Az előzőhöz képest minimálisan kisebb elvárásokkal kötötte meg a Magyar Posta a második, az első hétéves után immár tízéves úgynevezett egyetemes szolgáltatási szerződését a magyar állammal tavaly december 29-én. Az idén január elsején hatályba lépett – a postai szolgáltatásokat előíró és szabályzó – megállapodás 2030. december 31-ig lesz érvényben, ugyanakkor minden évben felülvizsgálják és ha kell, módosítanak rajta.
Fontos változás: a szerződés több területen nemhogy a szolgáltatások minőségének javítását írná elő, épp ellenkezőleg, enged a színvonalból. Januártól például az előző évek 90 százalékával szemben csak az elsőbbségi levelek 85 százalékát kell kézbesíteni a feladást követő munkanapon. 97 százalékát változatlanul a feladást követő harmadik nap végéig kell kivinni a címzettnek, vagy legalább meg kell kísérelni az átadást. Az előző években a sima, tehát nem elsőbbségi levelek 85 százalékát 3 napon belül kellett kézbesíteni, a 97 százalékát pedig 5 napon belül. Az új szerződésből azonban kivették az első kötelezettséget, és csak az 5 napos szabály maradt, ami jelentős könnyebbség a Magyar Postának.
Valamelyest enyhítettek azokon a szabályokon is, amelyek azt írják el, hogy a könyvelt küldemények közül mekkora mennyiség elvesztése vagy megsemmisülése, sérülése fér bele a szolgáltatásba. Mostantól százezer ajánlott, tértivevényes és hivatalos levélből, illetve csomagból 7 eltűnése megengedett, míg eddig csak 6 volt, a küldemény sérülésének tűréshatára maradt százezrenként 5 darab.
A szabályok rögzítik azt is, mekkora távolságot tehet meg valaki, hogy állandó postahivatalt tudjon felkeresni. Az ezer főnél nagyobb településeken mindenképpen kell legalább egy ilyen hivatal, ha a helyi önkormányzattal nem köt más szerződést a Posta, a bejelentett lakcímmel rendelkező lakosok 80 százalékának kell légvonalban 5 kilométeren belül, 99 százalékának tíz kilométeren belül élni.
A szerződés a postahivatalok nyitvatartási idejét is rögzíti, ebben nincs változás az előző megállapodáshoz képest. A legkisebb településeken is legalább két óra egybefüggő vagy kettébontott szolgáltatást kell nyújtani, az elvárások a lakosságszámhoz igazodva növekednek és 50 ezer fő felett már legalább egy napi tíz órában és szombaton is négy órában nyitva tartó posta a követelmény. Ahol nincs állandó hivatal, ott mobilposta oldja meg a lakosság kiszolgálását, a KSH adatai szerint 1147 településen ez történik. Postaládákat, hivatalosan „levélgyűjtő szekrényeket” az eddigi hétezer helyett mostantól csak tízezer lakosonként kell kihelyezni lehetőleg a települések forgalmas, de mozgássérültek számára is elérhető helyein, s azokat legalább hetente kétszer üríteni kell.
Ezek a lakosság számára fontos ellátások nyereséggel nem működtethetők, a méltánytalan többlettehernek nevezett kiadásokat azonban a magyar állam csak évi 15 millió eurónak megfelelő összeggel ellentételezi. A bértárgyalásokon évek óta ez a legfőbb érv a szakszervezeti követelések visszaszorítására, csakhogy az Európai Bizottság magyarországi képviseletének hivatalos oldalán az olvasható, „az ennél nagyobb értékű, közszolgáltatásért járó állami támogatást be kell jelenteni a Bizottságnak”, amely a „korábbi években már számos, 15 millió eurót meghaladó mértékű állami támogatást hagyott jóvá a nemzeti posták javára”.
A kormányzat nem indokolta, hogy miért enged a postai szolgáltatások eddigi színvonalából, ám forrásaink szerint ennek több oka is lehet. Mindebben a kézbesítőhiány, a takarékosság éppúgy szerepet játszhat, mint a postai küldemények számának drasztikus csökkenése. Vagy épp az: sok kispostát csak úgy tudnak megmenteni, ha más területen, akár kisebb visszalépések árán is, de megpróbálnak takarékoskodni.
