Halló, Bolgár úr, én vagyok a vonalban? Igen, ön, hallgatom. Sándor vagyok, a nevemet leadtam a kolléganőjének. Én annyit szeretnék csak mondani, hogy elmennek ezek a jó anyjukba. Miért gondolja ezt? Én nem gondolom, ezt mondom! Hetvenöt vagyok, nyugdíjas. Száztizenötezret kapok egy hónapban. Végigdolgoztam az életemet, kivan a tüdőm. Ezek meg szarnak rám. A nagyobbik gyerek Németben dolgozik, a kisebbik Pesten van, de jó ha évente egyszer hazajön. És kire haragszik, kedves Sándor? Hát ezekre. A kormányra? Naná, hogy. Meg a szomszédra is, mert szombatonként üvölteti a Kossuth Rádiót. Tudja, Bolgár úr, miket mondanak ott? Miket? Hogy dögöljenek meg a nyugdíjasok! Kedves Sándor, biztosan sok valótlanságot mondanak a közszolgálati rádióban, de azt biztosan nem mondják, hogy dögöljenek meg a nyugdíjasok. Talán csak a szociális ellátórendszer… Tudja mit, Bolgár úr, azt hittem, maga meg fog érteni, de már látom, hogy nem. Szóval maga is menjen a fenébe!
…
Utálom magukat! Minek kell ezt csinálni? Nem tudom, kedves uram, mire gondol, ez a Szivárvány rádió életmód műsora, ma a bélrendszeri panaszokról beszélgetünk. Önnek rendben vannak a belei? Milyen bélrendszer? Tudják maguk, milyen egyedül élni már húsz éve? Itt van ez a vírus. Még a kocsmába se mehetek le, azt is bezárták. Szar a világ. Mondjon egy okot, amiért érdemes élni! Nem tudom, nézek a technikus kollégára, esetleg egy másik hallgató… Milyen másik hallgató?! Ez egy rádió nem, beszélgettek az emberekkel. Akkor beszélgessél velem is! Két hete senki rám nem nyitotta az ajtót, a feleségem tavaly meghalt, és én sem akarok már tovább élni! Most akkor jöjjön egy kis zene, azután folytatjuk a beszélgetést a bélrendszeri panaszokról, a kedves hallgatókkal.
…
Élőben vagyunk? Igen, tessék mondani! Miért nem folytatják a Barátok köztöt? Lassan nincs egy nézhető műsor a tévében!
…
A vonalban a következő telefonáló, Merci! Szia, Merci, hogy vagy mostanában? Hát, Csabi, nem valami jól. Mi a baj, Merci? Nem is tudom, elmondhatom-e a rádióban, de az van, hogy napok óta elég rosszul érzem magam. Mi a baj, Merci, oszd meg a hallgatókkal, hátha tudunk segíteni. Nem is tudom Csabi… az van, hogy nincs értelme az életemnek. Úgy érted, hogy nehéz időszakon mész át mostanában? Hát… nehéz. Igen, nehéz. Mondhatjuk így is. Napok óta nem merek kimenni az utcára. Úgy érzem, utálnak az emberek. És én is utálom őket. Nem is tudom, Merci, mit mondhatnék, ez egy kívánságműsor… Esetleg kérhetnél zenét… Igen, azért hívtalak föl benneteket, hogy kérjek zenét. Csak közben nagyon rosszul vagyok, tudod? Egész nap fekszem az ágyon, és titeket hallgatlak. Hát ez nagyszerű, Merci, köszönjük, hogy hallgatsz minket, reméljük, ön is hallgat minket, kedves hallgató! Tehát Merci, mit szeretnél hallani? Bármit, rád bízom, nekem mindegy. Valami szépet, amitől könnyebb lesz. És kinek küldöd, kedves Merci? Senkinek. Csak magamnak. Kedves Merci, akkor szóljon neked az Ace of Base-től a Beautiful life, itt az FM száznyolcvannégy pont ötön!