Előfizetés

Jövőkép

Eseménytelen időkben szokás mondani: ha nincs nagy szenzáció, akkor a kicsivel is beérjük. A minden ízében szorongató 2020-as esztendő után az idei sem látszik unalmasnak, így elcsodálkozhattunk azon, hogy az egyházakhoz aligha kötődő gazdasági sajtó is vezető helyen tálalta, a Vatikán beoltatta Róma hajléktalanjait. Mind a huszonötöt. Az arányok ilyetén torzulása másutt is tetten érhető. Családügyi miniszterünk nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy a 2021-ben odaítélendő lakástámogatások példátlan robbanást idézzenek elő a hitelezési piacon. Míg korábban évente csupán 1-4 milliárd forintot folyósítottak a bankok az otthonok felújítására, szerinte ez akár 170 milliárd forintra is felemelkedik. Ami valóban kívánatos bravúr lenne, de sajnos kevéssé valószínű. Ugyanis a még véget sem ért koronavírus-járvány legnehezebb hónapjaiban is súlyos munkaerőhiánnyal küszködött az építőipar, így a hitelfelvevők tekintélyes hányada - a home office körülményeibe már amúgy is beleszokva - át is képezhetné magát ezermesterré, feladva azt a reménytelennek látszó küzdelmet, hogy belátható időn belül szakemberre leljen. Már csak azért sem reális az ilyen mértékű hitelkihelyezés, mert a megszaporodó felújítások kereslete felveri majd az árakat is. Ha ez bekövetkezik, akkor sem kell azonban az infláció elszabadulásától tartanunk, ugyanis a fogyasztói árfigyelésből - meglepő módon - ez a szektor kimarad. Teljesítményét a beruházásoknál veszik figyelembe. Ott pedig a pozitív soron számolják el: minél többe kerül tehát a lakásfelújítás, annál nagyobb mértékben nő a GDP. Márpedig a hazai makrogazdaság bővülésére 2021-ben nagyon számítanak az  elemzők. A tavalyi, 6,5 százalék körüli - teljes mértékben a gazdaságon kívüli okokból bekövetkezett - visszaesést követően idén általában 4 százalékos bővülésre számítanak, de még a legoptimistábbak szerint is 5-8 esztendőre lesz szükség ahhoz, hogy a 2020-ban csúcsra járatott államadósság-növekedést sikerüljön ledolgozni. Viszont míg a gazdaság zsugorodásánál - főként a szolgáltató szféra padlóra kerülése miatt - lehet külső okokra utalni, addig 10 év adósságcsökkentő igyekezetének megsemmisülésekor már csak részben. A gazdaság védelmére és a járvány okozta többletköltségekre hivatkozva olyan pénzszórásnak lehettünk tanúi - és ez a folyamat nem áll meg 2021-ben sem -, amelynek minden elemét még nem is ismerjük, ugyanis a csupán általánosságokat tartalmazó költségvetési sorokba bújtatták el ezeket. A részben presztízs-, részben hobbiberuházásokat nemcsak hogy nem állították le, de legtöbbjüket még újabb költségvetési pénzekkel is kitömködték. El kell ismerni, hogy az egymást követő Orbán-kormányok csak módjával készítettek a választásokat megelőző időszakokra voksvadászati célokat támogató költségvetéseket. Idén sajnos másképpen lesz. A krízis miatt nehezebbé vált körülményekkel dacolva az indokolatlan pénzszórás folytatódik. Miközben már 95 ezren folyamodtak a válság sújtotta szolgáltató cégektől az Európai Unió legszűkebbre szabott bértámogatásáért.  

