Előfizetés

Drámai hangulatkeltés – karantén előtt és után

Marik Noémi
Publikálás dátuma
2021.01.30. 10:14
Stefano Massini: Az átnevelhetetlen című előadása a Katona József színházban.
Fotó: Pavel Bogolepov / Népszava
A két karantén közötti időszakban már érzékelhető volt, hogy tovább szaporodtak a színházak kínálatában a kortárs szerzők művei és a klasszikusok jelenre áthangolt átiratai. A mindennapjainkra való közvetlen reflektálás igénye, úgy tűnik, megnőtt. A drámaírás amúgy is releváns és kreatív válasznak bizonyult a minket körülvevő krízisre. E válaszokat motiválták a különféle drámapályázatok (a TRIP és Litera közös pályázata, a Katona K:ortárs). Mindemellett a társadalomkritikus darabok aránya is tovább nőtt, a legváltozatosabb műfajokban: legyen az szatíra, abszurd, musical, vígjáték vagy épp revü.
Ilyen revü volt az Orlai Produkciós Iroda, a Füge Produkció és a Dekk Színház közös bemutatója a Jurányi Házban, amit ősszel még sikerült néhányunknak elcsípni. Litkai Gergely–Fehér Gáspár–Fehér Boldizsár közös szerzeménye az Irodai patkányok, amelyhez Vinnai András írt dalszöveget. Az irodai lét értelmetlenségéről szóló zenés komédiában az alkotók próbálják minél tovább fokozni az abszurdot, ám ez annak a rovására megy, hogy a karcos helyett játékos és könnyed ötletbörzévé lesz szatírájuk. A klisé pedig klisé marad még túlburjánzott állapotban is. Ezt nem rejtheti el sem revü, sem sitcom jelleg. Így bár időnként valódi patkányokként futkosnak hivatalnokaink az irodában, a fikuszok pedig megszólalnak, az átváltozás most nem üt szíven. De szórakozásunk is csak igen mérsékletes. Az előadás pedig tovább súlyosbítja e darab gyerekbetegségeit. Ám azért akad néhány remekül megírt, találó, emlékezetes jelenet. És ott tekergőzik menthetetlenül a társadalomkritika is. Kár, hogy nem tud nagyot ütni, még patkányfarkával sem. A kisember magatartásformái Az első karantén után viszont meghatározó színházi élmény volt a Katona József Színház Sufnijának bemutatója. A szintén egyszeri embert fókuszba helyező darab szerzője Stefano Massini, a kortárs olasz színház egyik legjelentősebb színműírója. A meg­gyilkolt orosz újságírónőről, Anna Po­­lit­kovszkajáról írt dokumentarista monodrámája annak cikkei és önéletrajzi feljegyzései alapján készült. Őt is rabul ejtette Politkovszkaja fenyegetések ellenére is tántoríthatatlan, megalkuvás nélküli igazságkeresése, elszántsága és hite az objektív tájékoztatásban. Pelsőczy Réka markáns, érzékletes rendezésében, Fullajtár Andrea átütő előadásában most minket is delejez és gyógyít ez a karizmatikus kiállás. A darab címe esszenciális sűrítménye életének és drámájának: Az átnevelhetetlen. Persze a végkifejlet – az asszony brutális elhallgattatása, politikai meggyilkolása fényében mindvégig töprenghetünk azon, vajon megéri-e mindez. Akármerre is billen a mérleg, világról alkotott képünkhöz, gondolkodásunkhoz sokat tesz azzal, hogy látjuk, akad, aki hisz valamiféle ideában, aki nem áll be a sorba és nem hajt fejet. A kritikai szemléletű, hőssé nőtt kisemberrel szemben az irodai patkányok zokszó nélkül idomuló okos jószágok, ki-ki a saját vérmérséklete szerint vegetálva. Mi pedig e két szélső magatartásforma láttán kénytelenek vagyunk szembesülni azzal, legalább magunk előtt nem bújhatunk folyton-folyt kicsinységünk felmentő barikádja mögé. Hiszen az asszony belénk vájja a lelkesítő felismerést, igenis lakozhat erő kicsiségünk mögött.
