Előfizetés

Vihar után, csaták előtt: ez az esztendő sem lesz békés

Rónay Tamás Rostoványi András
Publikálás dátuma
2021.01.14. 08:00
Angela Merkel
Fotó: MICHAEL KAPPELER / AFP
Pedig látszólag visszafogott év várható az Európai Unióban, hiszen kevés választást rendeznek.
Az EU-ban már az új esztendő első napjaiban egymásra mutogatás kezdődött, ki a hibás azért, hogy az oltások nem a kellő ütemben haladnak és mi az oka annak, hogy Izrael toronymagasan megelőzte az EU-t a vakcinákkal. Franciaországot pedig azzal vádolják, hogy nyomást gyakorolt az EU-ra, részesítse előnyben a Sanofi oltóanyagát, amit viszont várhatóan csak a harmadik negyedévben engedélyeztethetnek. Párizs tagad, de az egész vita aligha csillapodik le egyhamar. Az európai vakcinakampánynak azért is van igen komoly politikai jelentősége, mert az egyes tagországok kormánypártjainak népszerűségét is jelentősen befolyásolhatja, ha az oltásokkal nem haladnak a várt ütemben. A következő hónapokban kell az utolsó simításokat elvégezni azzal kapcsolatban, hogy elkezdhessék átutalni a tagállamoknak a járvány gazdasági hatásait enyhíteni hivatott helyreállítási alap pénzeit, amely vissza nem térítendő támogatásból és hitelből áll. A pénzek csordogálásával talán még jobban lelassulhat az európai populisták térnyerésének már 2020-ban megkezdődött folyamata. Ausztriában például az Osztrák Szabadságpártnak a Sebastian Kurz kancellár vezette kormányból való kiesése után váratlanul olajozottan működött az Osztrák Néppárt és a zöldek koalíciós együttműködése, amit már európai modellnek is tartanak. (Orbán Viktor még a 2019-es európai parlamenti választás előtt épp a mérsékelt és a radikális jobboldal együttműködését propagálta). Az átfogó környezetvédelmi programot hirdetett Emmanuel Macron francia elnök is kevesebb turbulenciára számíthat, igaz, ehhez némi jobbra fordulása is kellett. Mindenesetre a 2022-es elnökválasztás megkérdőjelezhetetlen favoritja. Olaszországban viszont az év máris koalíciós válsággal indul, de ez az országban már-már mindennapos. Egy fontos parlamenti választást rendeznek az Európai Unióban, az azonban annyira jelentős lesz, hogy az EU további sorsát is meghatározza: szeptember 26-án rendezik meg a német parlamenti választást. Több tekintetben is történelmi lesz. Egyrészt azért, mert Angela Merkel nem indul újra a kancellári tisztségért, ezzel egy másfél évtized óta tartó korszak zárul le. Másrészt az is példátlan, hogy az uniópártok csak néhány hónappal a választás előtt döntik el, ki legyen a kancellárjelöltjük. Elvben szinte biztos, hogy ismét az uniópártok valamely politikusa áll majd a Merkel utáni első német kormány élére, de hogy kereszténydemokrata, vagy a Keresztényszociális Unió delegálhatja-e a szövetségi kormány új vezetőjét, az jelen állás szerint legkorábban is csak márciusban dől el.
Az első fontos lépés január 16-án lesz, amikor a CDU küldöttei digitális kongresszuson döntenek arról, Annegret Kramp-Karrenbauer után ki legyen a párt elnöke, a konzervatív szárny által pártfogolt Friedrich Merz, a Merkel politikájához talán legközelebb álló Armin Laschet, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnöke, vagy Norbert Röttgen, aki 2009-2012 között Németország környezetvédelmi minisztere volt. Szoros verseny alakulhat ki közöttük, Merz ugyan a legnépszerűbb a párt „bázisában”, de a kongresszuson sok olyan küldött szavazhat, akik közelebb vannak a tűzhöz, ők inkább Laschetet pártfogolhatják annál is inkább, mert a delegáltak mintegy harmada Észak-Rajna-Vesztfáliát képviseli. A legutóbbi felmérések szerint Laschet nagyon sokat faragott a hátrányából: a CDU szavazói körében Merz 29, ő és Röttgen 25-25 százalékon áll. Ám még ezzel a választással sem dől el az uniópártok kancellárjelöltjének személye. Markus Söder bajor miniszterelnök ugyan rendre azt állítja, saját jövőjét Münchenben képzeli el, több jel is arra utal, hogy nem lenne ellenére a Berlinbe költözés. Söder mellett szólhat, hogy Németország legnépszerűbb politikusai közé tartozik, jóval kedveltebb bármelyik CDU elnökjelöltnél. A szociáldemokraták már tavaly eldöntötték, hogy kancellárjelöltjük Olaf Scholz lesz. A szövetségi pénzügyminiszter ezért egyre aktívabbá válhat a következő hónapokban. Első lépésként bírálta minisztertársát, az egészségügyi tárcát irányító Jens Spahnt. Mi ennek a jelentősége a kancellárválasztás szempontjából? Az, hogy ha Laschet lenne a pártelnök, Spahnt tenné meg helyettesének. Az év végén az utolsó pillanatban ugyan megállapodás született az Európai Unió és a brit kormány között a Brexit lezárásáról, s azóta Boris Johnson kormányfő és a toryk népszerűsége is nőtt, de ez még nem jelenti azt, hogy stabil az Egyesült Királyság helyzete. A legutóbbi felmérések szerint már a skótok 58 százaléka jelezte, hogy önálló államot akarnak, Nicola Sturgeon, Skócia első minisztere pedig azt ígérte, hamarosan önálló országként ismét csatlakoznak az EU-hoz. Sturgeon még nagyobb tekintélyre tehet szert a májusi regionális választás után. Walesban és Londonban is szavaznak majd. – Rónay Tamás

