Csontzene

Bár attól (egyelőre) nem kell tartani, hogy a Zeneakadémia épülete hotel lesz vagy kaszinó, annyi bizonyosnak tűnik, hogy az 1875-ben alapított Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem sem fogja megúszni a fenntartói modellváltást, és kap majd a nyakába egy olyan alapítványt, amelynek néhány kuratóriumi tagja (háttér)zenét csak szolgálati autóban vagy az Adrián, jachton hallgat, esetleg annyi kapcsolódása van a zeneirodalomhoz, hogy Mefisztóval vallja: „Eladó az egész a világ.”

A Zeneakadémiát korábban már tervezték összevonni a Magyar Állami Operaházzal és a Müpával, utóbb négy művészeti egyetemmel gyúrták volna egybe – mottó: ez is művészet, az is művészet –, ám a rektorok tiltakozásán túl akkor néhány józanabb kormánybiztos, a Magyar Művészeti Akadémia több bölcsebb tagja meg tudta fékezni a megvadult elefántot. Ám lassan minden egyetem sorra kerül, a Színművészeti látványos ledarálása után a modellváltás árnyéka rávetült a Zeneakadémiára is. Emiatt a minap Vigh Andrea rektor a Zene-Kar szakmai lap hasábjain próbált meg észérveket felhozni amellett, hogy a művészetoktatás minden országban állami prioritás, a művészetet mindig az állam – a fáraó, a király vagy köztársaság – pénzelte, meg egyébként is: kicsi a zeneművészeti egyetem ahhoz, hogy kimutatható gazdasági haszonnal járjon a modellváltás.

Ám az észérveknek itt már nincs keresnivalójuk, ez a Zene-Kar című lapot tovább olvasva is megállapítható. Csak egy történet: miután a Magyarság Háza Szentháromság téri épületét a budai Várban megkapta a Pénzügyminisztérium, előbbi beköltözött a pesti Duna Palotába, a hatvanéves Duna Szimfonikus Zenekar otthonába.

A zenekar „helyproblémáira” Kásler Miklós emberminiszter december 23-án talált „megoldást”: a zenekart az évad végével megszünteti.