyan mély, hogy a következő választás sem tudja ezt feloldani. Netanjahu és a Likud helyzete ugyan megroppant, de nélkülük továbbra sem lehet stabil kormányt alakítani. A korrupcióval vádolt kormányfő lemondását 30. hete követelik a járványügyi intézkedések dacára is hétről-hétre utcára vonuló tiltakozók, de az ultraortodox közösségek is egyre gyakrabban és látványosabban helyezkednek szembe a kormányzati intézkedésekkel. A Donald Trump segítségével megvalósított békeszerződések némileg csökkentik a katonai fenyegetettséget, ugyanakkor a nemzetközi támasz nélkül maradt palesztin radikális csoportok erőszakpártiságát is. Mivel a washingtoni hatalomváltástól igencsak tart Netanjahu, a napokban újra felélesztette a telepespolitikát is, ami tovább növeli a belső, illetve az izraeli-palesztin feszültséget is. (Gál Mária