Nyitásra várva Bemutatók sokasága azonban áldozatul esett a bezárásoknak. Néhány közülük már épp elkészült, várta a „kéz- és lábtörés”-t, mikor le kellett húzni a rolót. Mások az olvasópróbán voltak túl, vagy a próbafolyamat közepén. Többek között ezek miatt is nagyon várjuk már, hogy ismét megnyissanak a színházak. (Bár sokak szerint jó ­ideig még csupán magáért a színházba járás gesztusáért fogjuk felkeresni a teátrumokat. Nota bene: a színházak válságos anyagi helyzete, sok társulat kétséges életben maradása, művészek pályán maradása miatt is szurkolunk a mielőbbi nyitásnak.) Átgaloppírozva pedig az elmaradt bemutatók listáján, nagyon úgy tűnik, nyitás után is erős lesz a kortársdráma-felhozatal, sok izgalmas átirattal és ősbemutatóval. Az ifjakat lenyomják Az átiratok a görög klasszikusoktól Schilleren át Gogolig terjednek. Görög klasszikusokhoz nyúlnak például az Isten, haza, család című darab alkotói a Katona József Színházban. Tarnóczi Jakab és Varga Zsófia triptichonja Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész művei alapján születik. Ebben a háborúk kitörésének és az országos konfliktusok kialakulásának okait, a sértettségekből és bűnbakkeresésekből való kiút lehetőségét taglalják majd. „Aki szörnyekkel küzd, vigyázzon, nehogy belőle is szörny váljék” – a Nietzschétől vett mottó szellemében intenek és mutatják a görbe tükröt. Klasszikus mű átirata lesz a Radnóti Színházban is. Sándor Júlia és Nagy Péter István Schiller Don Carlosát dolgozza át. Nehéz nem azonnal azokra a bizonyos mostani ifjakra gondolni, mikor a darabban az uralkodó másként gondolkodó fiataljait igyekszik autokrata módon ellehetetleníteni, néhány fiatal azonban úgy dönt, nem éri be azzal, amit készen kap. És bár a társadalmi szolidaritás leépült, a változtatás lehetőségébe vetett hit elveszett, az ifjakat lenyomják, már készülődik a szabadságmozgalom – írják az ajánlójukban. Gogol ihleti utóbbi időben Pass Andreát – A köpönyeg után A revizor. Utóbbi adaptációban saját bőrüket viszi a vásárra: saját nyakukra, azaz a kiskörúti színházra küldi a revizort. És még csak álruha sem kell. Sem az, hogy a vizsgáltnak legyen bármi takargatnivalója. Túlélést segítő nevetés, netán kínunkban röhögés garantáltan várható a Nyakunkon a revizor című elő­adáson, amit a Belvárosi Színházban láthatunk majd, Orlai Produkcióként.
