dráma;színház;kortárs irodalom;színjáték;Litkai Gergely;Fullajtár Andrea;

2021-01-30 10:14:20

Drámai hangulatkeltés – karantén előtt és után

A két karantén közötti időszakban már érzékelhető volt, hogy tovább szaporodtak a színházak kínálatában a kortárs szerzők művei és a klasszikusok jelenre áthangolt átiratai. A mindennapjainkra való közvetlen reflektálás igénye, úgy tűnik, megnőtt. A drámaírás amúgy is releváns és kreatív válasznak bizonyult a minket körülvevő krízisre. E válaszokat motiválták a különféle drámapályázatok (a TRIP és Litera közös pályázata, a Katona K:ortárs). Mindemellett a társadalomkritikus darabok aránya is tovább nőtt, a legváltozatosabb műfajokban: legyen az szatíra, abszurd, musical, vígjáték vagy épp revü.

Ilyen revü volt az Orlai Produkciós Iroda, a Füge Produkció és a Dekk Színház közös bemutatója a Jurányi Házban, amit ősszel még sikerült néhányunknak elcsípni. Litkai Gergely–Fehér Gáspár–Fehér Boldizsár közös szerzeménye az Irodai patkányok, amelyhez Vinnai András írt dalszöveget. Az irodai lét értelmetlenségéről szóló zenés komédiában az alkotók próbálják minél tovább fokozni az abszurdot, ám ez annak a rovására megy, hogy a karcos helyett játékos és könnyed ötletbörzévé lesz szatírájuk. A klisé pedig klisé marad még túlburjánzott állapotban is. Ezt nem rejtheti el sem revü, sem sitcom jelleg. Így bár időnként valódi patkányokként futkosnak hivatalnokaink az irodában, a fikuszok pedig megszólalnak, az átváltozás most nem üt szíven. De szórakozásunk is csak igen mérsékletes. Az előadás pedig tovább súlyosbítja e darab gyerekbetegségeit. Ám azért akad néhány remekül megírt, találó, emlékezetes jelenet. És ott tekergőzik menthetetlenül a társadalomkritika is. Kár, hogy nem tud nagyot ütni, még patkányfarkával sem.

A kisember magatartásformái

Az első karantén után viszont meghatározó színházi élmény volt a Katona József Színház Sufnijának bemutatója. A szintén egyszeri embert fókuszba helyező darab szerzője Stefano Massini, a kortárs olasz színház egyik legjelentősebb színműírója. A meg­gyilkolt orosz újságírónőről, Anna Po­­lit­kovszkajáról írt dokumentarista monodrámája annak cikkei és önéletrajzi feljegyzései alapján készült. Őt is rabul ejtette Politkovszkaja fenyegetések ellenére is tántoríthatatlan, megalkuvás nélküli igazságkeresése, elszántsága és hite az objektív tájékoztatásban. Pelsőczy Réka markáns, érzékletes rendezésében, Fullajtár Andrea átütő előadásában most minket is delejez és gyógyít ez a karizmatikus kiállás. A darab címe esszenciális sűrítménye életének és drámájának: Az átnevelhetetlen. Persze a végkifejlet – az asszony brutális elhallgattatása, politikai meggyilkolása fényében mindvégig töprenghetünk azon, vajon megéri-e mindez. Akármerre is billen a mérleg, világról alkotott képünkhöz, gondolkodásunkhoz sokat tesz azzal, hogy látjuk, akad, aki hisz valamiféle ideában, aki nem áll be a sorba és nem hajt fejet. A kritikai szemléletű, hőssé nőtt kisemberrel szemben az irodai patkányok zokszó nélkül idomuló okos jószágok, ki-ki a saját vérmérséklete szerint vegetálva. Mi pedig e két szélső magatartásforma láttán kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, legalább magunk előtt nem bújhatunk folyton-folyt kicsinységünk felmentő barikádja mögé. Hiszen az asszony belénk vájja a lelkesítő felismerést, igenis lakozhat erő kicsiségünk mögött.

Nyitásra várva

Bemutatók sokasága azonban áldozatul esett a bezárásoknak. Néhány közülük már épp elkészült, várta a „kéz- és lábtörés”-t, mikor le kellett húzni a rolót. Mások az olvasópróbán voltak túl, vagy a próbafolyamat közepén. Többek között ezek miatt is nagyon várjuk már, hogy ismét megnyissanak a színházak. (Bár sokak szerint jó ­ideig még csupán magáért a színházba járás gesztusáért fogjuk felkeresni a teátrumokat. Nota bene: a színházak válságos anyagi helyzete, sok társulat kétséges életben maradása, művészek pályán maradása miatt is szurkolunk a mielőbbi nyitásnak.) Átgaloppírozva pedig az elmaradt bemutatók listáján, nagyon úgy tűnik, nyitás után is erős lesz a kortársdráma-felhozatal, sok izgalmas átirattal és ősbemutatóval.

Az ifjakat lenyomják

Az átiratok a görög klasszikusoktól Schilleren át Gogolig terjednek. Görög klasszikusokhoz nyúlnak például az Isten, haza, család című darab alkotói a Katona József Színházban. Tarnóczi Jakab és Varga Zsófia triptichonja Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész művei alapján születik. Ebben a háborúk kitörésének és az országos konfliktusok kialakulásának okait, a sértettségekből és bűnbakkeresésekből való kiút lehetőségét taglalják majd. „Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék” – a Nietzschétől vett mottó szellemében intenek és mutatják a görbe tükröt.

