Nincs a magyar kormány asztalán az euró magyarországi bevezetése – ezt Varga Mihály nyilatkozta január elején, mintegy évindításént. A pénzügyminiszter gazdasági okokkal magyarázta a magyar kormány ragaszkodását a forinthoz, mondván az euróövezethez való csatlakozás nem oldja meg a magyar gazdaság versenyképességi és hatékonysági problémáit. Példa erre Szlovákia és Csehország esete. Az elmúlt években Csehország sokkal erőteljesebben növekedett, mint Szlovákia, alacsonyabb a cseh munkanélküliség, az ország versenyképesebb is, holott Szlovákiában euró van, a csehek pedig a saját koronájukkal fizetnek – mondta az Indexnek a pénzügyminiszter.
Mindezt a hazai viszonyokra lefordítva értelmezhetjük úgy, hogy az elmúlt években véghez vitt gazdasági növekedés, és jelentős béremelkedés nem történhetett volna meg, ha Magyarország valamely véletlen folytán már az eurózóna tagja lenne. Ugyanis mind a gazdaság szárnyalásának, mind a keresetek emelkedésének egyik fő forrása a forint folyamatos leértékelése volt. Az uniós összehasonlítások rámutattak, hogy euróban számolva, mind a magyar GDP, mind az lakosság által elkölthető jövedelem a leglassabban nőtt az EU felzárkózó országai közül, vagyis a növekedés csak forintban számolva impozáns.
Miközben a magyar kormány hallani sem akar a forint lecseréléséről, a magyarok többsége – több éves kormányzati agitáció ellenére –, még mindig európárti: egy tavaly nyáron a Népszava kérésére készült felmérés szerint a magyarok 51 százaléka támogatná az euró bevetését, 37 százalék ellenzi, míg 12 százaléknak nem volt véleménye. A magyar euró kérdése is átpolitizálódott: a Fidesz szavazók körében 31 százalékos a támogatottság, a bizonytalanok körében 55, míg az ellenzéki szavazók nagy többsége (65-90 százalék) támogatná a közös deviza bevezetést. Erre minden bizonnyal még sokat kell várni, hisz például a Fidesz a NER-féle alaptörvénybe is beemelte, hogy Magyarország törvényes fizetőeszköze a forint – vagyis még egy alkotmányos akadályt is le kell majd küzdenie a bevezetés mellett döntő kormánynak.
Az eurózóna kapuján eközben új jelöltek kopogtatnak: a pandémia és a nyomában járó gazdasági válság, de még a horvátországi földrengés okozta pluszterhek sem tántorították el Bulgáriát valamint Horvátországot, hogy gőzerővel készüljenek a csatlakozásra. A tervek szerint a két országban 2023-tól már a közös európai devizával fizethetnek. A két ország 2020 júliusa óta már az euró előszobájában, az úgynevezett ERM-2 árfolyamrendszerben vannak. Már ennél a lépésnél mind a két országnak teljesítenie kellett számos gazdasági kritériumot az infláció, államadósság, banki kamatok terén, ezt követően az ERM- 2 rendszeren belül két évig csak szűk sávban lebeghet a horvát kuna és a bolgár leva az euróval szemben. Vagyis nincs helye a nemzeti devizák le- és felértékelésének, épp annak, ami a magyar kormány gazdaságpolitikájának alapja. Ha a két nemzeti deviza két éven keresztül stabil marad az euróhoz képest, akkor csatlakozhat az övezethez. A pandémia ellenére Bulgária biztosan halad az eurócsatlakozás felé – ezt Dimitar Radev, a Bolgár Nemzeti Bank elnöke mondta az Euromoney témában tartott konferenciáján. Radev szerint az euró bevezetése önmagában felgyorsítja a bolgár gazdaság felzárkózását, de az euróra való felkészülés folyamata is fegyelmezi és ösztönzi azokat a jó politikákat, amelyek a konvergencia felgyorsításhoz szükségesek. Sandra Svaljek, a horvát jegybank alelnöke arról beszélt, hogy országa az első adandó alkalommal (2017-ben) belépett azt ERM-2 árfolyamrendszerbe, terveik szerint 2023-ra pedig az euró bevezethető lesz. Déli szomszédunk 2017 óta dolgozik az euró bevezetésén, vagyis a folyamat mintegy hat évet vesz igénybe. A horvát jegybankár szerint gazdaságuk nagy mértékben függ az eurózónától, ugyan a maastrichti követelmények teljesítése komoly kihívást jelent, de a döntés gazdasági racionalitása akkor sem kérdőjelezhető meg. Az érvelés azért is figyelemreméltó, mert a horvát gazdaság hasonló adottságú, mint a magyar, és a horvátok mégis gyökeresen eltérő utat járnak. Svaljek, szerint Horvátországot a decemberi fölrengések miatti helyreállítás komoly költségekbe veri, de ez sem téríti le az országot az euróhoz közeledéstől.
Ugyanezen a konferencián Patai Mihály, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke felmondta a magyar álláspontot, miszerint lesz egyszer majd magyar euró, de nem mostanában. Patai szerint a magyar gazdaság az euró nélkül is integrálódott az eurózóna gazdaságába és az unió pénzügyi rendszerébe. A magyar euró mindaddig nem kerül napirendre, amíg a magyar gazdaság fejlődése – reálkonvergencia – nem halad előre. A magyar jegybankár utalt arra a kormányzati – és ezek szerint jegybanki – félelmekre is, hogy az ERM-2 árfolyamrendszerbe belépéskor az Európai Bankunióhoz is csatlakozni kellene, ez pedig az önálló pénzügyi felügyelet feladását jelentené. Azt már nem tette hozzá Patai, de a magyar kormány kevésbé irtózik bármitől úgy, mint hogy az uniós szervek a magyar ügyekbe belelássanak, pláne beleszóljanak. Ez a hozzáállás a valódi kerékkötője a magyar csatlakozásnak, vagy akár egy euróbevezetésről szóló vita elindításának. Hasonló helyzetben vannak a csehek is: Miután a gazdaságuknak nincsenek fejletlenségi problémái, prágai jegybank banktanácsának tagja Vojtech Benda is a bakunióval kapcsolatos demokrácia-deficit problémákkal indokolta a országa távolmaradást az ERM-2-től illetve az eurózónától.
