Magyar nemzetpolitika: Kikényszerített kánon

A 2020-as "nemzeti összetartozás" éve után 2021 a "nemzeti újrakezdésé" lesz. A kormány szerint a nemzetpolitika sikertörténet. Árnyoldalairól már kevesebb szó esik.

A magyar kormány eddigi kulturális, média zászlóshajó projektjei nem arattak osztatlan sikert határon túl - viszont sikeresen megosztották az ottani kisebbségi kulturális életet. Mindeddig a szlovákiai magyar sajtónak és kulturális műhelyeknek sikerült leginkább megőrizniük színvonalukat és függetlenségüket.

A legnagyobb határon túli magyar közösségben, Erdélyben, az RMDSZ Budapest általi bedarálásával együtt a média korábbi viszonylagos függetlensége is odalett. Az erdélyi magyar lapok, portálok, rádiók, tévék nagy többsége magyar kormányközeli tulajdonba került, hangvételében hasonult a magyarországi, hasonló tulajdonban lévő médiához. A másik – kisebb - rész RMDSZ alapítványok fenntartásában működik – köztük a maszol.ro, a legnagyobb erdélyi magyar portál és az Erdély Televízió. Az RMDSZ 2016 decemberében, két évvel a nagy kiegyezés után egyszerre szüntette meg a magyar kormánnyal szemben kritikus, balliberálisnak mondott Erdélyi Riport hetilapot és fejezte le a maszol.ro véleményrovatát, elbocsátva az összes, az Orbán-kormánnyal kritikus szerzőt.

A Transindex portál tartja magát, de óriási pénzből, a 2018 végén több milliárd forintot kapott Főtér.ro-val próbálják kiiktatni versenyből. A kulturális műhelyek, a Korunk, Helikon és Látó is viszonylag függetlenek. Ez úgy lehetséges, hogy alapvetően a román költségvetésből kapják a fenntartási költségeik túlnyomó részét - és a román államnak nincsenek politikai elvárásai irányukba. A helyzet és a sors fintora, hogy a román közszolgálati média magyar adásai azok, amelyek objektíven tudnak vagy tudnának működni, itt csupán az öncenzúra, a budapesti kormány iránti önkéntes elkötelezettség működik egyes újságíróknál.

Felvidéken ennél sokkal jobb a helyzet, legalábbis abból, ami Budapestről nézve látszik. Az ottani média jórésze igen kritikusan viszonyul a NER-hez és az orbáni illiberalizmushoz. Beke Zsolt, a dunszt.sk kulturális magazin főszerkesztője szerint azonban ott sem rózsás a kilátás.

„A szlovákiai magyar társadalom rétegzett. Nagy csoportot alkotnak a nemzeti-konzervatív gondolkodásúak, és azok is, akik a konzervatív eszméknek inkább a liberális értékeit emelik ki. Sajnos a baloldali gondolkodás meglehetősen ritka mifelénk egyelőre, legalábbis nem nagyon nyilvánul meg. Mindkét nagy csoport igényeit keresik az egyes médiumok. Vagy úgy, hogy ilyen eszmék mentén működnek, vagy a közszolgálatiság révén próbálják meg elérni a közösség tagjait. Ha csak ez lenne, természetesen azt mondanám, hogy ideális állapot. De nem így van”, teszi hozzá Beke.

Az irodalomtörténész szerint nem lehet elmenni amellett, ahogy a magyar kormány beleszól a szlovákiai magyar média-térbe, illetve annak piacába, hiszen ez, mint fogalmazott, nem a nemzeti-kulturális értékekről, hanem a nyers hatalomról szól. Pár éve kiugróan nagy magyarországi támogatással, 1,5 millió euróval létrehoztak egy médiumot ma7 címmel, amely azóta is folyamatosa kiemelt támogatást kap. (A szlovákiai Kisebbségi Kulturális Alap írott kultúrával foglalkozó tanácsa például nem oszthat szét évente ennyi pénzt.) Beke úgy véli, hogy ez a piac torzulását vonja maga után, hiszen olcsó, gyakran ingyen osztott lapról van szó. Másrészt a magasabb bérekkel vonzó lehet az ideológiai ügyekkel nem törődő regionális tudósítók számára, ami versenyelőny. „De a legnagyobb probléma a ma7 hangnemével van, amely megszokott a hasonló lapoknál: a sértettség, a szabadságharcos attitűd, a világ ellenében a tisztességet védő kisebbség hangján szólal meg, miközben probléma nélkül alázza meg emberi mivoltában a másképp gondolkodókat, sőt, még emberi mivoltukat is kétségbe vonja. Ismerős ez az egész Kárpát-medencében”.

A piac torzulásának legnagyobb vesztese a 72 éves szlovákiai magyar napilap, az Új Szó, és sajnos nem rajzolódik az a koncepció, amely az évek óta egyre zsugorodó újságot kiemelné a válságból, vélekedik a felvidéki magyar kulturális szakember. Mindennek ellenére még mindig ez az egyik legszínvonalasabb szlovákiai magyar médium, állítja Beke, de hosszútávú esélyeit rontja, hogy egy szlovák médiacég portfóliójába tartozik, ahol a piaci logikából eredően a bevételek a fontosak. A komolyan vehető újságírói munkát végző országos sajtóból még a parameter.sk és a bumm.sk említhető, ezek egyelőre fenntartják az egészséges kritikai szemléletet.

