Előfizetés

Közeledés és távolodás – Virtuálisan is megtekinthetők Besnyő Éva fotográfiái

Csepregi Evelyn
Publikálás dátuma
2021.01.16. 12:30

Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
Pécsi József iskolájából indult, ám Berlinben, majd Amszterdamban bontakozott ki Besnyő Éva fotográfusi pályája. A hazánkban kevésbé ismert művész munkáit most virtuális kiállításon is láthatjuk.
Határozott tekintetek, egymásba gabalyodó, naptól átforrósodott végtagok, árnyban úszó nyaraló, gyermek hátán cipelt csellóval, elkötelezett aktivisták, önfeledten nevető aratók. Néhány azok közül a meghatározó pillanatok közül, amelyet a Kassák Múzeum Személyes távolság – Besnyő Éva fotográfiái című virtuális kiállításán láthatunk. Az ősszel megnyílt, majd a járványügyi korlátozások miatt bezárni kényszerült tárlat a decemberi finisszázst követően az online térbe költözött, ahol kiválóan megállja helyét. Nem ritka, hogy a múzeumban életteli munkák a képernyőn nem adják vissza ugyanazt az élményt, Besnyő Éva képeinek aurája azonban átüt a digitalizáció teremtette falon is, s ezzel újabb lehetőséget nyújt, hogy közelebb kerüljünk eddig talán sokunk számára ismeretlen munkásságához. A magyar származású Besnyő Éva (1910–2003) nevét hazánkban leggyakrabban a két világháború között kibontakozó szociofotó-mozgalommal kapcsolatban említik, amely a társadalmi problémák feltárását és dokumentálását tűzte ki célul, Hollandiában viszont az egyik legkeresettebb építészeti fotósként, majd az 1970-es évek nőmozgalma megörökítőjeként vált ismertté. A kiállítás mindezeket átfogva, a fotográfust a modernitás jellegzetes képviselőjeként mutatja be. A művész az új fotográfiai látásmódokkal Pécsi József magániskolájában ismerkedett meg, ám rövid idő múlva Berlinbe utazott, ahol a Weimari Köztársaság szellemi élete – mások mellett Kepes György és Robert Capa társaságában – hamar magával ragadta. Sok más, származása vagy politikai meggyőződése miatt Berlint elhagyni kényszerülő értelmiségihez hasonlóan rövidesen azonban Amszterdamba költözött, ahol aztán első önálló kiállításának sikere keresett fotográfussá tette, és a modern holland vizuális kultúra meghatározó alakítójává vált. A fotográfus nemzetközi és hazai ismertségéről a kurátorok, Csatlós Judit és Juhász Anna Mária beszéltek lapunknak. – Besnyő Éva az 1930-as évek elejétől évtizedekig aktív szereplője volt a holland és nemzetközi fotográfiai közegnek, életműve egészét azonban több hullámban fedezték fel. A hollandiai köztudatba kerülés egyik fontos mozzanata volt, hogy a 70-es években csatlakozott és fényképezte a Dolle Mina mozgalmat. Ehhez kapcsolódóan a 1980-as évek elejétől kezdték el az életmű világháború előtti időszakát felfedezni. Mint ismertették, nemzetközi téren fordulat volt a 90-es évektől Európa-szerte zajló folyamat, amikor elkezdődött a nők fotótörténetbe való beemelése és szerepük újraértékelése.   
– Ekkor kerültek fókuszba a Weimari Köztársaság és a két háború közötti Párizs elfeledett női művészei, akik közül sokuk pályája fiatalon megszakadt (részben pályamódosítás, részben a náci üldöztetés miatt). Ezáltal kapott széles nemzetközi ismertséget Besnyő Éva életműve is, elsősorban a 30-as években készített munkái. Emellett Kincses Károly munkássága is hozzájárult az életmű ismertté tételéhez: a Made in Hungary nagyszabású kiállítás keretében számos országban mutatta be Besnyő Éva munkáit is – részletezték. Hazánkban mégis jóval kevesebb szem szegeződött rá –1986-ban, a Műcsarnokban volt életmű-kiállítása, amit két kisebb kiállítás követett a Fészek Galériában és a Spinoza Házban –, ezért is hiánypótló a jelenlegi tárlat, amely nagy figyelmet fordít a magyar művészettörténet szempontjából fontos emigrációs kapcsolathálóra és az itt készített anyagokra is. A felvetésre, származása, illetve európai helyváltoztatásai milyen hatással voltak fotográfiai látás-, és kifejezésmódjára, a kurátorok kiemelték, már Pécsi József iskolájában is meghatározó élmény volt a modern irányzatok megismerése, a nyitott szemlélet. – S a jó induláshoz hozzátett a berlini évek pezsgő kulturális közege, melynek részét jelentették a tömegmédiumok is. Itt egy szellemileg inspiráló emigrációs közegbe került Besnyő Éva, valamint az avantgárd mozi és színház egyszerre jelentett formai és tartalmi kapcsolódásokat számára. Interjúiban hangsúlyozta, a művész és értelmiségi barátokkal folytatott viták, beszélgetések biztosították számára az alkotáshoz és frissességhez szükséges közeget. Berlin után a hollandiai évek első tapasztalata éppen ezeknek a kapcsolatoknak a fontosságára mutathatott rá. Szerencsére ott is fokozatosan megtalálta azokat a művészeket, akikkel a látásáról, a vizuális nyelvről, a fénykép kulturális és társadalmi szerepéről tudott beszélni – hangsúlyozták. A tárlaton megismerhetjük a konvencióktól független, szabad női életutat bejáró fotográfust, aki számos terület iránt érdeklődött, képei szüntelen kíváncsiságról és nyitottságról árulkodnak. Fényképei társadalmi érzékenységéről, vagy épp a változó évtizedek új jelenségei, történései felé való odafordulásáról is számot adnak, így megférnek egymás mellett a magyarországi látogatásain készült szociális témájú fényképei, a Dolle Mina utcai akcióit rögzítő dokumentációi, vagy művésztársainak portréi. Közelről merülhetünk el abban az alkotói módszerben is, amely a tárlat fókuszában áll: lényegi kérdés nála a fényképezés alanyával kialakított viszony és a fényképész részvétele az adott helyzetben – ezt távolság és közelség fogalmaival írta le. A látszólag ellentmondásos személyes távolság címadás is erre utal, amely azonban könnyedén feloldódik bármely képét szemlélve. Könnyedén úgy érezhetjük, mi is ott voltunk a kép készítésének pillanatában, miközben mintha mégsem tudnánk semmit arról, mi történik a felvételeken. Egy biztos, Besnyő Éva életműve megannyi felfedezésre váró pillanatot tartogat, épp csak elindultunk az úton. Infó: Személyes távolság – Besnyő Éva fotográfiái Kassák Múzeum, virtuális kiállítás Elérhető a www.kassakmuzeum.hu weboldalról. A kiállításhoz kapcsolódóan több kísérőprogram is zajlott az elmúlt hónapokban, ezek a múzeum Facebook-oldalán és a PIM YouTube-csatornáján visszanézhetők.

