Orbán Viktor igen meleg szavakkal búcsúzott attól a pilótától, aki a háború végén a nácik által létrehozott vadászrepülő egység katonájaként a szövetségesek ellen harcolt. A nacionalista miniszterelnök nemzeti hősként méltatta a 97 évet megélt Frankó Endrét, a Puma-kötelék utolsó tagját. A politikus már sokadszorra próbálja meg rehabilitálni az ország háborús történetét.
Mellesleg a vadászrepülő osztály Messerschmitt gépeiről azt jegyezték fel, hogy 108 amerikai bombázót és vadászgépet szedtek le, majd az oroszok ellen harcoltak. Frankót mindössze hatórás gyakorlati képzés után vetették be. Most mégis három Gripen repült el tiszteletére Budapest fölött. A korábbi magyar kormányok óvakodtak attól, hogy különösebben foglalkozzanak a magyar történelem e sötét fejezetével. Viszont a mostani tiszteletadás tele van jelképekkel.
Balogh Éva, az USÁ-ban élő történész, a Hungarian Spectrum blog szerkesztője gusztustalannak nevezi, hogy Orbán olyasvalaki előtt emel kalapot, aki a náci megszállásért harcolt. Emellett igyekszik helyreállítani Horthy tekintélyét is, pl. amikor kijelentette, hogy a kormányzó kivételes hazafi volt. Balogh emellett arra is felhívja a figyelmet, hogy a Fidesz szeretné felmenteni Magyarországot a holokausztban betöltött szerepe alól. Ez ügyben már 3-4 éve folyik a próbálkozás, szépen, fű alatt, kerülve minden látványos akciót.
A lap külpolitikai fő elemzője azt írja, hogy Navalnij olyan fenyegetést jelent, amivel uralma két évtizede alatt az orosz elnök még soha nem kényszerült szembenézni. Ugyanakkor kirajzolódik, hogy mennyire törékeny a rendszer. Az ellenzéki politikus példátlan bátorsága, elszántsága és leleplező munkássága felvillanyozta a Putyin-ellenes tábort. Pedig lehet, hogy a halál vár rá azért, amit csinált. Mindesetre a hét végén tüntetések voltak az egész országban, több mint 100 városban.
Sokat látott megfigyelők azt mondják, hogy egyre keményebb az erőszak a tiltakozókkal szemben, de azok nem hagyják magukat. Viszont nagyot durrant a film a palotáról, amely nyilvánvalóan az államfő számára épült a Fekete-tengernél. Az épület olyan, hogy annak láttán Trump elsápadhat az irigységtől a maga Mar-a-Largójával.
Az orosz elnyomó apparátus azonban változatlanul igen erős. Nemigen kétséges, hogy Navalnijt évekre börtönbe zárják, és ott bőven meg is halhat. Ezzel együtt további és még nagyobb demonstrációkra lehet számítani. Putyin abban bízik, hogy a letartóztatások, a verések és gyilkosságok majd jobb belátásra bírják a másik oldalt. Persze az már más kérdés, hogy ez miként hat a politikus image-ére, amelyet gondosan építettek fel az egyszerű emberek bajnokaként.
Hogy mi történik, azt az egész világon árgus szemekkel figyelik, főként Kínában. Putyin és Hszi a reakció tengelyét alkotja a demokrácia ellen az egész világon. És a hong kongi, illetve belarusz zavargások túl közel vannak a két országhoz, ezért igencsak fenyegetőek. Biden ugyanakkor fontosnak tartja a jogállamot és az emberi jogot, így máris kiállt Navalnijért. A Kreml persze nem hallgat rá, és a tiltakozás csak feldühíti. Mozgásba lendül az elnyomó gépezet, de a szilárd külső mögött megint csak az látszik, hogy repedezik a rendszer.
A lap legtekintélyesebb, Nagy Károlyról elnevezett szemlerovata azt ajánlja, hogy az EU lépjen ki a kényelmi zónájából: vegye tudomásul, hogy verseny folyik a vírus ellenes szerekért, szálljon be és próbálja megnyerni a küzdelmet, mert minél gyorsabban oltja be az embereket, annál kevesebben halnak meg. Az uniót javarészt tehetős kis országok alkotják, mégis hátul kullog, ha azt nézzük, hogy a lakosság mindössze 1,4 %-ának adták be a járvány ellenszerét. A hasonló adottságokkal rendelkező Izrael már egyharmadnál jár, de még a britek is 7 %-nál tartanak. Sőt, a maga 5 %-ával még Amerika is jobban áll.
Brüsszel sok mindenre hivatkozik, de egyik kifogás nevetségesebb, sőt veszélyesebb, mint a másik. A legrosszabb az, hogy ez nem lóverseny. A közzösséget annak idején azért hozták létre, hogy ne lehessen több háború, ami ugyebár a vetélkedés legrosszabb formája. Pont ezen alapszik a vakcina stratégia, mármint hogy az egyes tagállamok ne rivalizáljanak egymással, ne licitáljanak rá egymásra, hanem közösen vegyék meg és a lakosság arányában osszák szét az oltóanyagot.
Mert ha egyedül próbálkoznak, ott lesznek győztesek és vesztesek is, utóbbiak főként a szegényebb tagállamokban. A versengés hiánya azonban másutt üt vissza. Az engedélyező hatóság lassúságát erénynek állították be, ráadásul a késlekedést most tetézi a politikai beavatkozás. De az egész szervezetre jellemző az elkényelmesedés. A Chatham House egyik szakértője ezt úgy érzékelteti, hogy a kormányok akkor a legenergikusabbak, amikor a versenyt kell lefékezni.
Ám ha az EU meg akarja találni a versenyszellemet, arra kiváló terep a vakcina beszerzése. Hiszen nem egyszerűen az egészség forog kockán. Ha a szervezet, amely több, igen sikeres társadalmat is magába foglal, nem képes beoltani a lakosságot, akkor nevetségessé válik mindenállítás az unió potenciális világhatalmi szerepéről. Szóval itt az idő felvenni a kesztyűt.
Közép- és Kelet-Európa erősen alulképviselt az unió vezető tisztségeinek betöltésénél, a posztoknak mindössze nem egésze 3 %-a jut neki. Ezzel szemben a Nyugatk és a Dél kezén van a tisztségek csaknem 90 %-a. Ez derült ki abból az összeállításból, amelyet a European Democracy Consulting nevű civil szervezet készített, miután átnézte 72 EU-intézmény, testület és ügynökség adatait. Összesen 89 állást vizsgált, ideértve, hogy ki töltötték be azokat 1952 óta. (Kelet-Európa esetében értelemszerűen csak a 2004-es nyitás óta vannak releváns adatok – a szerk. megj.)
A kontinens keleti fele 2,7 %-kal, a középső rész pedig 2,3 %-kal büszkélkedhet, ami 13, illetve 11 kinevezést jelent. Az NGO szerint az egyenlőtlenség abból fakad, hogy Brüsszel ingadozik az egyenlő képviselet, illetve a lakosságarányos kiválasztás elve között. Ezért azt javasolja, hogy az EU figyeljen oda a kérdésre és fektessen nagyobb hangsúlyt arra, hogy az új tagok kapjanak további lehetőségeket.