Pass Andrea: A Jelentéktelen című előadás a Jurányi Házban
Fotó: Dömölky Dániel / Narratíva - Füge Produkció
Bűnök és terápiák De szép számmal lesznek ősbemutatók is. Az új vezetésű Víg Házi Színpada is kortárs magyar drámabemutatóval jelentkezik majd. A rendes lányok csendben sírnak című darab Durica Katarina nagy sikerű, interjúk, vallomások és beszámolók alapján íródott regényének színpadi adaptációja. A darab a hallgatáson alapuló túlélési stratégiát mutatja, amely Dunaszerdahelyen működött a kilencvenes években. A három női alak sorsa Európa egyik legsötétebb maffiatörténetével fonódott össze. Az ősbemutatót az elsősorban filmes Paczolay Béla rendezi. Háy Jánosnak is készülőben az új bemutatója. Az Elem című novellája nyomán készült Lemerülő játékban Kerekes Éva és Mucsi Zoltán párosának segítségével belepillanthatunk majd egy idős házaspár hétköznapjaiba. Mindennapos, sokszor mulatságos zsörtölődéseik, a fiatalság fájdalmas elvesztésének, a halál közeledésének és az elmúlás felfoghatatlan tényének kívülről figyelése és meglesése minden bizonnyal emo­cionális élmény lesz. (A Szkénében készülő előadás olvasópróbája már látható a YouTube-on.) Schwechtje Mihály film- és színházrendező, forgatókönyvíró Hajtűkanyar Autósiskola című bemutatója szintén tolódik a Jurányiban. A mindinkább színházi alkotóvá is avanzsáló Schwechtje újabb darabja fekete komédia, témája pedig a hétköznapi korrupció. Egy kisember története ez, aki a jogosítványszerzés kapcsán hirtelen belecseppen a megvesztegetés, a jogállamiság, az íratlan szabályok, vagyis az „így mennek a dolgok” jól kiismerhe­tően zavaros világába. Schwechtje Az Örökség (emberkereskedelem) és a Gina (cyberbullying) után ismét egy kezeletlen társadalmi tyúkszemre lép rá. Az Isteni színjátéktól vezérelve készül előadás a Radnóti Színház felkarolásában, a Narratíva Társulat negyedik bemutatójaként. Garai Judit–Hegymegi Máté–Peer Krisztián hármasának Dante pokla, minden bizonnyal, égetni fog. Azt firtatják ez új darabban, a hét főbűn valóban bűn-e, vagy csak olyan jellemhibák összessége, amelyek mindannyiunk­ban benne vannak, ekképp jobb, ha elfogadjuk őket, és megtanulunk együtt élni velük. „Hisz csak az angyalok hibátlanok.” A függőségeiből kilépő, terápiás jelleggel írni kezdő Szűcs Zoltán is új drámával jelentkezik. A Megállót az Átriumban láthatjuk majd Markó Róbert rendezésében. A Megállóban két ember, egy meghasonlott, korrupt politikus és egy bukott alkoholista költő, múlttal való leszámolásának, talpra állásának és újrakezdésének kísérletét látjuk. „Van benne rögvalóság és költészet, a tökéletes színdarab!” – írja róla Székely Csaba. Élő pillanat Amíg azonban a már bemutatott két előadást újra láthatjuk, az új bemutatók pedig végre színre kerülhetnek, marad a SzínházTV és az e-színház. Amiért hálásak lehetünk, már csak azért is, mert általuk rögzítésre kerül és így megőrződik számos igen jó előadás. Aki tehát akar, most is hetente nézhet akár többször színházat. Mindazonáltal annyi színházi csemegéhez, elérhetetlen előadáshoz juttattak az utóbbi időben az online közvetítések (a színházak saját weboldalai többek között), hogy lassanként úgy gondoltam, mit nekem a színház élő varázsa, ha egyszer láthatok határon túli előadásokat vagy színháztörténeti kuriózumot. Ráadásul, ami jó, az mindenhogy jó és működik. Monitoron újranézve jó néhány előadást, azonban ráébred az ember, ez sajnos nem feltétlen van így. Mindemellett, ahogy telítődik az ember, rájön, akárhogy is, mégiscsak hiányzik az, aminek a műfaja az élő pillanat.

O. Horváth Sári: Hiszitek, mit nem (részlet a díjnyertes drámából)

O. Horváth Sári
Publikálás dátuma
2021.01.30. 09:48

Fotó: Koncz Márton / Népszava
Az idei Vilmos-díj különleges eredményt hozott: az elismerés történetében először fordult elő, hogy egy alkotó, O. Horváth Sári három egymást követő évben nyerte el a díjat, a Kortárs Magyar Dráma Nyílt Fórumának évente kiosztott elismerését. 2018-ban kapta első Vilmos-díját a Lenni vagy nem című művéért, 2019-ben az Életigenért, idén pedig a hit és a vallás kérdéskörével foglalkozó Hiszitek, mit nem bizonyult a legjobbnak. A három mű trilógiát alkot. A narratív mű dramaturgiáját a dialógok izgalmas, egymásra rímelő összefésülése jellemzi, valamint egy Madonna-sláger vissza-visszatérő motívuma. Központi figurája pedig maga a tudatalatti: az Ego. Mindemellett, ahogy Telihay Péter fogalmazott laudációjában: itt most a valóság reflektált a drámára.