Kevés ok van a reményre a Közel-Keleten

Míg a fejlett világ népei a járványtól megváltást ígérő, minél gyorsabb oltókampányért áhítoznak, addig számos közel-keleti országában a élelemért, a megélhetésért vagy a polgárháborúkat lezáró békéért fohászkodhat a lakosság. A régióban a koronavírus fokozott gazdasági sokkot okozott – a fertőzésveszélyen, lezárásokon és a turizmus összeomlásán felül az alacsony olajárak is hozzájárultak visszaeséshez. Csekély a reménye annak, hogy 2021 a kilábalás éve lenne, mivel a térség talpraállását feloldhatatlannak tűnő konfliktusok akadályozzák. Sorsdöntő kérdés továbbá, hogy a leendő amerikai kormányzat mit kezd Iránnal, képes lesz-e visszaállítani az atomalku teremtette feszült nyugalmat. Biden ugyan megígérte, hogy megmenti a többhatalmi egyezményt, ám ez nem ígérkezik könnyű feladatnak. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy kettőn áll a vásár, a siker attól is függ, hogy a teheráni rezsim mennyire hajlandó megbocsátani a Trump-adminisztráció szankciós politikáját. A megválasztott elnöknek az is kihívást jelent, hogy nemcsak a perzsa állam nukleáris ambícióit, hanem annak térnyerését is valahogyan féken kellene tartani és ideális esetben vissza kell szorítani. Irán megkerülhetetlen tényező a térségben – többek között befolyása van a jemeni polgárháborúban nyerésre álló síita húszi lázadókra, a Gázai-övezetet uraló palesztin, iszlamista Hamászra, illetve az iraki alkotmányos rendet fenyegető síita milíciákra. Egy Teheránnal való esetleges átfogó kiegyezés tehát az egész régió stabilitását növelné. Noha áttörésre csak hosszabb távon van lehetőség, várhatóan már az idei évben eldőlhet, hogy Bidennek van-e esélye elindítani a projektet – ha az esedékes iráni elnökválasztáson a keményvonalas jelölt győzne, akkor az atomalku talán megmenthető, de Teherán szinte bizonyosan nem lesz pacifikálható a közeljövőben.
Ugyancsak érdemes lesz odafigyelni a palesztin-izraeli kapcsolatokra, ahol a legfőbb kérdés az, hogy képes lesz-e a Mahmúd Abbász vezette Palesztin Hatóság visszaszerezni befolyását, amelyen a Trump által nyélbe ütött arab-izraeli normalizációs megállapodások súlyos sebet ejtettek. Ehhez azonban elengedhetetlen lesz a palesztin politikai egység megteremtése és a régóta halogatott választások idei megtartása is. A térség polgárháborúit illetően csak Líbiában van ok némi bizakodásra: az észak-afrikai országban kitart a tavaly megkötött fegyverszünet, a szembenálló felek pedig egy új egységkormány létrehozásáról tárgyalnak. Szíriában sincsenek ugyan komolyabb harcok a tavaly márciusi tűzszünet óta, de a békefolyamat továbbra sem lépte át a startvonalat. Jemenben viszont esély sem látszik az országot teljes nyomorba taszító konfliktus lezárására. – Rostoványi András 