Gondolkodom, tehát

Zajlanak az események, jönnek-mennek a hírek, sőt a „nemzetközi helyzet is fokozódik”. Az ember csak kapkodja a fejét és alig marad ideje végiggondolni az egyiket, már jön a másik. Legutóbb pl. arról értesülhettünk, hogy őurasága megrendelt egymillió adag Covid 19 oltóanyagot Kínából (Sinopharm). Olyat, amit a hazai orvostársadalom (sem az európai) nem ismer. Azaz nem ismeri az új gyógyszer három alapvető dokumentációját (GMP, GLP, GCP), amik a gyártásra, a minőségellenőrzésre és a humán vizsgálatokra vonatkoznak. Ezek hiányában még ellenőrzött klinikai vizsgálatokat sem lehetne végezni ezzel az anyaggal. Ily módon ez a mennyiség számomra nem értelmezhető. Ezek után jött a hír, hogy az EU oltási útlevelet tervez bevezetni az Unió területén (Vacpass), ami valamiféle egységes elveken nyugvó, biztonsági igazolás a fertőzésmentességről. Ha ez így lesz, és ez a bizonyos kínai oltóanyag Magyarországon – politikai nyomásra – hatósági (OGYÉI) engedélyt kap, az EMA-tól meg nem, akkor félő, hogy Magyarországot az ún. vörös zónába sorolják, és kizárják polgárainkat az unió országaiba történő beutazásból. De – ami még nagyobb baj, főleg a turizmusra – megtilthatják uniós állampolgárok ideutazását is. Ám ha belegondolok a várható politikai presszióba a hatósági engedélyezést illetően, akkor arra is juthatok, hogy a hazai, nagy szakmai történelmű és becsű orvos- és gyógyszerész-társadalomnak az a tagja, aki esküje (primum nil nocere!) ellenében ennek az erőszaknak engedelmeskedik, kigolyózhatóvá teszi magát erkölcsileg ebből a szakmai közösségből. Kíváncsi vagyok, hogy „van-e az a…”, ami ezt megéri. Más híreken is elgondolkodtam, például azon, hogy mindenoldalú külügyérünk gavalléros segítséget ajánlott fel Azerbajdzsánnak a karabahi háború utáni újjáépítésben. De azon is, ami azt tudatta, hogy a magyar katasztrófavédelem állami segítséget küldött a horvátországi földrengés károsultjainak. Ez utóbbira még büszke is vagyok. Eddig azonban egyetlen hírt sem olvashattam arról, hogy a magyar kormány segítséget nyújtott volna a csíksomlyói magyaroknak a nemrég leégett házaik újjáépítésében. Hát, bizony ezen nagyon elgondolkodtam. És szégyellem magam. Viszont azon is, hogy érdemes-e híreket olvasni. Sőt: érdemes-e azokon elgondolkodni? Mert mire is jutottam vele? A szerző borász 

