A szakadék szélén táncol az olasz miniszterelnök

Ma dől el az olasz kabinet sorsa. Ha Giuseppe Conte kormánya nem kap többséget a felsőházban, a miniszterelnöknek aligha lesz más választása: le kell mondania.

Mindent egy lapra feltéve küzd Giuseppe Conte olasz miniszterelnök azért, hogy a kormányválság ellenére a kormányfői tisztségben maradhasson. 19-re lapot húzott: bár a válságot előidéző Matteo Renzi, az Italia Viva nevű kis párt elnöke néhány nappal azután, hogy visszahívta minisztereit a kormányból, ismét közeledni próbált a kabinethez, Conte jelezte, semmiféle nyitásra sem hajlandó Renziék felé. A miniszterelnök stratégiája a következő: ha ő nem maradhat, akkor utána jön a vízözön. A közvélemény továbbra is a miniszterelnök mögött áll, 56 százalék támogatja, míg a koalíciót ennél kevesebben, 49 százalék.

Renzi nem csak Contét, hanem a koalíciós pártokat is magára haragította. Mind az Öt Csillag Mozgalom (M5S), mind a Demokrata Párt (PD) jelezte, elég volt az Italia Vivából, a párt semmi esetre sem lehet egy következő koalíció tagja. A PD-nek más okokból is elege van Renziből. Eleve ő osztotta meg a demokratákat, hiszen az Italia Viva képviselői e pártból váltak ki, s lettek a 2019-ben alapított formáció tagjai. Ráadásul akadnak olyan vélekedések, amelyek szerint Renzi célja a kormányválság kirobbantásával a PD további gyengítése is lehetett.

A hétfői keddi képviselőházi szavazás után kedden a szenátusban voksolnak a Conte kabinet sorsáról. Ez azért ígérkezik sorsdöntőnek a kormány szempontjából, mert nincs meg a többsége a koalíciónak a felsőházban. Papíron tíz szavazat hiányzik, a gyakorlatban még körülbelül három-négy. Az Italia Viva 18 képviselővel rendelkezik a felsőházban, Renzi jelezte, hogy szenátorai tartózkodnak a voksolás során, de az is lehet, hogy kivonulnak az ülésteremből. Conte azt reméli azonban, hogy legalább három „vivás” képviselő mégiscsak az igen gombot nyomja majd meg.

A kormányválság megoldásában az Olaszországban közismerten nagy befolyással rendelkező katolikus egyház segíteni próbált. A főpapok irtóznak az előrehozott választás és egy jobboldali populista kormány hatalomra kerülésének gondolatától. Matteo Salvini, a jobboldali populista Liga elnöke és az egyházi vezetés kapcsolata – beleértve Ferenc pápát is – nagyon hűvös. Salvini még belügyminiszterként megtestesítette mindazt, ami ellen a katolikus egyházfő felemeli szavát. Nem akart szolidaritást a menekültekkel, hanem még azon hajók ellen is szankciókat vezetett be, amelyek humánusan felvették őket a fedélzetre. Hogy a pápa mennyire nem kedvelte a jobboldali populista Liga elnökét, jelzi, nem is volt hajlandó fogadni őt, amikor a belügyi tárca élén állt. Salvini pedig egy pólóban jelent meg, amelyen e szöveg szerepelt: „Benedek az én pápám”.

A pápa többször figyelmeztetett az idegengyűlölet, a rasszizmus és a populizmus veszélyeire, legutóbb tavaly decemberben megjelent Álmodjunk Együtt – Út egy jobb jövő felé című könyvében. Az amerikai események miatt ma különösen időszerű egy 2017-ben, a német Die Zeitnek adott interjúja, amelyben úgy fogalmazott, hogy a populizmus „a gonosztól való, és az elmúlt évszázad megmutatta, milyen rossz vége lehet”. Egy 2018-as konferenciára írt beszédében pedig kifejtette, manapság ismét terjedőben van a félelem, a lenézés vagy a gyűlölet olyan emberek vagy csoportok ellen, amelyeket különbözőnek ítélnek meg etnikai, nemzeti vagy vallási hovatartozásuk alapján, és nem tartanak méltónak arra, hogy teljes mértékben részt vegyenek a társadalom életében.

A katolikus egyház a háttérben próbál konkrét lépéseket tenni a kormányválság megoldásáért. Gualtiero Bassetti bíboros, az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, teljes mértékben támogatja Sergio Mattarella fellépését. A köztársasági elnök mindent elkövet az előrehozott választás elkerüléséért, úgy véli, a jelenlegi helyzetben, amikor a koronavírus-járvány amúgy is oly sok kihívást jelent Olaszországnak, felelőtlenség lenne az urnákhoz szólítani az ország polgárait.

Ám hírek szerint az egyházi vezetés nem csak szavakban kötelezte el magát a válság lezárásáért. A szenátusban, a Silvio Berlusconi által fémjelzett Forza Italia frakciójában helyet foglaló kereszténydemokrata, Centrum Uniója (UDC) nevű párt három képviselőjét győzködi arról, hogy a keddi bizalmi szavazáson álljanak ki a kabinet mellett. Conte állítólag még miniszteri tárcát is hajlandó lenne felajánlani egyiküknek.

Ez a taktikát azonban aligha koronázza siker. A pártnak „otthont adó” Forza Italia ugyanis nagyon is ellenzi ezt a lépést, minden bizonnyal kizárnák a három képviselőt Berlusconiék frakciójából, ami anyagilag is kényesen érintené a szenátorokat. Lorenzo Cesa, az UDC főtitkára is azt közölte, inkább maradnának a jobbközép koalícióban. Persze a bizalmi szavazásig még bármi megtörténhet, de a jelek szerint a katolikus egyházi vezetők befolyásának is megvannak a maga határai.

Conte számára további nehézséget jelent, hogy a jelek szerint a Forza Italia felsőházi képviselőitől sem tud senkit sem átcsábítani a kormány táborához, a képviselőcsoport egységesnek tűnik. A kormányfő még a függetlenekben reménykedik. Ha a kormány elbukna a bizalmi szavazáson, akkor Conténak nincs más választása, le kell mondania, s Mattarella elnöknek új személyt kell megbíznia a kabinet megalakítására. Renzi ebben az esetben kezdhet el reménykedni, hogy egy új miniszterelnök ismét beveszi csapatába az Italia Vivát, s ő maga is nagyobb szerephez juthat egy következő kabinetben. De annyira megromlott az MDS és a PD viszonya Renzivel, hogy nehéz elképzelni a további együttműködést közöttük.