Válaszúton Izrael

Izrael számára 2021 valóban vízválasztó lesz: vagy sikerül legyőznie belső megosztottságát vagy kilátástalan helyzetbe kerül. Két év alatt a negyedik előrehozott parlamenti választást rendezik meg márciusban. A politikai instabilitás és társadalmi válság mértéke már akkora a több mint egy évtizede Benjamin Netanjahu által vezetett zsidó államban, hogy a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézete 2021-es stratégiai értékelésében, az Izraelt fenyegető veszélyek között először tüntette fel a belső fenyegetést – a megosztottságot és az állampolgárok államba vetett bizalmának megrendülését – az Izrael ellenálló képességét és biztonságát veszélyeztető három legfőbb fenyegetés között. A 2021-es év legfontosabb eseményei kétségtelenül a márciusi voksolás illetve a korrupcióval vádolt miniszterelnök pere. Előrejelzések szerint az izraeli társadalom megosztottsága olyan mély, hogy a következő választás sem tudja ezt feloldani. Netanjahu és a Likud helyzete ugyan megroppant, de nélkülük továbbra sem lehet stabil kormányt alakítani. A korrupcióval vádolt kormányfő lemondását 30. hete követelik a járványügyi intézkedések dacára is hétről-hétre utcára vonuló tiltakozók, de az ultraortodox közösségek is egyre gyakrabban és látványosabban helyezkednek szembe a kormányzati intézkedésekkel. A Donald Trump segítségével megvalósított békeszerződések némileg csökkentik a katonai fenyegetettséget, ugyanakkor a nemzetközi támasz nélkül maradt palesztin radikális csoportok erőszakpártiságát is. Mivel a washingtoni hatalomváltástól igencsak tart Netanjahu, a napokban újra felélesztette a telepespolitikát is, ami tovább növeli a belső, illetve az izraeli-palesztin feszültséget is. (Gál Mária

