Pénteken ismét, ezúttal hat forinttal drágul a benzin és hárommal a gázolaj – közölte a Holtankoljak.hu. Ezzel a benzin átlagtarifája 383, a gázolajé pedig 399 forintra nő. Számításunk szerint a nyersolaj november eleje óta tartó, lendületes drágulása alatt a két termék hazai ára 35-36 forinttal, vagyis közel tizedével nőtt. (Legutóbb szerdán emelték a díjakat, 7, illetve 3 forinttal.) A benzinért adatbázisunk szerint utoljára tavaly márciusban, a gázolajért pedig februárban kértek ugyanennyit a hazai kutakon.
Mindez nem véletlen. Tegnap az Európában irányadó, Brent típusú olajért 57 dollárt is adtak, ami 11 havi csúcspont. Az nyersolajárak január közepére lényegében elérték a koronavírus előtti szintet, miközben a Brent tavaly – igaz, csak április 21-én - még a 10 dollár alá is bekukkantott. Ekkor csúszott emlékezetes módon az amerikai, WTI típusú nyersolaj ára is néhány pillanatra nulla alá. Igaz, ehhez a koronavírus-pánik mellett az is hozzájárult, hogy ugyanekkor bomlott fel a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) és Oroszország nem hivatalos termelésvisszafogási együttműködése. Nem csoda, hogy a felek a piac összeomlása láttán gyorsan ki is békültek. A kurzus 2019-ben jellemzően 60, 2018-ban pedig 70 dollár körül alakult.
A mostani olajáremelkedést elsősorban a koronavírus-vakcinákkal és azok gazdasági hatásával kapcsolatos derűlátásra vezeti vissza Pletser Tamás, az Erste olaj- és gázpiaci elemzője. Ezt ugyanakkor egyelőre kissé eltúlzottnak tartja. Mindazonáltal osztja a világszervezetek előrejelzését: eszerint, miután a koronavírus a világ 2019-es, napi átlag százmillió hordós olajfogyasztását tavaly napi átlag kilencmillió hordóval visszavetette, idén hatmilliós emelkedés jöhet. Szintén megtámasztotta a mostani drágulást az OPEC immár Oroszországot és Kazahsztánt is támogatói között tudó friss egyezsége a 2019 decemberében meghatározott, napi 32-33 millió hordós összes kitermelésük mintegy hétmilliós visszafogásáról. Ráadásul az OPEC vezető hatalma, Szaúd-Arábia önkéntesen további egymillió hordóval hajlandó csökkenteni saját kitermelését. Igaz, a közel-keleti monarchiát az elemző – Peking és Washington viszonyához hasonlóan – az olajpiac „időzített bombájának” tartja. Több más OPEC-tag helyzete szintén bizonytalan. Ilyen a polgárháborús Líbia, Irak, de nagy kérdés az is, hogy a Biden-kormányzat mikor és milyen mértékben hajlik enyhíteni az Irán elleni kereskedelmi korlátozásokat.
Eközben az USA világkartellekre hangsúlyozottan fittyet hányó palaolajipara szintén némi lendületvesztést mutat. Számukra még a mostani nyersolajárak sem jelentenek túl nagy hajtóerőt, ellenben hitelezőik egyre türelmetlenebbek. Mindezek eredőjeként idén várhatóan kevéssé változik a napi 13 millió hordóról tavaly 11 millióra csökkent termelési szintjük.
A világszintű olajipari beruházások tavalyi, nagyarányú zuhanása hosszú távon szintén az áremelkedés irányába mutat. Emögött nem csak a koronavírus miatti igény- és áresés áll. A világ környezetvédelmi fordulata miatt ugyanis a hitelezők kezdenek elfordulni a hagyományos fosszilis ipartól, ami emeli az ágazat költségeit. Az ágazat rövid távon biztos nem tudna lépést tartani azzal, ha világszinten gyorsan és hatékonyan visszaszorulna a Covid-fertőzés és a tavaly lefojtott igények felszabadulása miatt egy fajta „élvhajhász” korszak venné kezdetét. Annál is kevésbé, mert a kormányok a koronavírus-sokkot nem arra használták fel, hogy környezetvédelmi okokból megadóztassák, sokkal inkább, hogy megmentsék mondjuk a repülési cégeket. (A kerozin ma is lényegében adómentes, így az elemző a repülőjegyeket változatlanul ésszerűtlenül olcsónak tartja.) Egy – akár jövő év eleji – fogyasztásrobbanás esetén a száz dolláros hordónkénti nyersolajárat sem tartja kizártnak. Igaz, a piaci törvényszerűségek alapján az áremelkedés újra megkedveltetheti az iparágat a hitelezőkkel és beindulhatnak a beruházások, melyek beérése újabb árcsökkenést válthat ki. A helyzetet az is árnyalja, hogy azért valóban nagyon sokan veszítették el munkájukat és megtakarításaikat – véli az elemző. Kimutatások szerint tavaly napi ötmillió hordós olajfogyasztás örökre elveszett.
Mindezek nyomán Pletser Tamás szerint rövid távon a hazai kutakon is megnyugodhatnak a tarifák. A második félév újabb emelkedést hozhat, akár bőven a 400 forintos ártartományon belül. (Bár a dollár – mostanság is tapasztalható – gyengülése ezt első körben tompíthatja, ám ugyanez a hatás az olajárat is emeli.) Nem is beszélve a jövő évről, ami száz dollár körüli olajár esetén további, még jelentősebb drágulást hozhat. Igaz, a piaci hatásokat befolyásoló, váratlan események valószínűsége most még a szokásosnál is nagyobb – jegyezte meg Pletser Tamás.
