Az úgynevezett Housing First kezdeményezés az Egyesült Államokból indult el a ’90-es években, a lényege, hogy előbb saját lakást biztosít az utcán élőknek, akik ezt azzal köszönik meg, hogy alkalmassá válnak egy saját ingatlan fenntartására. (A trend a világ nagy részén fordított: első körben azt várják el a hajléktalanoktól, hogy szerezzenek munkát, küzdjék le függőségüket, ezután igényelhetnek lakást.) A siker persze mindig relatív, de az mégiscsak figyelemre méltó, hogy Salt Lake Cityben 89 százalékkal csökkent a hajléktalanok száma a Housing First szisztémának köszönhetően, és Ausztriában, Portugáliában is hatékonynak bizonyult a projekt, Németországban Düsseldorf volt az első város, amelyik 2017-ben beszállt a kezdeményezésbe.
Feltételek nélkül
A programba bekerülő hajléktalanok ingyen kapnak egy lakást, amit bérlőként használnak – bérleti szerződéssel. Az ingatlanba költözővel szemben nincsenek elvárások, például nem feltétel, hogy ne legyenek függőségei. Az ingatlant a FiftyFifty vásárolja meg és a lakás bérlőjével közösen rendezi be. A havi bérleti díjat a FiftyFiftynek kell fizetni, a szerződés határozatlan időre szól. A beköltöző hajléktalan elvileg tulajdonosa is lehet a lakásnak, ha lakbérként leszurkolta azt az összeget, amennyiért a FiftyFifty megvásárolta. Addig maradhat, ameddig szeretne – és ameddig pontosan fizet. A felmérések szerint a világ többi részén az utóbbi harminc évben így otthonhoz jutott hajléktalanok kevesebb mint két százaléka sodródott vissza az utcára.
„Nekem még az a szám is soknak tűnik – magyarázta Hubert Ostendorf, a Housing First projekt düsseldorfi koordinátora a német RTL televízióban. – Aki éjszakázott már utcán, tömegszálláson, az mindent megtesz azért, hogy soha többet ne kelljen az utcán laknia. Ez akkora motiváció, hogy el sem tudja képzelni az, aki még nem töltött el hosszabb időt kényszerből a szabad ég alatt.”
Lakbérfizetés segélyből
A hajléktalan emberek a bérleti szerződés megkötése után jogosultak munkanélküli-segélyre (ezt az állam állja) ebből az összegből már ki tudják fizetni a havidíjat, fedéllel a fejük fölött pedig jelentősen nagyobb eséllyel találnak megfelelő melót, hisz a munkáltatók zöme nem áll szóba lakcímmel nem rendelkező álláskeresőkkel.
„A lakásokat ingyen felajánlott műalkotások eladásából vásároljuk, volt olyan híres művész, akinek két grafikája fedezte egy ingatlan árát – mesél a finanszírozási háttérről Osterndorf. – Vannak hajléktalan művészeink is, akik a lakáshoz jutás fantasztikus hangulatát fejezik ki alkotásaikban vagy éppen az utcai élet kegyetlenségét.”
Ötvenkét lakás
A 2017–2020 közötti időszakban ötvenkét hajléktalan jutott lakáshoz a FiftyFifty segítségével Düsseldorfban. Az ingatlanoknak az alapterülete 35–50 négyzetméter. „Ezek nem paloták, de még senki sem panaszkodott a lakás mérete miatt. Mindig nagyon megható egy-egy átadás, a legtöbben a saját WC-t és zuhanyzót értékelik a legtöbbre – mesélte Oliver Ongalo, aki az otthonokat segít berendezni. – Van egy nem túl magas keretünk az első bútorok megvásárlására, az egyik nagyáruházban beszerzési áron kapunk ágyat, asztalt, szekrényt, ezzel tudunk még segíteni a hajléktalanoknak, akik általában pár hét alatt egyszerűen, de szépen berendezik otthonaikat. Az említett 52 lakás talán első hallásra nem tűnik soknak, hiszen hatalmas az igény a saját otthonra. A fanyalgóknak mégis azt szoktam mondani, hogy az ötvenkettő pontosan ötvenkettővel több a nullánál, senki sem tiltja, hogy kövessék a példánkat.”
Városnézés hajléktalanvezetéssel
2019 óta különleges idegenvezetést is kínál az érdeklődők részére a FiftyFifty: hajléktalanok mutatják meg a várost – saját szemszögükből. Az ő híres épületeik kicsit mások: éttermek, pékségek, melyek záróra után ingyen ételt adnak a fel nem használt élelmiszerekből; hajléktalanszálló, szociális intézmények, ahol melegedni, fürödni, internetezni tudnak. A körülbelül kétórás séta során az érdeklődők részletes tájékoztatást kapnak arról, hogyan telik a hajléktalanok egy napja, milyen előítéletekkel szembesülnek az utcán, mi okozza nekik a legtöbb nehézséget. Akik nyitottabbak, azok az élettörténetüket is elmesélik egy-egy ilyen program alkalmával a velük sétálóknak. A közös sétára a szervezet honlapján lehet regisztrálni, a sok érdeklődő miatt előfordult, hogy várólisták alakultak ki, a koronavírus-járvány újabb hulláma miatt ez a program tavaly november vége óta szünetel.
Ezzel mindenki jól jár
„Ez egy olyan program, amivel mindenki jól jár, hiszen a fedél nélküli emberek találnak valakit, aki meghallgatja őket, az érdeklődők a későbbiekben sokkal toleránsabbak, megértőbbek lesznek, barátságok is kialakultak már ilyen alkalmakkor – sorolta az előnyöket Osterndorf. – Több cég is van, amely úgy talált ránk és lett támogató partnerünk, hogy valamelyik munkatársa részt vett egy ilyen túrán. Ez a közös séta ingyenes, minden résztvevő kap egy szórólapot, azon szerepel a számlaszámunk, ha szeretne, akkor utalhat nekünk, de ez nem elvárás. Az sem ritka, hogy az idegenvezetés közös kávézással zárul vagy a túravezető közvetlenül kap pénzt attól, akinek bemutatta a hajléktalanok számára fontos városrészeket.”
Pár száz méterre a híres „KÖ”-től
A bemutató séta útvonala egy szakaszon csupán két utcára vezet el Düsseldorf egyik nevezetességétől, a Königsalleetól, a város „Váci utcájától”, amit a helyiek csak KÖ-nek hívnak. A milliomosok sétálóutcájában található üzletekben, illetve bevásárlóközpontban egyedi kinézetű ruhaneműk, táskák, cipők, órák kaphatók több ezer euróért, de még a fagylalt is négy-ötször drágább, mint a város egyéb részein. Turistaszezonban tele van az utca nézelődőkkel.
Alig kétszáz méterre a KÖ-től, az egyik párhuzamos utcában található olyan pékség, amely nem szerepel a turistákat csalogató kiadványokban, a hajléktalanok viszont itt este 8-kor, záráskor kis csomagokban kapják meg ingyen azokat a pékárukat, amik napközben nem fogytak el.