Szabad szemmel: Donald Trump már az európai populistáknak is kínos

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2021.01.14. 07:05

Akadnak olyan vezetők a kontinensen, akik eddig az amerikai elnökön csüngtek, de most inkább elfordítják a fejüket.
Washington Post A vezércikk igen egyszerűen elintézi a tennivalót Trump ügyében, miután a Képviselőház másodszor is alkotmányos vádemelés alá vonta a politikust: megérdemli, amit kap és a Szenátusban gyorsan el kell marasztalni. Annál is inkább, mert most már az ifjabbik Bush alelnökének, Cheneynek a lánya is lázadozik ellene, pedig ő a 3. ember a republikánusok felsőházi csoportjában. De hírek szerint a frakció vezetője, McConnel is hajlik az indítvány megszavazására. Mások köztes megoldásként inkább le akarják mondatni. Négy évnyi megaláztatás és felháborodás után tehát legalább néhány kulcsfigura kész szakítani a párton belül az Egyesült Államok újkori történetének legrosszabb elnökével. Cheney lánya kijelentette, hogy ami a múlt szerdán történt, az Trump műve, de ami sok, az sok. Továbbá amit idáig tudni lehet, már az alapján súlyos büntetésre szolgált rá és túl nagy veszélyt jelent a civil társadalom számára. A lap ugyanakkor hozzáteszi, hogy az impeachmenttől függetlenül ki kell vizsgálni a további bűneit. Mindenesetre a Fehér Ház eddigi lakójának mandátuma egy hét múlva lejár, de ha eltávolítják, az egyrészt jogszerű volna, másrészt pedig fontos üzenetet küldene. Ha azonban elhúzódik az ügy a Szenátusban, az beárnyékolja Biden hivatalba lépést, lelassítja vezető munkatársainak kinevezését, ami nemzetbiztonsági kérdéseket vet fel, és kisiklatja az új elnök törvényalkotási terveit. A nemzet érdekeinek az felel meg, ha azonnal pálcát törnek Trump felett, mert az már úgyis nagyon kijár neki.  Project Syndicate A Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz hálát az az égnek, hogy egy hét múlva beiktatják hivatalába Bident, ám egyúttal arra figyelmeztet, hogy az új elnök egymaga, négy év alatt aligha tudja megoldani Amerika súlyos gondjait. Úgy hogy még az is bőven belefér: lehanyatlik az Egyesült Államok. Hogy a támadók elfoglalták a törvényhozást, az egyenesen következett Trump demokrácia-ellenes politikájából, amit igen sokan támogattak a republikánusoktól. De az elnök meg is mondta előre: nem megy bele a hatalom békés átadásába. Azaz akik mögé álltak, azokkal lepaktáltak az ördöggel. Vagy azt hitték, hogy féken tudják tartani a szélsőséges erőket, vagy nem törődtek vele, hogy nem. De a párt már legalább negyedszázada rájött, hogy csak akkor tud érvényt szerezni az üzleti világ érdekeinek, ha antidemokratikus lépéseket tesz, illetve szövetségre lép vallási fundamentalistákkal, a fehér felsőbbrendűség hirdetőivel, a nemzeti populistákkal. A demagógia persze magában foglalt olyan intézkedéseket, amelyek ellentétesek a gazdasági elit erkölcseivel, de a nagytőke képviselői mesteri fokra fejlesztették az idők során a közvélemény megtévesztésének képességét. A közösségi háló pedig lehetőséget teremtett az ál/tévhírek gyors terjesztésére és a cél szempontjából az is jól jött, hogy az amerikai politikai rendszerben mindent a pénz mozgat. Ugyanakkor az eltelt 4 évben a politikai elit jól megszedte magát, viszont mindenki más jóformán teljesen hoppon maradt. Ennek megfelelően csökkent a várható élettartam és romlott nagy tömegek egészségi állapota. Viszont az erkölcsi fékek meggyengülésével eljött a sarlatánok, a kizsákmányolók, a potenciális demagógok ideje. Trump alávaló, narcisztikus szociopata, akinek fogalma sincs a gazdaságról és semmire sem tartja a demokráciát. Ő lett a pillanat embere. Ezek után fel kell számolni a veszélyt, amit még jelent. A Szenátusnak el kell tiltania minden további politikai funkciótól. Ez mindkét pártnak érdeke, mert meg kell mutatni, hogy még egy elnök sem áll a törvény fölött. De egyúttal rendezni kell a súlyos helyzet mélyen rejlő okait. Össze kell egyeztetni a szólásszabadságot a közösségi média elszámoltathatóságával. Meg kell reformálni a politikai rendszert, csökkenteni kell benne a pénz szerepét. Ugyanis nem működnek a fékek és ellensúlyok, ha ekkora egyenlőtlenségek vannak egy társadalomban. Ha az egy dollár, egy szavazat-elv érvényesül, az megnyitja a teret a populista szemforgatóknak. Végül pedig enyhíteni kell a kiáltó egyéb különbségeket a fő rétegek között. Hogy Amerika miként reagál a Kapitólium megszállására, az sokat elárul arról, merre is tart az ország.