A kisebbségi kultúra és média azonban világszerte sajátos helyzetben van. Noha piaci termékekről van szó, az állami támogatásra is rá vannak szorulva. A szlovákiai magyar közszolgálati rádió, a Pátria komoly elismertségnek örvend, és nemcsak Szlovákiában. Beke ezt annak tulajdonítja, hogy a rádió komolyan veszi a közszolgálatiságot, még ha sokan támadják is, akik számára a Magyar Televízió jelenti a közszolgálatiság alfáját és omegáját. A vezetők kinevezésében itt is szerepet játszik a politika, ami Szlovákiában sem mentes a hibáktól, teszi hozzá, a Pátria vezetőségének cseréjével valószínűleg a rádió hangneme is változna, s a tavalyi kormányváltással ennek is megnőtt az esélye.

Előretolt Helyőrség

Az elmúlt tíz év budapesti nemzetpolitikája megpróbálta uniformizálni a teljes Kárpát-medence magyar kultúráját. Csakhogy a nagy ráfordítással létrehozott projektek, mint például az Előretolt Helyőrség (EH), egyelőre hatástalannak tűnnek. Kérdés viszont, hogy valóban azok?

Az EH-val szemben Szlovákiában jelentős ellenállás bontakozott ki, és sokáig fagyasztani kellett az első szám megjelenését. A szlovákiai magyar irodalmárok nagy része ellenállt a projektnek, ám sikertelenül. Beke szerint a magyar politikai térfélről lassan megtalálták és megerősítették a helyi partnereket. Ennek köszönhető, hogy a Szlovákiai Magyar Írók Társasága (SZMÍT) két részre esett, miután az elnök, Hodossy Gyula egy többek közt Demeter Szilárd részvételével tartott nyilvános beszélgetésen ideológiai és esztétikai nyomásgyakorlással vádolta meg azokat, akik nem szerették volna elfogadni a politika által felállított új kánont. Ma a Térey-ösztöndíjban is részesülő, ám kevéssé ismert és elismert költő, Hodossy áll az EH megjelenése mögött.

A SZMÍT szakadásának köszönhető viszont a Bázis megjelenése, mely az onnan kivált írókat fogja össze, de más művészeti ágak képviselői is helyet kapnak benne. A Bázis kritikus az Orbán-kormány illiberalizmusával, rendre szót emel az olyan visszaélések, mint az MTA és az SzFE „átalakítása” ellen.

Irodalmi lapként tehát az EH súlytalannak látszik, de a felvidéki magyar irodalomkritikus szerint a mögötte dolgozó gépezet már látványos elmozdulásokat eredményezett, ami főleg az intézményi hátteret érintette.

Nagy az elmozdulás a szlovákiai magyarok Sziget-fesztiváljaként híressé vált Gombaszögi fesztivál irányát tekintve is. „A magyarországi támogatás növekedésével homályba veszett a korábbi ideológiamentesség. Kezdődött azzal, hogy a Pátria rádió beszélgetéseit a fesztiválon korlátozottan lehetett csak megvalósítani, illetve a témákat is kritika érte (ekkor volt például az MTA átalakításának problémája terítéken), majd egyre több teret kaptak a budapesti állami ideológiát képviselő személyek, Demeter Szilárdtól kezdve Németh Szilárdig”.

A Dunszt magazin vezetője szerint a művészeti élet egyelőre más területeken kiegyensúlyozottan működik, „ha úgy tetszik: ellen tudott állni a nemzeti kánon abszurd kényszerének”.

Köszönhető ez a szlovák állami támogatásnak, egyeseket közvetlenül az állami/megyei költségvetésből finanszíroznak, mások a Kisebbségi Kulturális Alapból szereznek támogatást. Utóbbi puszta léte, illetve a kisebbségeknek szánt kulturális támogatás összegének jelentős növelése is az Orbán-kormány által a nemzeti együttműködés rendszeréből kizárt, Bugár Béla által alapított Híd-Most „vegyespárt” kormánytagságának köszönhető. A pozsonyi parlamentből azonban a tavalyi választás nyomán kimaradt mind a Híd, mind a Budapest által kiemelt partnerként kezelt és támogatott MKP, ami veszélyes a kisebbségi kultúrára nézve. Főleg annak fényében, hogy az Orbán-kormány nem is törekszik államközi együttműködésre a kisebbségi kultúra kölcsönös támogatásában, inkább preferálja a teljesen Budapesttől függő határon túli magyar kultúrát.

Beke Zsolt úgy tartja, hogy a nemzetiségi intézményeket tekintve rombolásnak számít, ha a helyi állami támogatást magyar forrással váltják fel. Egy ilyen leválás után ugyanis nagyon nehéz újra csatlakozni az állami költségvetés forrásaira, nagyon kedvező politikai környezetnek kell előállnia hozzá, ami Közép-Európában soha nem garantált.