NÓRI Repülőgép-balesete volt? LACI Öt éve. New Yorkba mentem Meryl Streephez. NÓRI Ismeri Meryl Streepet? LACI Nem. De gondoltam, ha én tudom, hogy ő kicsoda, akkor neki is tudnia kell, hogy én ki vagyok. Annyira beképzeltem, hogy ez lehetséges, hogy azt hittem, ez a valóság. De a ­valóság az volt, hogy egy gép fedélzetén ültem, és a gép zuhant, és az a kéz nem nyúlt ki a felhők közül. De egy csoda mégiscsak történt. Merylt abban az évben nem jelölték Oscarra. Felfoghatatlan. Olyan volt, mintha Meryl ­Streep rossz lett volna. Pedig Meryl Streep jó. De abban a pillanatban, hogy nem jelölték, rosszá vált. NÓRI Dőljön hátra. LACI Egyszerre létezett a jó és a rossz. Mint Vader és Anakin Skywalker. NÓRI Nagyon beüthette a fejét. Feküdjön le, bármikor itt lehetnek a mentők. LACI Hagyjon maga békén! NÓRI Most hová megy? Járni sem bír. LACI Hagyjál már! ORSI Ez azért kemény volt, atyám. Isten csak egy pillanatra fordítja el a fejét, és a báránykák azonnal kiszaladgálnak. VINCE Csak barátkozni akartam. ORSI És? Jézus pont nem ért rá? VINCE Hagyjatok már ezzel! NÓRI De, uram! LACI Hagyjál! VINCE Hagyjál! TEÓ Ebből balhé lesz, Vince, ha ez kiderül. ORSI Dehogy lesz balhé! Miért lenne balhé? TEÓ Egy pap kezében egy feszülettel full betépve ugrált egy melegbárban, és üvöltözött, hogy dögöljön meg minden buzi. ORSI Nem tudom, mit fosol, a Pride tele van ilyenekkel. TEÓ Mindenki őt nézte! ORSI És röhögtek rajta, igen. Egy jóképű, melegnek kinéző srác Jézusnak öltözve elment egy melegbárba a jelmezes bulira, mellesleg papok és kurvák-buli volt, csak mondom, és azt kiabálta, hogy fúj, melegek. TEÓ Te hogy jutottál be végül? ORSI Madonnának voltam öltözve, csak annyit kellett mondanom, hogy Jézus már odalent vár. De volt, aki Marilyn Mansonnak nézett. VINCE Pokolra fogsz jutni. ORSI Csak utánad, atyám. NÓRI Álljon már meg! LACI Ne kövess! NÓRI Menni sem bír! LACI Lezuhant az a kurva repülő. Túléltem. Más is túlélte. A zuhanást, más is. A földre élve érkeztek, de a repülőből mégsem élve kerültek ki. Mert nekik x volt a kezükön. Mert éltek, de eszméletlenek voltak. Hiába élsz, ha nem vagy észnél, véged. Lesz egy jel a kezeden. VINCE Stigma. Jézus jele. Teó, mik voltak azok, nagyon erős drogok voltak. Még sosem voltam olyan boldog. ORSI Vince, nem kell ám mindenkinek megfelelned, azt, ugye, tudod? Elég, ha csak egy embert teszel boldoggá. VINCE A püspököt? ORSI Magadat, baszd meg, magadat! NATASA Amúgy, hogy találkoztatok Teóval? Szerelem volt első látásra? NÓRI Inkább hallásra. Fejjel lefelé üvöltözött egy kukában. Csak a lábai lógtak ki. NATASA Komoly? NÓRI A kidobott döglött hörcsögét kereste. NATASA És mi volt? NÓRI Mi lett volna? Megtalálta. Aztán megkért, hogy segítsek kiszállni, ha már éppen arra jártam. NATASA És segítettél neki? NÓRI Eléggé úgy néz