Kultúra a karanténban

Népszava
Publikálás dátuma
2021.01.16. 12:00

A kijárási korlátozások és a rendezvénystop napjaira otthonról elérhető kulturális programokat ajánlunk ezen a hasábon.

Menteni a házasságot

A Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós Iroda évek óta nagy sikerrel játssza Daniel Glattauer Gyógyír északi szélre című művét, mely két ember megismerkedésének kalandos és humoros történetét mondja el. Most továbblép a szerző, a Párterápia házaspárjának életéből már rég eltűnt az első évek izgalma. Ismerős a helyzet: valami végleg elveszett, és mielőtt végleges döntést hozna, egy utolsó kísérletképpen szakemberhez fordul a férfi és a nő. Az orvos munkához lát, frenetikus helyzetek, mulattató fordulatok és meglepetések során ismerjük meg már nem is csak a páciensek, hanem maga a pszichiáter életét is. Glattauer vígjátéka nagy emberismerettel és virtuozitással sodorja nézőjét a hősökkel együtt a jövő meglepetései felé. Jegyvásárlás: szinhaztv.com, szombat 19.00

Zenetörténet gyerekeknek

Hogyan kezdődhetett az ember és a zene kapcsolata? Hol és hogyan lehetett zenét hallgatni réges-régen az ősidőkben? Kik zenéltek és kik hallgatták? Vajon mi illett és mi nem? Miért változnak a hangszerek? A MÁV Szimfonikus Zenekar „Barlangból a koncertteremig” című ifjúsági sorozata előadásonként halad a történelmi koroktól napjaink zenéjéig. Zenetörténeti érdekességek, izgalmas hangszerek és muzsikák szerepelnek a sorozatban interaktív módon, vetítéssel és időnként tánccal színesítve. Az előadások műsorvezetője Székely Edit fuvolaművész, zenepedagógus. A Budapest Jazz Club Facebook- és YouTube-oldalán, szombat 11.00  