Die Welt „Kedves CDU! Ugyan áruld már el végre, mit kívánsz tenni Orbán Viktorral!” - így kérleli nyílt levelében a nagyobbik német kormánypártot Daniel Freund, a német zöldek EP-képviselője, aki Strasbourg megbízásából részt vett a jogállami mechanizmus bevezetéséről szóló tárgyalásokon. Mint írja, a magyar kormányfő autokrata, mégis élvezi a német kereszténydemokraták védelmét. Sürgeti, hogy a párt hét végén megválasztandó elnöke döntse el, hogy a kereszténydemokraták továbbra is védőernyőt tartanak-e a politikus feje fölé. Merthogy a CDU odahaza nagyjából-egészében valóban tartja magát az elvhez, hogy nem működik együtt a demokrácia-ellenes, jobboldali populista AfD-vel. Ám az elhatárolódás már nem igaz Európára, ott jobbfelé már nincsenek ilyen terelőbóják, miközben Orbán odahaza betonozza befelé tekintélyuralmi rendszerét. Egyetemeket paterolnak ki, újságírókat hallgattatnak el, polgárjogi aktivistákat rendszabályoznak meg, menekülteket bélyegeznek meg. A miniszterelnök legutóbb heteken át blokkolta az EU pénzügyi tervét. Ezek után a Fidesz még mindig a Néppárt tagja, hála a CDU gyámkodásának. Képviselői törvényeket vitatnak meg az EPP nevében, mialatt Orbán egy sorba állítja Brüsszelt és a Szovjetuniót. Más pártfőnökök antiszemita propagandával jeleskednek. A helyzet már alig elviselhető. Ezért 14 tagpárt kezdeményezte is a magyarok kizárását, de ehhez nem partnerek a német kereszténydemokraták. Amikor a múlt hónapban Orbán belengette a vétót, Brüsszel hasztalanul várt segítséget Merkeltől. Pedig éppen Berlinnek köszönhető, hogy a magyar politikus még mindig a Néppárt tagjaként ténykedhet. Weber ugyan azt mondta, hogy az új pártelnök egyik első dolga az lesz: határozzon a Fidesz sorsáról, de a három jelölt közül egyik sem rohan, hogy tisztázza álláspontját a kérdésben. Pedig a döntéstől függ az EU-ban a demokrácia és a jogállam jövője. Orbán nem csak Magyarországon okozott hatalmas károkat. Rendszere követőkre talál másutt is. Ily módon a CDU-nak nincs más választása, már ha hitelesen fel akar lépni a demokráciáért az unióban: ki kell hajítania a magyar kormánypártot az európai kereszténydemokraták soraiból. New York Times Az európai populisták eddig csüngtek Trumpon, de most elfordítják a tekintetüket. Túl sok nekik a Kongresszus lerohanása és az az állítás, hogy a demokraták elcsalták a választásokat. A történtek sokat ártanak az esélyeiknek. Dominique Moisi, a párizsi Montaigne Intézet vezető elemzője úgy véli, hogy az amerikai fejlemények rossz óment jelentenek az öreg kontinens demagógjai számára. Hiszen az látszik, hogy ha ilyen embereket választanak meg, azok nem egykönnyen válnak meg a hatalomtól, illetve meg kell nézni, hogy mire képesek a népharag felszításával. Franciaország, Németország, Olaszország, Hollandia és Lengyelország egyértelmű figyelmeztetést kapott: ne becsüljék alá a populista felháborodását és a demokratikus kormányok ellen irányuló összeesküvés elméleteket. Heather Grabbe, a brüsszeli Nyílt Társadalom Európai Politikai Intézet igazgatója azt mondja, az amerikai lázadás alapján nem kétséges, hogy erőszakhoz vezet a „mi és ők” populista forgatókönyve. Az irányzat a tűzzel játszik. Merthogy a másik felet ellenségnek tekinti, akivel szemben minden eszköz megengedett. Ugyanakkor az események meggondolásra késztetik a populistákat is, kiderül ez már csak abból is, hogy vagy elhatárolták magukat a washingtoni erőszaktól, vagy összeszorított szájjal hallgattak. Utóbbira példa Orbán Viktor, aki amerikai belügynek minősítette a helyzet rendezését. Viszont az őfélék tartanak attól, nehogy kilengések legyenek Biden beiktatásakor. Sikorski volt lengyel külügyminiszter, a Polgári Platform EP-képviselője úgy értékeli, hogy Közép-Európában a populisták magányosabbak lesznek Trump nélkül. Viszont a földrésznek rá kell ébrednie a szélsőjobbos erőszak veszélyeire. A liberális demokráciának ennélfogva meg kell védenie magát. Enrico Letta korábbi olasz kormányfő ezzel szemben kiemeli, hogy nagy csapás érte Amerikából az európai populizmust. Moisi arra int, hogy az ostrom hősi tett lehet Trump támogatóinak szemében, mint egykor Hitler félresikeredett sörpuccsa, amelyből