kínai vakcina;külpolitika;

2021-01-22 07:05:00

Gondolkodom, tehát

Zajlanak az események, jönnek-mennek a hírek, sőt a „nemzetközi helyzet is fokozódik”. Az ember csak kapkodja a fejét és alig marad ideje végiggondolni az egyiket, már jön a másik.

Legutóbb pl. arról értesülhettünk, hogy őurasága megrendelt egymillió adag Covid 19 oltóanyagot Kínából (Sinopharm). Olyat, amit a hazai orvostársadalom (sem az európai) nem ismer. Azaz nem ismeri az új gyógyszer három alapvető dokumentációját (GMP, GLP, GCP), amik a gyártásra, a minőségellenőrzésre és a humán vizsgálatokra vonatkoznak. Ezek hiányában még ellenőrzött klinikai vizsgálatokat sem lehetne végezni ezzel az anyaggal. Ily módon ez a mennyiség számomra nem értelmezhető.

Ezek után jött a hír, hogy az EU oltási útlevelet tervez bevezetni az Unió területén (Vacpass), ami valamiféle egységes elveken nyugvó, biztonsági igazolás a fertőzésmentességről. Ha ez így lesz, és ez a bizonyos kínai oltóanyag Magyarországon – politikai nyomásra – hatósági (OGYÉI) engedélyt kap, az EMA-tól meg nem, akkor félő, hogy Magyarországot az ún. vörös zónába sorolják, és kizárják polgárainkat az unió országaiba történő beutazásból. De – ami még nagyobb baj, főleg a turizmusra – megtilthatják uniós állampolgárok ideutazását is.

Ám ha belegondolok a várható politikai presszióba a hatósági engedélyezést illetően, akkor arra is juthatok, hogy a hazai, nagy szakmai történelmű és becsű orvos- és gyógyszerész-társadalomnak az a tagja, aki esküje (primum nil nocere!) ellenében ennek az erőszaknak engedelmeskedik, kigolyózhatóvá teszi magát erkölcsileg ebből a szakmai közösségből. Kíváncsi vagyok, hogy „van-e az a…”, ami ezt megéri.

Más híreken is elgondolkodtam, például azon, hogy mindenoldalú külügyérünk gavalléros segítséget ajánlott fel Azerbajdzsánnak a karabahi háború utáni újjáépítésben. De azon is, ami azt tudatta, hogy a magyar katasztrófavédelem állami segítséget küldött a horvátországi földrengés károsultjainak. Ez utóbbira még büszke is vagyok. Eddig azonban egyetlen hírt sem olvashattam arról, hogy a magyar kormány segítséget nyújtott volna a csíksomlyói magyaroknak a nemrég leégett házaik újjáépítésében. Hát, bizony ezen nagyon elgondolkodtam. És szégyellem magam.

Viszont azon is, hogy érdemes-e híreket olvasni. Sőt: érdemes-e azokon elgondolkodni? Mert mire is jutottam vele?

A szerző borász