Közeledés és távolodás – Virtuálisan is megtekinthetők Besnyő Éva fotográfiái

Pécsi József iskolájából indult, ám Berlinben, majd Amszterdamban bontakozott ki Besnyő Éva fotográfusi pályája. A hazánkban kevésbé ismert művész munkáit most virtuális kiállításon is láthatjuk.

Határozott tekintetek, egymásba gabalyodó, naptól átforrósodott végtagok, árnyban úszó nyaraló, gyermek hátán cipelt csellóval, elkötelezett aktivisták, önfeledten nevető aratók. Néhány azok közül a meghatározó pillanatok közül, amelyet a Kassák Múzeum Személyes távolság – Besnyő Éva fotográfiái című virtuális kiállításán láthatunk. Az ősszel megnyílt, majd a járványügyi korlátozások miatt bezárni kényszerült tárlat a decemberi finisszázst követően az online térbe költözött, ahol kiválóan megállja helyét. Nem ritka, hogy a múzeumban életteli munkák a képernyőn nem adják vissza ugyanazt az élményt, Besnyő Éva képeinek aurája azonban átüt a digitalizáció teremtette falon is, s ezzel újabb lehetőséget nyújt, hogy közelebb kerüljünk eddig talán sokunk számára ismeretlen munkásságához.

A magyar származású Besnyő Éva (1910–2003) nevét hazánkban leggyakrabban a két világháború között kibontakozó szociofotó-mozgalommal kapcsolatban említik, amely a társadalmi problémák feltárását és dokumentálását tűzte ki célul, Hollandiában viszont az egyik legkeresettebb építészeti fotósként, majd az 1970-es évek nőmozgalma megörökítőjeként vált ismertté. A kiállítás mindezeket átfogva, a fotográfust a modernitás jellegzetes képviselőjeként mutatja be. A művész az új fotográfiai látásmódokkal Pécsi József magániskolájában ismerkedett meg, ám rövid idő múlva Berlinbe utazott, ahol a Weimari Köztársaság szellemi élete – mások mellett Kepes György és Robert Capa társaságában – hamar magával ragadta. Sok más, származása vagy politikai meggyőződése miatt Berlint elhagyni kényszerülő értelmiségihez hasonlóan rövidesen azonban Amszterdamba költözött, ahol aztán első önálló kiállításának sikere keresett fotográfussá tette, és a modern holland vizuális kultúra meghatározó alakítójává vált.

A fotográfus nemzetközi és hazai ismertségéről a kurátorok, Csatlós Judit és Juhász Anna Mária beszéltek lapunknak. – Besnyő Éva az 1930-as évek elejétől évtizedekig aktív szereplője volt a holland és nemzetközi fotográfiai közegnek, életműve egészét azonban több hullámban fedezték fel. A hollandiai köztudatba kerülés egyik fontos mozzanata volt, hogy a 70-es években csatlakozott és fényképezte a Dolle Mina mozgalmat. Ehhez kapcsolódóan a 1980-as évek elejétől kezdték el az életmű világháború előtti időszakát felfedezni. Mint ismertették, nemzetközi téren fordulat volt a 90-es évektől Európa-szerte zajló folyamat, amikor elkezdődött a nők fotótörténetbe való beemelése és szerepük újraértékelése.

– Ekkor kerültek fókuszba a Weimari Köztársaság és a két háború közötti Párizs elfeledett női művészei, akik közül sokuk pályája fiatalon megszakadt (részben pályamódosítás, részben a náci üldöztetés miatt). Ezáltal kapott széles nemzetközi ismertséget Besnyő Éva életműve is, elsősorban a 30-as években készített munkái. Emellett Kincses Károly munkássága is hozzájárult az életmű ismertté tételéhez: a Made in Hungary nagyszabású kiállítás keretében számos országban mutatta be Besnyő Éva munkáit is – részletezték. Hazánkban mégis jóval kevesebb szem szegeződött rá –1986-ban, a Műcsarnokban volt életmű-kiállítása, amit két kisebb kiállítás követett a Fészek Galériában és a Spinoza Házban –, ezért is hiánypótló a jelenlegi tárlat, amely nagy figyelmet fordít a magyar művészettörténet szempontjából fontos emigrációs kapcsolathálóra és az itt készített anyagokra is.

A felvetésre, származása, illetve európai helyváltoztatásai milyen hatással voltak fotográfiai látás-, és kifejezésmódjára, a kurátorok kiemelték, már Pécsi József iskolájában is meghatározó élmény volt a modern irányzatok megismerése, a nyitott szemlélet. – S a jó induláshoz hozzátett a berlini évek pezsgő kulturális közege, melynek részét jelentették a tömegmédiumok is. Itt egy szellemileg inspiráló emigrációs közegbe került Besnyő Éva, valamint az avantgárd mozi és színház egyszerre jelentett formai és tartalmi kapcsolódásokat számára. Interjúiban hangsúlyozta, a művész és értelmiségi barátokkal folytatott viták, beszélgetések biztosították számára az alkotáshoz és frissességhez szükséges közeget. Berlin után a hollandiai évek első tapasztalata éppen ezeknek a kapcsolatoknak a fontosságára mutathatott rá. Szerencsére ott is fokozatosan megtalálta azokat a művészeket, akikkel a látásáról, a vizuális nyelvről, a fénykép kulturális és társadalmi szerepéről tudott beszélni – hangsúlyozták.

A tárlaton megismerhetjük a konvencióktól független, szabad női életutat bejáró fotográfust, aki számos terület iránt érdeklődött, képei szüntelen kíváncsiságról és nyitottságról árulkodnak. Fényképei társadalmi érzékenységéről, vagy épp a változó évtizedek új jelenségei, történései felé való odafordulásáról is számot adnak, így megférnek egymás mellett a magyarországi látogatásain készült szociális témájú fényképei, a Dolle Mina utcai akcióit rögzítő dokumentációi, vagy művésztársainak portréi. Közelről merülhetünk el abban az alkotói módszerben is, amely a tárlat fókuszában áll: lényegi kérdés nála a fényképezés alanyával kialakított viszony és a fényképész részvétele az adott helyzetben – ezt távolság és közelség fogalmaival írta le.

A látszólag ellentmondásos személyes távolság címadás is erre utal, amely azonban könnyedén feloldódik bármely képét szemlélve. Könnyedén úgy érezhetjük, mi is ott voltunk a kép készítésének pillanatában, miközben mintha mégsem tudnánk semmit arról, mi történik a felvételeken. Egy biztos, Besnyő Éva életműve megannyi felfedezésre váró pillanatot tartogat, épp csak elindultunk az úton.

Infó:

Személyes távolság – Besnyő Éva fotográfiái

Kassák Múzeum, virtuális kiállítás

Elérhető a www.kassakmuzeum.hu weboldalról.

A kiállításhoz kapcsolódóan több kísérőprogram is zajlott az elmúlt hónapokban, ezek a múzeum Facebook-oldalán és a PIM YouTube-csatornáján visszanézhetők.