Klasszikus mű átirata lesz a Radnóti Színházban is. Sándor Júlia és Nagy Péter István Schiller Don Carlosát dolgozza át. Nehéz nem azonnal azokra a bizonyos mostani ifjakra gondolni, mikor a darabban az uralkodó másként gondolkodó fiataljait igyekszik autokrata módon ellehetetleníteni, néhány fiatal azonban úgy dönt, nem éri be azzal, amit készen kap. És bár a társadalmi szolidaritás leépült, a változtatás lehetőségébe vetett hit elveszett, az ifjakat lenyomják, már készülődik a szabadságmozgalom – írják az ajánlójukban.

Gogol ihleti utóbbi időben Pass Andreát – A köpönyeg után A revizor. Utóbbi adaptációban saját bőrüket viszi a vásárra: saját nyakukra, azaz a kiskörúti színházra küldi a revizort. És még csak álruha sem kell. Sem az, hogy a vizsgáltnak legyen bármi takargatnivalója. Túlélést segítő nevetés, netán kínunkban röhögés garantáltan várható a Nyakunkon a revizor című elő­adáson, amit a Belvárosi Színházban láthatunk majd, Orlai Produkcióként.

Bűnök és terápiák

De szép számmal lesznek ősbemutatók is. Az új vezetésű Víg Házi Színpada is kortárs magyar drámabemutatóval jelentkezik majd.

A rendes lányok csendben sírnak című darab Durica Katarina nagy sikerű, interjúk, vallomások és beszámolók alapján íródott regényének színpadi adaptációja. A darab a hallgatáson alapuló túlélési stratégiát mutatja, amely Dunaszerdahelyen működött a kilencvenes években. A három női alak sorsa Európa egyik legsötétebb maffiatörténetével fonódott össze. Az ősbemutatót az elsősorban filmes Paczolay Béla rendezi.

Háy Jánosnak is készülőben az új bemutatója. Az Elem című novellája nyomán készült Lemerülő játékban Kerekes Éva és Mucsi Zoltán párosának segítségével belepillanthatunk majd egy idős házaspár hétköznapjaiba. Mindennapos, sokszor mulatságos zsörtölődéseik, a fiatalság fájdalmas elvesztésének, a halál közeledésének és az elmúlás felfoghatatlan tényének kívülről figyelése és meglesése minden bizonnyal emo­cionális élmény lesz. (A Szkénében készülő előadás olvasópróbája már látható a YouTube-on.)

Schwechtje Mihály film- és színházrendező, forgatókönyvíró Hajtűkanyar Autósiskola című bemutatója szintén tolódik a Jurányiban. A mindinkább színházi alkotóvá is avanzsáló Schwechtje újabb darabja fekete komédia, témája pedig a hétköznapi korrupció. Egy kisember története ez, aki a jogosítványszerzés kapcsán hirtelen belecseppen a megvesztegetés, a jogállamiság, az íratlan szabályok, vagyis az „így mennek a dolgok” jól kiismerhe­tően zavaros világába. Schwechtje Az Örökség (emberkereskedelem) és a Gina (cyberbullying) után ismét egy kezeletlen társadalmi tyúkszemre lép rá.

Az Isteni színjátéktól vezérelve készül előadás a Radnóti Színház felkarolásában, a Narratíva Társulat negyedik bemutatójaként. Garai Judit–Hegymegi Máté–Peer Krisztián hármasának Dante pokla, minden bizonnyal, égetni fog. Azt firtatják ez új darabban, a hét főbűn valóban bűn-e, vagy csak olyan jellemhibák összessége, amelyek mindannyiunk­ban benne vannak, ekképp jobb, ha elfogadjuk őket, és megtanulunk együtt élni velük. „Hisz csak az angyalok hibátlanok.”

A függőségeiből kilépő, terápiás jelleggel írni kezdő Szűcs Zoltán is új drámával jelentkezik. A Megállót az Átriumban láthatjuk majd Markó Róbert rendezésében. A Megállóban két ember, egy meghasonlott, korrupt politikus és egy bukott alkoholista költő, múlttal való leszámolásának, talpra állásának és újrakezdésének kísérletét látjuk. „Van benne rögvalóság és költészet, a tökéletes színdarab!” – írja róla Székely Csaba.

Élő pillanat

Amíg azonban a már bemutatott két előadást újra láthatjuk, az új bemutatók pedig végre színre kerülhetnek, marad a SzínházTV és az e-színház. Amiért hálásak lehetünk, már csak azért is, mert általuk rögzítésre kerül és így megőrződik számos igen jó előadás. Aki tehát akar, most is hetente nézhet akár többször színházat. Mindazonáltal annyi színházi csemegéhez, elérhetetlen előadáshoz juttattak az utóbbi időben az online közvetítések (a színházak saját weboldalai többek között), hogy lassanként úgy gondoltam, mit nekem a színház élő varázsa, ha egyszer láthatok határon túli előadásokat vagy színháztörténeti kuriózumot. Ráadásul, ami jó, az mindenhogy jó és működik. Monitoron újranézve jó néhány előadást, azonban ráébred az ember, ez sajnos nem feltétlen van így. Mindemellett, ahogy telítődik az ember, rájön, akárhogy is, mégiscsak hiányzik az, aminek a műfaja az élő pillanat.