Előfizetés

Megvan, melyik lett 2021 emlőse

MTI
Publikálás dátuma
2021.01.16. 10:43

Fotó: Vlad Sokolovsky / Shutterstock
Az év nyertesét ismét a Vadonleső program keretében választották ki.
A hermelint választotta 2021-ben az év emlősének a Vadonleső program, amelyet az Agrárminisztérium (AM) és a Herman Ottó Intézet Nonprofit Kft. működtet a Magyar Természettudományi Múzeum közreműködésével. A közlemény szerint a Vadonleső program önkéntesek bevonásával 18 védett növény- és állatfaj elterjedési és veszélyeztetettségi adatait gyűjti 2009 óta. Hét éve indították útjára az "év emlőse" kezdeményezést, amelynek keretében egész éves eseménysorozattal hívják fel a figyelmet az adott védett vagy fokozottan védett emlősfaj fontosságára, jellemzőire. A hermelinről azt írták, hogy állatkertekben, bemutatóhelyeken nem sűrűn lehet találkozni vele, a természetben is meglehetősen ritka, kerüli a településeket és elsősorban szürkület után, éjszaka aktív. "A hermelin a rejtőzködés nagymestere: a nyári - hátán barna, hasán világos - bundáját havas teleken szinte teljes testén hófehérre cseréli, csak a farka vége marad még ekkor is fekete. Mivel az éghajlatváltozás miatt a havas telek egyre ritkábbak és rövidebbek, a téli bundás hermelin megjelenése mára lassan a fehér holló ritkaságával vetekszik" - közölték. Hozzátették, hogy a hermelin kedveli a facsoportokkal tarkított, lehetőleg vízközeli gyepes, füves helyeket, olykor mezőgazdasági művelés alatt álló területeket. Olyan élőhelyfoltokban tud fennmaradni, ahol a művelés nem intenzív: a rágcsáló- és rovarirtó szerekkel, műtrágyával és talajjavító kemikáliákkal erősen kezelt területek alkalmatlanok számára. Az egész éven át tartó rendezvénysorozat keretében az év emlőséről szóló tudományos és népszerűsítő programokat szerveznek, gyermekeknek és fiataloknak szóló pályázatok hirdetnek meg. Az elmúlt években mintegy tízezer pályamunka - versillusztráció, képregény, videóklip, mese, vers - érkezett különböző korosztályú gyerekektől a Vadonleső program pályázataira - áll a közleményben.

Vidra tévedt a Mecsekbe

nepszava.hu
Publikálás dátuma
2021.01.16. 10:10
Képünk illusztráció
Fotó: Bruno Cavignaux / AFP
A vízi állat kisebb vízfolyásokat követve juthatott el az erdőben lévő bányatóhoz.
A vidra (Lutra lutra) Magyarországon szinte minden olyan vízfelület környékén megfigyelhető, ahol számára megfelelő táplálék, illetve ideális búvó- és szaporodóhely is rendelkezésre áll. Ezeknek a kritériumoknak leginkább a halastavak, halastó-rendszerek felelnek meg, így a zárt, nagyobb kiterjedésű erdőségekben, mint amilyen a Mecsek is, nagyon ritkán lehet vidrával találkozni. A közelmúltban mégis ez történt, aminek magyarázata az lehet, hogy míg a vidraállomány harmada: a kifejlett hímek és nőstények télen sem mozdulnak, a második, még fiatal harmad az anyjával marad, a harmadik, szintén fiatal, de már önálló zsákmányszerzésre képes rész pedig kóborol – írta Facebook-oldalán még szerdán a Duna-Dráva Nemzeti Park. A vidrák vándorlásában a patakok, csatornák kiemelt szerepet töltenek be. Nagy valószínűséggel ilyen, kisebb vízfolyásokat követve juthatott el egy fiatal példány a Mecsek egy belső területén található, zárt erdőállomány övezte bányatavához. Mivel ennek partjain szinte semmilyen növényzet nincs, hiába nyújtanak a halak megfelelő táplálékot a vidrák számára, tartós megtelepedésre nem alkalmasak számukra, ezért a fiatal példány csak pár napig tartózkodott a környéken. A hazánkban fokozattan védett állat remélhetőleg minél kevesebb közút keresztezésével megtalálja ideális élőhelyét – olvasható a posztban.