azután a náci rezsim alapító mítosza lett. Spiegel Ivan Krasztev úgy látja, hogy a populisták helyzetét a szerint befolyásolja Trump levitézlése, hogy hatalmon vannak-e vagy sem. Ha igen, akkor a Kapitólium elfoglalását arra használják fel, hogy leszereljék az ellenük irányuló tiltakozásokat. Azzal érvelnek máris, hogy a megmozdulások veszélybe sodorják a politikai stabilitást. Ha viszont csak pályáznak az uralomra, akkor ezek után igen óvatosan lesznek, amikor felmerül a tömegek mozgósítása, mert mostantól fokozott figyelem övezi, hogy mennyire ragaszkodnak a demokratikus játékszabályokhoz az illiberális politikusok. A neves bolgár elemző el nem tudja képzelni, mit akarhatott az amerikai elnök, amikor híveit a törvényhozás ellen hergelte, mert a várható események kisakkozásában odáig már nem jutott el, hogy mi legyen azután, ha beveszik az épületet. A szakértő szerint a politikus paranoid és a maga teremtette valóságban él. Komolyan azt hiszi, hogy elvették tőle a győzelmet. Viszont egyértelmű, hogy csak a kisebbséget képviseli, bárhogy is állította az ellenkezőjét és ezen az európai populistáknak el kell gondolkodniuk. Hiszen látnivaló, hogy jogos, amit a bírálók mindig is felhánytorgattak: a jobboldali populizmus nem csupán tekintélyuralmi, hanem szembemegy a demokráciával. De az európai szövetségesek közül a járvány csapnivaló kezelése miatt többen már korábban elhatárolták magukat a politikustól, noha az előzőleg legitimitást nyújtott nekik. Orbánra és Kaczynskira hosszú időn át páriaként tekintettek az EU-ban. Úgy vették rendszerüket, hogy az eltévelyedés a posztkommunista korszakban. Ám a Brexittel és Trump négy évvel ezelőtti győzelmével az a látszat keletkezett, mintha nemzeti-populista forradalom kezdődött volna a világban. Ezek az erők elhitték, hogy a történelem immár velük van. Olyan volt számukra 2016, mint a rendszerváltás. Azt gondolták, hogy alulmarad a liberális-demokratikus modell, illetve az EU. Washington pártolta az unióellenes irányvonalat Orbán és hasonfélék részéről. Ugyanakkor ezek a vezetők pontosan tudják, akárcsak az oroszok és a kínaiak, miként lehet az ellenfelek lejáratására felhasználni Trump kudarcát. Der Standard A szlovén kormányfő egyik korábbi szövetségese meg akarja buktatni Jansát, és már csak 3 voks kell neki, hogy sikeres legyen a holnap benyújtandó bizalmatlansági indítvány, de maga sem biztos abban, hogy összejön a többség. Erjavec, volt külügyminiszter, aki egy hónapja vált ki a koalícióból, még saját pártjából sem számíthat az összes képviselő támogatására a jövő héten esedékes szavazás előtt. Jansa ugyanakkor biztos abban, hogy a jövőre tartandó választásig hivatalában marad. Ő Trump híve és Orbán szoros szövetségese, aki legszívesebben egy kis-Magyarországot csinálna Szlovéniából. Hadba vonul a sajtó ellen. Az állami hírügynökség munkatársai október óta nem kaptak fizetést, így próbálja őket engedelmességre kényszeríteni. Pártja az első helyen áll a népszerűségi listán, ő maga azonban egyáltalán nem közkedvelt. Elsősorban a járvány rossz kezelése miatt próbálják megbuktatni, de felróják neki azt is, hogy megsérti az alkotmányos rend több alapelvét, így a hatalmi ágak megosztását és a médiaszabadságot. Erjavec a szemére hányja neki továbbá, hogy veszélyezteti az ország pozícióit az EU-ban és a NATO-ban, miközben nem Magyarországot és Lengyelországot, meg a többi jó firmát kellene fő partnernek tekinteni. EUobserver A Bizottság azonnal levelet küld Magyarországnak, mert szeretne felvilágosítást kapni, hogy az Orbán-kormány miként kíván eleget tenni az Európai Bíróság decemberi ítéletének, amely törvénysértőnek minősítette az illegális határátlépők haladéktalan kitoloncolását, minden menedékjogi eljárás nélkül. Az előzmény az volt, hogy a Helsinki Bizottság nyilvánosságra hozta: a verdikt óta a hatóságok 2300 migránst kényszerítettek vissza Szerbiába, noha az EUB szerint minden érintettnek joga van menedékkérelmet előterjeszteni és azt meg kell vizsgálni. A brüsszeli szóvivő megerősítette, hogy szavatolni kell mindenkinek a méltányos eljárást. A magyar fél ezzel szemben a többi közt arra hivatkozik, hogy a Covid-19 miatt fenn kell tartani a szigorú határőrizetet. Magyarország ellen jelenleg három ügyben zajlik szerződésszegési eljárás a menekültek jogai kapcsán.

