Rémfilm-forgatókönyvíró legyen a talpán, aki borzalmasabb bűnt talál ki annál, amit Lisa Montgomery követett el. Megfojtott egy terhes nőt és kivágta a hasából az élő magzatot, aztán megpróbálta elhitetni, hogy az ő újszülöttje. Hát normális az ilyen? No ez az…
Montgomery anyja ivott a terhessége alatt, ezért lánya csökkent értelmi képességekkel született. Ütötték-verték, ha sírt, leragasztották a száját. Még tízéves sem volt, amikor anyja soros élettársa elkezdte szexuálisan is bántalmazni. A mama később nemcsak a változó élettársaknak és azok barátainak engedte meg, hogy megerőszakolják a lányát, de előfordult, hogy a villanyszerelőt is ezzel „fizette ki”. Lisa tizennyolc évesen férjhez ment az egyik mostohafivéréhez, de hiába szült neki négy gyereket, a házasságban is folyamatosan bántalmazták, szerető hitvese még filmre is vette, amint megverte és megerőszakolta. Aztán a nő egyszer csak ismét terhesnek képzelte magát…
A közvélemény a világon mindenhol bosszúszomjas, „jogászkodásnak” tartja, ha a védőügyvédek mentő körülményeket keresnek. Ez esetben például azt, hogy a halálos ítéletet megelőzően nem foglalkoztak a tetthez vezető harmincnyolc szörnyű évvel. Nem arról van szó, hogy az Egyesült Államokban mindennapos lenne az ilyesmi. A szerdára virradóra méreginjekcióval kivégzett Montgomery 67 éve az első nő, akin végrehajtották a szövetségi halálos ítéletet (az előző, 1953-as eset is gyermekgyilkosságról szólt).
A halálbüntetés persze leginkább érzelmi kérdés, és sokan még mindig hisznek az elrettentő hatásában. Csak hát normális ember nem a bíróságtól való félelmében nem vágja fel egy terhes nő hasát, a szegény elmeháborodottat pedig kivégezhetik, de jön a következő, kezében késsel. Montgomery „családja” végeredményben két embert ölt meg: Lisát és az áldozatát. De ellenük nem emeltek vádat.