Pierrot – kétszer

Arnold Schönberg osztrák zeneszerző múlt századi, mára klasszikus „Holdbűvölte Pierrot” című szerzeményének szövegét akár Parti Nagy Lajos is költhette volna, és most, az UMZE együttes felkérésére költi is. Legalábbis a „folytatásét”. Dinyés Dániel zeneszerző-karmester népszerű operabeavató sorozatának különkiadásaként ezúttal a ‘Pierrot lunaire’-ről mesél majd, és zeneszerzőként hozzáteszi ehhez saját ‘Pierrot–variációk’ című művét is, melyet Parti Nagy Lajos szövegeire írt. Előadja az UMZE Kamaraegyüttes, Kolonits Klára szoprán, Molnár Anna mezzoszoprán, Erdős Attila bariton. A Budapest Music Center és a Papageno Facebook-oldalán, szombat 19:30

Absztraktot a mindennapokba

P. Szabó Dénes
Publikálás dátuma
2021.01.16. 11:00

A New York-i MoMA online tárlatán a sokoldalú Sophie Taeuber-Arp művészetét ismerhetjük meg.
Az absztrakt formák nemcsak a festővásznon vagy papíron mutatnak jól, de egy kávézó falán vagy a színpadon is – derül ki a New York-i Modern Művészetek Múzeumának (MoMA) Sophie Taeuber-Arp művészetét bemutató online tárlatán. A múlt század első felében alkotó Taeuber-Arp több fontos avantgárd mozgalomban játszott kulcsszerepet, de nem csupán festőművész és szobrász volt, hanem táncos, író, ruha-, díszlet- és bábtervező is. A sokoldalú alkotó Svájcban, Davos-ban született, művészetet és dizájnt Németországban tanult, Zürichbe költözve aztán az Iparművészeti Egyetemen textil dizájn szakon tanított, 1915-ben pedig itt ismerte meg későbbi férjét, a dadaista mozgalom főalakját, a költőként induló Jean (Hans) Arp festő-szobrászt. Taeuber-Arp az alkotás során egyszerre kívánt a képző- és az iparművészet területén is mozogni, mivel úgy találta, az absztrakt művészet elválaszthatatlanul kötődik a mindennapi élethez. A húszas években az alkotó a figyelmét a belsőépítészetre fordította, miközben számos, vonalakból, körökből és ívekből álló festményt és rajzot készített. A MoMA online tárlatán Taeuber-Arp élete mellett korának hangulata is megelevenedik. Szó esik például Zürichről, mely az első világháború alatt az európai avantgárd fővárosának számított, hiszen itt alakult meg a Cabaret Voltaire nevű klubban a provokatív műveiről híres dadaista mozgalom mintegy ellenpontozva a csataterek borzalmait, és egyben támadást intézve a művészet berögzült szabályai és a modern élet konvenciói ellen. Az irányzat fénykorában ráadásul Taeuber-Arp volt az egyik kulcsfigura, aki ebben az időszakban kollázsokat, akvarelleket, színpadi díszleteket, párnahuzatokat és színpompás kárpitokat készített.   
A kiállításon láthatjuk például a képzőművésznek A szarvaskirály című 1762-es dráma bábadaptációjához készült figuráit és díszletét – mely amúgy egy absztrakt rácsos mintázatot formáz –, de egy fotón feltűnik maga Arp is, amint dadaista maskarában lejti táncát: a művésznő ugyanis gyakran lépett fel a Cabaret Voltaire színpadán a férje tervezte rendhagyó kosztümökben. A kiállítás első része bemutatja továbbá Arp emblematikus, tojásdad alakú fejeit is, melyek közül egy-kettőt a művésznő valószínűleg az önarcképének szánt. 4A húszas évektől Arp azonban egyre nagyobb felületen alkot, és a korábban csak festményeken és szobrokon megjelenő absztrakt formákat a hétköznapi terekben is alkalmazza, konkrétan a belsőépítészet terén. A tárlat második egysége is erre a korszakra fókuszál, láthatjuk például az 1926-ban megtervezett Café de l’Aubette nevű strasbourgi kávézó fából készült modelljét és tervrajzait, melyek sárga, piros, kék, fekete és fehér geometrikus mintái egyszerre teszik fegyelmezetté és élettelivé a teret. 4Arp utolsó, 1930-tól 1943-as haláláig tartó korszaka már a nemzetközi absztrakció felé hajtja, miközben művészetében a rácsok csupán jelzésszerűen jelennek meg: helyettük a körök, ívek és hullámok válnak uralkodóvá, melyek már sokkal szabadabban „mozognak” a képeken. Infó A tárlat megtekinthető az artsandculture.google.com oldalán