Klímamentés rövid távon – még megérhetjük

Hargitai Miklós
Publikálás dátuma
2021.01.16. 09:00

Fotó: Ladjánszki Máté / Népszava
Néhány évtizeden belül stabilizálódna a földi klíma, ha áttérnénk a karbonsemleges gazdasági és társadalmi működésre – állítja egy tanulmány, amely a Nature Climate Change-ben jelent meg. A neves tudományos folyóirat írása – amelyet a The Guardian idéz – azt sugallja, hogy a megoldás a kezünkben van: elegendő, ha azokkal a lehetőségekkel élünk, amelyeket a technika már ma a rendelkezésünkre bocsát, és még a ma élő generációk, de legkésőbb a következő nemzedék életében a bolygó éghajlata újra egyensúlyi állapotba kerül. A biztos módszer a nettó nulla kibocsátás lenne – amikor az emberiség nem termel több üvegházgázt, mint amennyit különféle beavatkozásokkal a környezetből ki tud vonni –, de már a radikális kibocsátáscsökkentéssel is évszázadokra szét lehetne húzni a felmelegedést, időt hagyva az alkalmazkodáshoz.
A fő problémát jelenleg az jelenti, hogy ha a koronavírus-járvány nyomában érkező válság átmeneti hatásától eltekintünk, a kibocsátás trendje – a 2015-ös párizsi klímamegállapodás vállalásai ellenére – továbbra is növekvő, és ennek a klímára gyakorolt hatását immár közvetlenül érzékeljük. Ha ezen a pályán haladunk tovább, akkor a globális átlaghőmérséklet növekedése meg fogja haladni a 2 Celsius fokot, miközben a folyamat a mai tudásunk szerint valahol 1,5 ás 2 fok között visszafordíthatatlanná válik: nem csak a kontrollt, azaz a beavatkozás lehetőségét veszítjük el, hanem a változások kiszámíthatóságát is (azaz a nem lineáris hatások nyomán „bármi megtörténhet”, beleérve azt is, hogy az éghajlat és az élővilág átalakulása miatt a Föld alkalmatlanná válik az emberi életre). A látható, kézzelfogható jelek közé tartozik például, hogy 2016, 2019 és 2020 volt a valaha mért legmelegebb időjárású esztendő a Meteorológiai Világszervezet (WMO) adatai alapján, ráadásul a rekordok egyre sűrűsödnek, a számokból kirajzolódó diagram alapján pedig akár egy egészen katasztrofális, 5 Celsius fokos átlaghőmérséklet-növekedés is elképzelhető még ebben az évszázadban (a WMO nem teszi hozzá, de egy 5 fokos felmelegedést a mai formájában és méretében nem élne túl az emberi társadalom).  A klíma-tudósok eddig úgy gondolták, hogy a fosszilis tüzelőanyagok évszázadok óta tartó elégetésével felfűtött gőzös akkor is sokáig, megállíthatatlanul robog tovább, ha már nem lapátolják tovább a szenet a kazánba, vagyis a Föld ún. klíma-tehetetlensége meglehetősen nagy. Egyszerűbben szólva: bármit teszünk ma, bizonyos, hogy mindenképpen egy elrontott klímájú bolygót hagyunk örökül az utódainknak. A most publikált eredmények viszont arra utalnak, hogy jó esetben akár már mi magunk is élvezhetnénk az azonnali beavatkozás eredményét, de a gyerekeink bizonyosan. Vannak ugyanis olyan számítási modellek, amelyek azt mutatják, hogy ha a légköri üvegházgáz-bevitel utánpótlása megszűnik, akkor a természetes nyelők (mindenekelőtt a szárazföldek zöld növényei és az óceánok) sokkal hamarabb kivonják a többletet a korábban feltételezettnél. Eddig