Adómentes ifjúság

Legkésőbb 2022. január 1-től a 25 év alatti fiatalok teljes jövedelemadó mentességet kapnak – jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök a Kossuth Rádió reggeli műsorában. Azt mondta, az intézkedés 130-150 milliárdba fog kerülni, de fontosnak tartja, hogy a fiataloknak is segítsenek, ne csak a nyugdíjasoknak. Az ügyben nehéz tárgyalásai vannak Varga Mihállyal, de „eldöntötték” a kérdést. Orbán szerint az átlagfizetésekig érdemes megadni a mentességet. Sokat töprengtem, hogy mivel kezdjem írásomat. Természetesen örülni kellene, hogy a kormány a 25 év alatti fiatalok felé fordult, és tervezett intézkedésével mintegy 280 ezer ifjú munkavállaló zsebében – az szja mentességnek köszönhetően – több pénz marad majd a jövőben. Elégedett is lehetnék, hiszen az alacsony átlagkeresetű pályakezdő és kis gyakorlattal rendelkező alkalmazottak sorsa a miniszterelnök számára nem közömbös, és látványos – viszonylag kis költségvetési ráfordítást igénylő (cca. 150 milliárd forint/év) – lépéssel kedvezményezi a zsenge korú dolgozókat. Átmeneti jellegű lelkesedésem után azonban végiggondoltam az intézkedés vélhető indokait és várható következményeit, és pillanatnyi örömömbe bizony üröm is vegyült. 1. Kezdem azzal, hogy a miniszterelnök – saját bevallása szerint – a pénzügyminiszterrel közösen döntött a jövőbeni adóintézkedésről. A szakszervezetek és a munkaadói szövetségek véleményét még nem ismerjük, sőt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara főtanácsadóként ismert elnöke sem mondta eddig, hogy szja mentességet a junioroknak! Tehát szakmai vita megint nem volt, a kormányfő – csakúgy, mint más esetekben is - érdemi konzultáció nélkül, politikai döntést hozott. Mellékesen jegyzem meg, hogy a jelzett kérdéskör nem kormányzati, hanem parlamenti hatáskörben van (tehát törvénymódosítást igényel). 2. Kétszer ad, aki gyorsan ad – tartja a mondás. Ha alulfizetettek a fiataljaink, akkor már 2021. januárjától be kellett volna vezetni az szja mentességet, és nem halasztani azt a jövő év elejéig. A 2021. évi állami költségvetés kusza számai között bőven lett volna forrás egy 150 milliárdos adókedvezmény érvényesítésére. Az időzítés persze tudatos: az országgyűlési választás évének elején a 65 év felettiek megkapják az 53. és 54. heti nyugdíjukat, a 25 év alattiak pedig az adómentességet. Mindkét korcsoport tagjairól azt gondolja a kormányzó párt, hogy tudatlanok és megvezethetők. Az öregek szorult helyzetükben már minden morzsáért hálásak, a fiatalok pedig – mivel nincs élettapasztalatuk – könnyen elhiszik a szemfényvesztést. Arról nem is beszélve, hogy a Fidesz elfogadottsága - Kövér, Áder, Kásler és a többi szellemileg megkopott talpas (Buday Gyula, Németh Szilárd) megnyilvánulásai miatt – folyamatosan romlik a fiatalok körében. Ettől a húzástól Orbánék azt remélik, hogy a dolgozó fiatalok szavazóként talán még visszaszerezhetők, a főiskolásokról és egyetemistákról pedig már úgyis lemondtak. 3. Folytatva az előbb megkezdett gondolatsort. Az egyetemek „magánosításával” csökkenni fog a felsőoktatásban résztvevők száma. A korosztályos szja mentesség egyik nem is rejtett üzenete, hogy tanulás helyett minél hamarabb kezdj el dolgozni úgy, hogy még adót se kelljen fizetned. Iskolapad helyett válaszd a munkapadot! A kormány tehát a „felesleges” 2022. évi 150 milliárdját nem a hátrányos helyzetű fiatalok felzárkóztatására, képzésére és továbbképzésére kívánja fordítani, hanem a direkt zsebbe helyezett összegtől várja a szavazatok általi gyors megtérülést. Értékválasztás ez a javából. 4. Úgy hírlik, hogy az adómentesség csak bérjövedelmekre vonatkozik, és a mentesség határa a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset, amely ma a teljes munkaidősök vonatkozásában, a KSH adatai alapján csaknem bruttó 400 ezer forint/hó/fő. (Az adat valódiságát most ne vitassuk.) Az szja mentesség tehát korhoz és jövedelemhatárhoz kötött. Ez azt is jelenti, hogy a Fidesz feladta az eddig „kőbe vésett” egykulcsos személyi jövedelem-adó szisztémát, hiszen 25 év alatt az átlagkereset alatt 0 százalékos szja kulcs lesz, az átlagkereset felett pedig a 15 százalékos elvonás érvényesül. Nem zavarja ez az egykulcsos szja alkalmazás rendíthetetlen híveit és hívőit? 5. Apró „technikai” problémát is felvet az új adózási módi. A tervek szerint a 25. életévet betöltött dolgozó fiatal azonnal kiesik a preferált körből, hiszen fordulónappal adófizető lesz. Bruttó 300 ezer forinttal számolok: ez szja mentesen nettó 244,5 ezer forintot, szja kötelezettséggel nettó 199,5 ezer forintot ér. A differencia 45 ezer forint. Nem költői a kérdésem: ki fogja (és milyen forrásból) eltüntetni a különbséget?Milyen érzés lesz nettó 45 ezerrel kevesebbet keresni csak azért, mert valaki „kiöregedett”? Gondoltak-e arra az íróasztalnál agyalók, hogy számos munkáltató – eléggé el nem ítélhető módon – úgy fogja a fiatalok bérét megállapítani, hogy a 25 év alattiak esetében kalkulációs tétel lesz az szja mentesség, és az is előfordulhat, hogy az éves bérfejlesztések során is visszaköszön, hogy a dolgozónak nem kell adót fizetnie. Azt elfogadom, hogy nem szimpatikus az általam leírt lehetséges gyakorlat, de hogy van reális alapja, az biztos. Nem sajnálom a fiataloktól a többletjövedelmet, de úgy gondolom, hogy a választott megoldás nem célravezető. Terjedelmi okok miatt abba már bele sem kezdek, hogy milyen más célokra lehetne hatékonyabban felhasználni ezt a 150 milliárd forintos költségvetési tételt. A döntés megszületett, és ismerve miniszterelnökünket, felesleges lenne reménykedni korrekcióban vagy visszavonásban. A 2022-es parlamenti választási hadjárat minden racionális érvet és minden eddig vallott értéket felülír. És még csak 2021. januárját írjuk. Mi jöhet még? A szerző közgazdász, a Demokratikus Koalíció szakértője