Totth Benedek: Taxi

A dílerem, Girnyó, taxiban született, a Lövölde téren, valamikor régen, mielőtt még felújították a játszóteret. Lehet, hogy ezért nem érzi otthon magát sehol. Tiszta pillanataiban Girnyó úgy képzeli el az életét, mint egy soha véget nem érő, ingyenfuvart.

Este veszem észre, hogy elfogyott a cuccom. Felhívom Girnyót, hátha a kijárási tilalom előtt össze tudunk futni. Virágnyelven kommunikálunk. Direkt nem mondom ki, hogy hozzon cuccot. Ráparáztam, hogy lehallgatják a telefonomat a rendőrök. Néha aggódom, hogy Girnyó valamit félreért majd, és nem azt a cuccot hozza, vagy nem akkora adagot, amit szeretnék. Miután megmondom, hány szeletes legyen a szülinapi csokitorta, megbeszéljük a találkozót, amit aztán Girnyó szokás szerint ötször átszervez. Háromszor a helyszínt, kétszer az időpontot változtatja meg, mindig azonnali választ vár, hogy nekem oké-e, gondolom, a zsarukat akarja megtéveszteni, de én is teljesen összezavarodom, muszáj tekernem egyet, pedig már alig maradt pár gramm fű a hűtőben. Aztán, mielőtt végleg elveszíteném a fonalat, Girnyó visszatér az eredeti tervhez, amire valami csoda folytán tisztán emlékszem, ahogy kinyomja a hívást, még annyit mond, hogy szólni fog, ha már teljesen biztos a dolog, és még megkérdezi, hogy zavarna-e, ha vele tartana az egyik spanja, egy jó fej srác, meg minden, de valahogy nagyon furán kérdezi ezt, nem vágom, miért, ezért csak annyit felelek, hogy nekem tök mindegy, hányan leszünk, csak hozza el, amit megbeszéltünk.

Nagyon kell a cucc, ezért túl korán indulok a találkozóra, és egész délután a belvárosban sétálok. Nincsenek hosszú távú terveim, de rövid távú céljaim se nagyon. Kinézek egy kivilágított plázát, szeretem a világos helyeket, az albérletben mindig félhomály van. Elvegyülök a lökdösődő emberek között, átadom magam az áramlásnak, és láthatatlanná válok. Az aluljáróban megyek tovább. Lepukkant üzletek, olcsóbb áruk, szakadtabb emberek. Feljövök a föld alól. Tömött buszokat, trolikat, villamosokat keresek. Összevissza utazgatok, együtt zötykölődöm a telefonját baszkuráló élőhalottakkal. A földalattiban a biztonsági sávon belülre teszem a lábamat. Várom, hogy rám szóljanak. Az egyik ajtónál meglátok egy helyes lányt. Eljátszom, hogy nem működik a jegylyukasztó, mintha bárkit érdekelne, és átsétálok a lányhoz, és ahogy megállok mellette, véletlenül hozzáérek a fenekéhez. Nem csinál semmit, hátra sem fordul. Leszállok, rá akarok gyújtani, keresek egy padot. Ahogy közelebb lépek, meglátom, hogy egy hajléktalan használta. Inkább állva szívom el a cigimet. A felénél tartok, amikor megáll egy taxi a pad előtt, és kiszáll Girnyó egy magas hipszterszakállas sráccal, aki tökre hasonlít rám, de nem én vagyok.

Bemegyünk a felújított játszótérre. A bal kezében a cucc, a jobb kezemben a pénz. Cserélünk.

Elköszönünk. Hazafelé tekerek egyet.