ki. NATASA És a hörcsögöt is láttad? NÓRI Emőkét? Persze, megmutatta. NATASA De miért pont Emőkének nevezte el? Ez nem valami pszichócsapóajtó, ami jelent valamit? NÓRI Miért, egy gyereket mi alapján nevezel el? NATASA Hogy ne ugyanúgy hívják, mint azokat, akiket utálok. LACI Gondoltam, csacsogunk. EGO Sok a duma. NÓRI Gyakran tereli el a lényegről a figyelmet? LACI Én nem terelek, baszd meg. Bocsánat. Én is jártam ám egyetemre. NÓRI Értem. LACI Otthagytam. NÓRI Értem. LACI Mert leszartam. Megláttam a prof. lyukas zokniját, mondom, én ezért nem koptatom a seggem, de nem ám. Lyukas zokni meg havi buszbérlet közalkalmazotti kedvez­ménnyel… EGO Ez most tényleg analizál? NÓRI Nem érzi úgy, hogy terel? EGO Te engem ne analizálj. LACI Nem. EGO Nem tudok ellenállni, hogy ne verjem át őket. Az életben sokkal kifizetődőbb mások átverése, mint át nem verése. Egyébként ők is megtesznek mindent azért, hogy át legyenek verve. Néha nekem nem is kell csinálnom semmit, megoldják maguknak az emberek, én meg csak hazaviszem a hasznot. Van, hogy mondom nekik, hogy bennem nem lehet megbízni, mire ők, hogy jaj, hát dehogynem, ne mondjak ilyet magamról. És akkor átverem őket. Mert hagyják. LACI Szóval, lezuhantam. Nem tudom, hogyan, de valahogy egyben maradt a gép teste. Na, én ott megtapasztaltam az Istent. Kurva erős karja van. Két férfi jött be a gépbe. Ikszeket tettek az emberek tenyerére. A halottaknak. A gyenge életjel halottnak számított egy kis szorításnak köszönhetően. Én sem voltam teljesen észnél. Éreztem a szorítást az orromon, de nem vártam meg, mi lesz a vége. Elkaptam a csávó nyakát és addig szorítottam, amíg be nem fejezte a dolgát az élők között. Valami szar fém volt a kezében, azzal szétbarmolta az arcom. Behúztam a sorba, elvettem a menő kis kabátját, légimentős volt, szervkereskedő szakirányon. Hogy rohadna meg. Aztán jöttek a többiek, az igaziak, onnantól sima volt, visszaöltöztem túlélőnek. A bankkártyám, útlevél, személyi és egy kis Jack Daniels meg pár szem kölcsönaltató, ezzel álltam újra talpra. Ennyi maradt. Meg a telefonom. Írtam Meryl Streepnek, hogy majdnem meghaltam miattad, you son of a bitch, és válaszolt. Egész jó humora van az öreglánynak. Szóval, ilyen egy hazug patkány élete. Ez vagyok én. EGO Ez vagyok én? LACI Tudja, mi a tanulság? NÓRI Mi? LACI Az ember azt hinné, ha visszajön a halálból, vagy túlél, akkor megváltozik. De nem. Én pont azt éreztem meg, hogy most már tök mindegy minden. Voltak csecsemők is a gépen. Ők meghaltak, én nem. Miért? Én nem tudom, hogy ki maga, milyen az élete. De azt elárulom, bármilyen hülyesége, bűne vagy mit tudom én, mije lehet magának, de ha bármi van, szarjon bele. Tudja, hova megyek innét? Meg kell szereznem egy épületrészt a belvárosban. Nem lesz egyszerű, de megoldom. EGO Az illúziók