több mint 100 ország tett már valamilyen szintű ígéretet arra, hogy 2050-ig eléri a nulla kibocsátást. Az EU a tavalyi klímacsúcson 2030-ig 55 százalékos csökkentést vállalt az 1990-es szinthez képest; 2050-re szóló kőbe vésett európai célszám még nincs, de az elfogadott hosszú távú klímastratégia szerint Európa is a karbonsemlegességet vállalók között lesz, ugyanúgy, mint Japán, Nagy-Britannia, illetve az elnökváltás nyomán várhatóan az Egyesült Államok is. Ha a karbonsemleges működés globálissá válik, akkor a felmelegedés pár évtizeden belül levékeződik, és a klíma stabilizálódik, legalábbis az említett tanulmány egyik szerzője, a Pennsylvania Egyetemen kutató Michael Mann szerint. A tudós úgy fogalmazott: „ez azt jelenti, hogy a tetteinknek azonnali következménye lesz a felmelegedésre: a csökkenő szén-dioxid-koncentráció elegendő hűtő hatást gyakorol majd ahhoz, hogy a már bekövetkezett melegedést ellensúlyozni tudja. Ez nem azt jelenti, hogy újra hűvösebb lesz, de a felmelegedés megáll, vagy legalábbis a mostani tempó drasztikusan lelassul. A másik társszerző, Andrew Dessler, a Texasi Egyetem klímakutatója szerint akár nulla kibocsátás esetén is bekövetkezhet még egy szerény mértékű melegedés (éppen a rendszer már említett tehetetlensége miatt), de megállhat a kritikus hatás alatt. Mindketten azt hangsúlyozták ugyanakkor, hogy a kutatási eredményeikből egyetlen vitathatatlan következtetés adódik, az azonnali cselekvés szükségessége és indokoltsága. A cikket követő kommentárok szerint a tanulmány azért fontos, mert sokkal könnyebb motiválni, szigorú korlátozások elfogadására és életmódváltásra rávenni az embereket, ha megalapozottan lehet mondani, hogy az eredmény biztosra vehető, és hogy ők maguk is megtapasztalhatják majd.  A gyors cselekvést sürgette a napokban az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) is: január eleji jelentésük szerint a megszokott életmód „finomhangolása” nem lesz elegendő a klímaválság elhárításához, radikálisabb lépésekre, rendszerszintű átalakításra lesz szükség. Elsősorban is az állami támogatásokat el kellene vonni a klímagyilkos ágazatoktól és iparágaktól, átterelve a környezettudatos, fenntartható ágazatokba, hiszen ma az emberiség hatalmas anyagi áldozatokat vállal olyan gazdasági tevékenységek ösztönzéséért, amelyek környezeti szempontból károsak és fenntarthatatlanok. Fontos akadályként említik a tudósok az elithez tartozó csoportok ellenállását. (Jellemző példa, hogy egy gazdag, sokat utazó ember személyes karbonlábnyomának akár a 70 százalékát is a repülés teszi ki, miközben évtizedek óta nem lehet elérni, hogy a légi közlekedést is bevonják valamilyen kvótakereskedelmi/kibocsátáskorlátozási rendszerbe.) Fő veszélyforrásként az erdőirtást, a bányászatot, a korlátlanul terjeszkedő mezőgazdaságot és az infrastruktúrafejlesztést (útépítések, zöldmezős lakóövezetek stb.) nevezik meg. Az egyik legfontosabb lépésnek pedig azt tartják, hogy a jólét számszerűsítésében a GDP-t le kell cserélni egy másik, a környezetminőséget, a természeti értékeket is magában foglaló mutatóra.