Beszállok a liftbe. Olyan a fülke, mint egy talpára állított koporsó. Hirtelen megáll két emelet között. Elalszik a villany. A telefonommal világítok. A fülke falát nézem. Matricák és graffitik, pinák és faszok. A reklámplakátról Mr. Upgrade vigyorog, karján szétbotoxolt, mellimplantátumos barátnőjével. A lépcsőház csendes, mint egy kiürített kripta. Szédülni kezdek, ahogy a fülkében fogy a levegő. A fülke falán a szavak és a képek lassan elmosódnak, egyre furcsább üzeneteket látok. A srácok az örökkévalóságnak dolgoznak, alkoholos filccel, nincs az a takarítónő, aki lesikálja feliratokat. „A szörnyek köztünk járnak.” „Edd meg a szüleidet!” „A gonosz sosem alszik.” Nem értem, miért ebbe a szaros liftbe firkálnak, ahol max. húsz ember láthatja. Dekorálják ki a Ferenciek terét vagy az Oktogont. Rajzoljanak pöcsöt az óriásplakátnak a Blahán.

Aztán eltűnnek a feliratok, és hirtelen elsötétül minden. Nem tudom, mióta vagyok beszorulva, de amikor magamhoz térek, valaki az ajtót feszegeti kívülről. Egy izzadt homlokú szerelő néz be a szűk nyíláson, és megkérdezi, hogy jól vagyok-e. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy mit mondjak, el kellene döntenem, hogy vagyok, de nem bírok megszólalni. A szerelő felülről beszél hozzám, mint egy sírásó. Azt mondja, ne aggódjak, pikkpakk kiszednek, ezzel a szóval, pikkpakk, én meg visszakrákogok, hogy siessenek, mert hugyoznom kell. A fickó elgondolkodik egy pillanatra, aztán halál komolyan megkérdezi, hogy hozzon-e egy dobozt, hogy legyen mibe pisilni. Inkább szedjenek ki, mondom, mire a fickó, hogy nyugodjak meg, rajta vannak, de azért ő mégis inkább hozna nekem egy dobozt, azzal eltűnik a feje a nyílásból, és üvölteni kezd, hogy gyorsan, szerezzetek egy dobozt, a csávó mindjárt behugyozik. Valaki felnyerít, szaladgálás, kopogó léptek, kiabálás a folyosó végéről, a lépcsőházból, a felső emeletről, az alsóról, mindenhol röhögnek, ez megy úgy öt percig, amikor a szerelő megpróbálja beadni a nyíláson a dobozt, de túl nagyot hoztak, és nem fér be. De nem adja fel, érzi, hogy vészhelyzet van, és a végén addig erőlteti, amíg letörik a doboz teteje, de így legalább befér. A kezembe adja, és vár. Mondom neki, hogy így nem fog menni, mire ő, hogy ja, bocs, és eltűnik a nyílásból, de tudom, hogy nem megy messzire, ott hallgatózik, a seggfej. Elmegy az ihlet, inkább megvárom, amíg kiszednek. Fél óra múlva úgy érzem, szétrobban a hólyagom, és kezdek behisztizni. Összeveszek a szerelővel, aki egy darabig próbál megnyugtatni, aztán elege lesz, széttárja a karját, és azt mondja, hiába pattogok, nem tud mit tenni, meg kell várni, amíg előkerül a liftszerelő. Azt hittem, maga a liftszerelő, mondom, mire ő, hogy nem, csak gondnok, és nem ért a liftekhez, aztán lelép. Szét tudnám ütni a hülye fejét, ha ideges lennék, ha tudnék ütni.

Kiszabadítanak a fülkéből, megfogadom, hogy soha többé nem szállok be a liftbe. A fürdőszobában levetkőzöm, és beállok a zuhany alá. Fél óráig eresztem magamra a forró vizet, aztán megtörölközöm, és meztelenül ledőlök az ágyra. Sokáig nem bírok elaludni, álmatlanul forgolódom, azon pörgök, hogy mi lett volna, ha Girnyó nem tud kiszállni a taxiból, amelyikben született.

Végül elalszom, és álmodok. Álmomban Girnyó azt mondja, ha eljön a pillanat, taxiban szeretne meghalni.

Girnyó, a dílerem hazafelé arról magyarázott a hipszterszakállas haverjának, hogy a srác, akinek a cuccot hozta, liftben született.