világában nincsenek győztesek. Éppen ezért vesztesek sincsenek. LACI Magának is van pszichológusa? NÓRI Igen, van. LACI Gondoltam. Ezt a sok kretént nem is lehetne másképp elviselni, nem igaz? Maga jó ember, látszik a szemén. NÓRI Ráment az egész hétvégém, de megnéztem, elolvastam az összes kibaszott Star Wars-részt. Jól figyelj, mert hosszú lesz. A jedik nem az erő miatt buknak el, hanem, mert nem a megfelelő eszközökkel veszik fel a harcot a politikusokkal szemben. Mintha játék katonák akarnának megvédeni a II. világháborúban. Nem jó tündérek, hanem egy hatalomkoncentrált, felelőtlen bagázs, akik ide-oda ugrálnak színes hurkapálcikákkal hadonászva. Amikor meg nem hadonásznak, ott ülnek a kis puffjaikon, együtt rezegnek az erővel, és kurva nagyokat éreznek. TEÓ A jedik megvédenek a diktátoroktól. NÓRI Először is, diktátor csak egy van, és az egész sötét oldal, nevezzük Birodalomnak, kettő, azaz kettő darab emberből áll, amiből az egyik állan­dóan elbújik a csuklyája alá, a másik meg páncélt hord, annyira rusnya, a többi meg, nevezzük népnek, igazából nem tartoznak a Birodalomhoz, csak félnek a csuklyástól meg a páncélostól, ergo nincs is Birodalom. És ez a Palpatine nevű öreg senkit nem vert át, csak manipulált, és azért kerül hatalomra, mert a szenátorok közül, akikből rengeteg volt, egy sem élt a demokrácia adta lehetőségekkel, és hagyták, hogy megtörténjenek a dolgok, nem ­avatkoztak be, nem csináltak semmit. A galak­tikus béke záloga egyedül a kor­látozott hatalommegosztás elvét tiszteletben tartó, demokratikus központi hatalom lehet. Kibaszott tehetséges vagy. De egész nap hörcsögöket rajzolsz cél nélkül, meg a Halálcsillag megsemmisítésének gazdasági és társadalmi következményeiről gondolkozol. TEÓ Te tényleg miattam nézted végig a Star Warst? NÓRI Hát nem is azért, mert jó filmek. Anakin a sötét oldalt választotta. És ezzel a gyerekeit is elvesztette. Én miattam rajzolgass hörcsögöket, ha ez esik jól, de mit tudom én, csinálj belőle képregényt, és add el kurva drágán. TEÓ Tudom ám, hogy nem olyan jó film a Star Wars. Csak tudod, egy kicsit jó eltűnni benne. NÓRI Ne legyél Yoda, Teó, ne hagyd magára a Galaxist, ne menekülj el a mocsárba. A mű a Színházi Dramaturgok Céhe drámafejlesztési programja, a Nyílt Fórum támogatásával jött létre.

Ég és föld között - Interjú Murányi Zitával

Csejtei Orsolya
Publikálás dátuma
2021.01.23. 16:36

Mi van előbb: a beszéd vagy az ének? S a csönd vajon megteremtheti-e az elveszített egységet? – teszi fel a kérdést Murányi Zita (v)érző fa című kötetének nyitóversében, hogy miután az „utolsó szó is elhalkul”, optikai játékra hívjon a hétköznapiság univerzumokig hatoló kaleidoszkópjában. Melyben patkányok viselnek töviskoronát, az ereszcsatornán kopogó eső pedig az első isteni szívdobbanást idézi.
