Izraeli választások: a Munkapárt utolsó esélye

Kasztner Rezső unokája lett az izraeli Munkapárt új reménysége. A politikai életből visszavonuló Amir Perec pártelnök megüresedő posztjára heten pályáztak. A második világháború idején a magyar zsidókat sokak által megkérdőjelezett módon mentő (és 1957-ben bosszúból meggyilkolt) Kasztner unokája a tagok szavazatainak 77 százalékát szerezte meg. Az eredetileg újságíró, majd 2013-tól parlamenti képviselő Merav Michaeli párton belüli nagyarányú támogatottságát többek között annak köszönheti, hogy tavaly ellenzékben maradt, miközben a Beni Gánc vezette Kék-Fehér partnereként pártja két parlamenti képviselője, köztük a pártelnök Perec is belépett a Netanjahu vezette, nemzeti egységkormánynak nevezett kormánykoalícióba. Az eredetileg újságíró és médiaszemélyiség Michaeli a szociáldemokrata párt balszárnyának ismert alakja. Az LMBTQ közösség jogaiért is kiálló harcos feminista, aki következetesen szót emel az izraeli-palesztin béketárgyalások újrakezdéséért és támogatja az utóbbi időben egyre inkább háttérbe szoruló kétállami megoldás eszméjét is.

Az 54 éves politikusra nem kisebb teher hárul, mint megakadályozni a nagy múltú baoldali pártot a végső összeomlástól. Első kihívásként a március 23-i, két éven belül a negyedik előrehozott választáson kellene átlépni a 3,25 százalékos bejutási küszöböt és megszerezni a szükséges minimum négy képviselői helyet. A távlati cél azonban visszavinni a pártot az élvonalba.

Egyelőre azonban a négy mandátum megszerzése is komoly kihívás az Izraelt 1948-as alapításától kezdve három évtizeden át vezető pártnak. Ben-Gurion, Lévi Eskol és Golda Meir Munkapártja 1977-ben vesztett először választást Menachem Begin és Ariel Saron Likudjával szemben. A visszatérés Jicak Rabin alatt 1992-ben még sikerült, majd még egyszer, és egyben utoljára 1999-2001 között Ehud Baraknak sikerült baloldali kormányt alakítani. Az erősödő jobboldal mellett még 2015-ben is valós alternatíva maradt a Munkapárt: Jicak Hercog vezetésével még ekkor is 24 mandátumot szerzett, Netanjahu Likudja pedig 30-t. Ezt követően jött a teljes összeomlás és perifériára sodródás, Amir Perec vezetése alatt tavaly már csak három parlamenti mandátum jött össze, az is a Munkapárt-Geser-Merec baloldali közös listán.

Az utóbbi idők közvélemény kutatásai rendre a parlamenti bejutási küszöb alatt mérték a Munkapártot, Michaeli pártelnöksége azonnal némiképp javított a formáció hitelén: a 13-as csatorna vasárnapi felmérése szerint a minimális 4 mandátumot megszereznék, ha most lennének a választások.

Ez azonban még édeskevés a baloldal újraélesztéséhez, hiszen a izraeli pártspektrum hovatovább teljesen jobboldalivá válik. A radikális baloldali Merec, Izrael egyetlen zöld pártja is eltűnni látszik, miközben minden új formáció jobbközép vagy szélsőjobb.

Maga a baloldali eszme is válságban van Izraelben. Az, amit az európai sajtóban balközépnek, baloldali tömbnek nevezünk, európai mércével mérve sokkal közelebb áll a klasszikus jobbközéphez. Új versenytárs is megjelent a baloldalon. A 78 éves, ötödik mandátumát töltő Ron Huldai tel-aviv-i polgármester december végén jelentette be Az Izraeliek nevű pártja megalakulását és indulását a márciusi választáson, s máris ugyanúgy négy mandátumra esélyesnek mérik, akárcsak a Munkapártot.

Épp csak átcsúszna a bejutási küszöbön és négy mandátumot szerezne az előző választásokon Netanjahu legerősebb kihívójának számító Kék-Fehér is. Beni Gánc alakulata európai mércével nem nevezhető baloldalinak, de mivel Netanjahu és a Likud riválisa volt, balközép alternatívaként emlegették. Gánc vélhetően nem is indul önállóan, a Kék-Fehér visszatér az immár a Jes Atid párt és Jáir Lapid köré csoportosuló, egyelőre csak elméleti szinten létező választási szövetségbe.

A baloldal megroppanása elsősorban a békefolyamat zsákutcába jutásának köszönhető. Az izraeliek belefáradtak a kilátástalanságba, a biztonsági fenyegetettség megoldását egyre többen a kerítések, falak, hadsereg hármasában látják. Ha a baloldal nem tud e téren új életképes, hihető és támogatható alternatívát felmutatni, az országalapító atyák pártját végleg elnyelheti a történelem.