Trump: Nem lehet több erőszak, jogsértés és vandál cselekedet

MTI
Publikálás dátuma
2021.01.13. 22:30

Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI / AFP
A leköszönő elnök újabb erőszak elleni nyilatkozattal tompítaná a Capitolium január 6-i ostroma után vele szemben felhozott vádak élét.
Donald Trump egyértelmű és közvetlen veszélyt jelent, eljárást kell indítani ellene, el kell ítélni és el kell távolítani – állította Nancy Pelosi demokrata párti házelnök szerdán az Egyesült Államok Képviselőházában. Megkezdődött ugyanis az a vita, hogy megindítsák-e az elnök elleni alkotmányos felelősségre vonási eljárást, az impeachmentet lázadás szításának vádjával a Capitolium egy héttel ezelőtti ostroma miatt. A házelnök leszögezte:
„Azok, akik január 6-án megszállták a kongresszus épületét, nem hazafiak, hanem terroristák voltak. Trump fegyveres lázadásra bujtott fel a nemzet ellen, mennie kell”

– tette hozzá.

Nancy Pelosi: Trumpnak mennie kell
Fotó: ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP
Pelosi szerint Trump a novemberi elnökválasztás után, amelyet elveszített, többszöri alkalommal hazudott a választási eredményeket illetően, kételyeket próbált támasztani a választási procedúrával kapcsolatosan, és alkotmányellenesen próbálta befolyásolni a helyi hivatalos személyeket. Ezzel szemben a republikánus képviselők politikai alapú eljárás kísérletével vádolták meg az elnök idő előtti elmozdítására törekvő demokratákat. A Donald Trump hűséges támogatójának tartott Jim Jordan ohiói republikánus képviselő azzal vádolta meg a demokratákat, hogy újabb politikai pert akarnak az elnök nyakába varrni.
„Nekünk most a nemzet egységbe forrasztására kellene összpontosítanunk, ehelyett a demokraták immár másodszor akarják megvádolni az elnököt, mégpedig egy héttel hivatalának elhagyása előtt”

– mondta.

Egy másik republikánus honatya, Andy Biggs úgy vélekedett, hogy a demokraták pirruszi győzelmet fognak aratni, s ezzel mártírt faragnak majd Donald Trumpból. A vita előzményeként Mike Pence alelnök kedden, a Nancy Pelosinek címzett levelében elutasította az alkotmány 25. kiegészítésének alkalmazását, amelynek alapján a kabinet többségi szavazatával alkalmatlannak minősíthetette volna Trumpot, az elnöki hatalmat az alelnökre ruházva. A házelnök pedig már korábban jelezte: amennyiben a 25. kiegészítés alkalmazása nem jár sikerrel, alkotmányos felelősségre vonási eljáráshoz folyamodnak Trump ellen. Ugyanakkor Donald Trump szerdán nyilatkozatot adott ki, amelyben állást foglalt az erőszak minden megnyilvánulása ellen. Az újabb tüntetésekre figyelmeztető jelentésekre reagálva az elnök leszögezte:
„nem lehet több erőszak, jogsértés és vandál cselekedet”.

Donald Trump távozóban
Fotó: BRENDAN SMIALOWSKI / AFP
Most arra szólított fel minden amerikait, hogy tegyen erőfeszítéseket a feszültség csökkentése és az ingerültség mérséklése érdekében. Emlékezetes, január 6-án este Trump több száz híve megostromolta a Capitoliumot, miután az elnök egy közeli, szabadtéri gyűlésen tartott beszédében feltüzelte és arra buzdította őket, hogy menjenek a kongresszus épületéhez. Öten haltak meg az erőszakban, köztük a capitoliumi rendőrség egyik tagja.