Mit jelent az az elhalkulás, ami a Kurtág Györgynek dedikált nyitóvers utolsó sorával rögtön a kötet elején elnémít mindent. Új lendületet kap utána a szó, vagyis a zeneiség?  Az első és az utolsó verssel szerettem volna egy belső keretet adni a kötetnek. Mindkét vers egyfajta rejtett utalás Vörösmarty költészetére: az elővers az Előszóra, az utolsó, remény című Az emberekre. Az előversben a megszólalás képtelenségére szeretnénk rávilágítani – ezért is a hangját veszített énekesnő példája –, illetve a csönd, az elhallgatás beszédességére. Vörösmartynál: „Hallottuk a szót. Mélység és magasság / Viszhangozták azt. S a nagy egyetem / Megszünt forogni egy pillanatig. / Mély csend lön, mint szokott a vész előtt. (…) Most tél van és csend és hó és halál.” Később pedig, Az emberekben ezt mondja: „Hallgassatok, ne szóljon a dal, / Most a világ beszél…” Arra próbálok rájönni, mi volt előbb, a csönd, vagy a beszéd, netán az ének. Mennyire lehet pontos egy szó kifejezőértéke, mely csupán töredékeket villant föl a valóságból. Illetve az érdekel nagyon, mit, mennyit lehet leírni a világból egy verssel. Az utolsó néhány sorban Michelangelo festményére gondoltam, mintha az Ádám teremtése című képen Isten nem a földön fekvő Ádámra mutatna, hanem egy zongora billentyűire, és nem a teremtéssel kapcsolódna össze, hanem a végleges csönddel, elhalkulással. És igen, sejteni lehet, hogy utána ismét megszólal a hang, a vers és a zene is… …az első ciklusban például a „mélység zimankós kórusa”. „A törzs a hegedűdob, egy-egy ága lehet a vonó.” „Néhány zörrenésben hallani a levélzongorát.” Tény, hogy mindegyik vers a szavakon túl is ad hangot: van, hogy csak zörejt, de máskor dallamot, dallamfoszlányt. A költészet és a zene vonalán hol és milyen szerep jut a fáknak?  Mondhatjuk talán, hogy a fák „néma hangszerek”, képesek megszólaltatni, zeneivé, dallamossá tenni a verset. Egy német kommunikációs hallgató, Traubeck egy módosított lemezjátszó segítségével szólaltatta meg a fákban az évgyűrűket, hangokká alakítva az anyagba zárt időt. Érdekes módon ő zongorahangon szólaltatja meg a fákat, én pedig a szavak segítségével próbálom fel­éleszteni ugyanezt. Több versben is szerepel az „évgyűrű” szó – mit jelent önnek?  Az időt és az időtlenséget, a mulandóságot és az örökkévalóságot. A fákba zárt zenét. Az idő relativitását. Egy másik német, bizonyos Peter Wohlleben erdész A fák titkos élete című könyvében írja, mennyire meghatározó a fáknak, az erdőknek az életkora. Szerinte egy 500 éves, természetes erdőben sétálva sokkal inkább érezhetjük a természet szervezetünkre gyakorolt pozitív élettani hatásait: csökkentik a vérnyomást, a pulzusszámot, nyugtatnak. Míg egy mesterségesen létrehozott nyolcvanéves erdőben ezeket a jótékony hatásokat már nem tapasztaljuk. Azt írtam: az évgyűrűk a fák törékeny belső glóriái, melyeket az idő szaporít, egyfajta belső angyali jelleget kölcsönöz a fáknak, hiszen egy szinten ők is ég és föld összekötői. Az ég felé ívelés ellenére sokszor nagyon hétköznapiak – még ha nem is mindig szokványosan – a versfelütések: eltűntek a topjoyos kupakok, két vers honoráriumából kijön egy sort, patkánnyal a vállán kéregető koldus száll fel egy járműre. Belőlük emelkedünk transzcendens, de mindenképp Isten közeli (vagy távoli) magasságokba? Az a folyamat érdekelne, miként kerül a patkányok fejére a töviskorona.  Szeretem a „köznapi” dolgokat, történéseket versbe emelni, szeretek versben beszélni. Szeretem, ha az írásaim közérthetőek, nem vagyok az elvont költészet híve, ugyanakkor fontosnak érzem magasabb szférába, dimenzióba emelni a szöveget, valami csavart tenni bele, amitől az egyszerű beszédből mégis költészet lesz. Ahogy Gergely Ágnesnél – az Ajtófélfámon jel vagy című versében – a cigaretta csillagot éget a bőrre, valahogy úgy kerül nálam is a töviskorona a patkányok fejére. Úgy lesznek a nagyon is földi, nagyon is megvetett állatok egy picit krisztusivá, mártírokká, ahogy az égi csillag egy pillanatra teljesen földivé. Isten, univerzum, csillagok, körforgás, megváltás, újjászületés – felfogható a kötetben pulzáló optikai játék egyfajta istenkeresésnek?  Végül is igen, amennyiben a versek visszatérő alanya az az erő vagy entitás, amely összetartja és mozgatja a fennálló világrendet. De el lehet képzelni kaleidoszkópként is a kötetet, csak az apró színes kis tárgyakat most a versek helyettesítik. A kaleidoszkóp forgatásával végtelen számú variációban változtatható a kép, innen ered az átvitt értelmű jelentés: színesen kavargó változások gyors egymásutánja, mely jelen esetben lehetne maga a vers. Ha az előző kötetét, a Jolly Jokert nézzük, vagy a kezdeti prózáit, a Tükörpalota novelláit, a DuplApu című regényt, azokban nagyon hangsúlyos a családba ágyazottság kérdése. A (v)érző fában látványosan megfogyatkoznak a családtagok, és bár az apaalak itt is meg van említve, mintha történt volna egy jelentős perspektívaváltás…  Így van. Az előző kötetem, a Jolly Joker teljes mértékben az elmúlásról szólt, édesapám halálának és emlékének ajánlva. Szándékosan szerettem volna egy kicsit eltávolodni a család tematikától, és mindössze néhány versben hasonlítani a fát, a gyökereket a családhoz. Kurtágon kívül egyedül Jónás Tamás van konkrétan megemlítve, egy vers neki szól, már a címében félreérthetetlenül: Jónás Tamásnak – a kortársak közül kitüntetett a szerepe?  Igen, egyrészt közel áll hozzám Tamás költészete, másfelől az indulásomnál nagyon sok segítséget kaptam tőle és Lackfi Jánostól is, akik akkor a Dokk szerkesztőiként működtek. Nemcsak alaposan megkritizálták a portálra feltöltött verseimet, de használható segítséget is adtak az átdolgozásukhoz. Nagyon sokat lehetett tőlük tanulni. Tamás később is sokat támogatott, például, amikor észrevette, hogy nem teszek fel mindennap minimum egy verset a Facebookra, ahogy korábban tettem, rám szólt, hogy tessék csak írni, nekem ez a feladatom! Kaptam egyébként már olyan kritikát, hogy közel áll egymáshoz a költészetünk, amit nagyon nagy dicséretnek éreztem, egyúttal túlzónak is találtam. Én csak szeretnék egyszer olyan magasságokba, mélységekbe emelkedni a költészetben, mint Jónás Tamás. +1 kérdés   Egy vers (szívdobbanás), amelyben szerepel az ereszcsatorna szó, hazai kontextusban egy jó ideig elő fog hívni távoli asszociációkat. Főleg, ha az az eresz a végítélet jégesőben megnyilvánuló kopogását szenvedi el épp, az első isteni szívdobbanást. Miként viszonyul ahhoz a jelenséghez, amikor – kiemelve sorokat, szavakat versekből – bulváréletet kezd élni egy versrészlet?  Az idézetek kiemelésével mindig vigyázni kell, nem mindegy, milyen kontextusba kerül egy-egy mű néhány sora. Ez a vers jóval régebben íródott, bár többször megfigyeltem, a költő sokszor tölt be váteszszerepet és a jövőbe lát. Itt persze nem ezzel a jelenséggel állunk szemben, véletlen egybeesés csupán, hogy egyetlen szó miatt aktuálpolitikai színezetet kapott a vers. Ugyanakkor nincs problémám azzal, ha egy vers bulváréletet kezd élni, pláne, ha a mai világban ezzel kedvet ébreszt a versolvasáshoz, felcsigázza az olvasó érdeklődését.