Hosszú út előtt a pápa

Ferenc egyre súlyosbodó fájdalmai ellenére egyelőre aligha mond le. Ha idővel mégis így döntene, akkor sem valószínű egy visszarendeződés a Szentszéknél.

Az utóbbi hetek politikai eseményei is jelezték, mennyire más szelek fújnak a Vatikánban, Ferenc pápának köszönhetően. Joe Biden beiktatása után a katolikus egyházfő nagyon szívélyes hangú üzenetet küldött az új amerikai elnöknek, s kisebb perpatvar is kialakult az Egyesült Államokban a pápát követő főpapok és a tradicionalisták között. Példátlan módon ugyanis a Ferenchez közismerten közel álló Blase Cupich bíboros, chicagói érsek igen keményen bírálta José Horacio Gómezt, Los Angeles püspökét, az Egyesült Államok Katolikus Püspöki

Konferenciájának elnökét, mert a beiktatáskor közzétett nyilatkozatában Biden szemére vetette, hogy liberális nézeteket vall az abortuszról. Cupich – több más főpappal kiegészülve – azt közölte, Gómez nem is egyeztette a többi főpappal a szöveget és annak hangneme elfogadhatatlan számára. Nem tette hozzá, amit pedig sok amerikai katolikus gondol: a helyi püspöki konferencia feltűnően csendben maradt Donald Trump volt elnöknek a vallást megcsúfoló lépései láttán.

Feltűnő az is, hogy a napokban több amerikai katolikus püspök is aláírt egy nyilatkozatot, amelyben a homoszexuális fiatalokat biztosították támogatásukról. A dokumentumot Joseph Tobin bíboros, New Ark, New Jersey érdeke, John Wester Santa Fe-i püspök és más egyházmegyei vezető is ellátta kézjegyével. Emlékezhetünk arra, hogy egy tavaly közzétett filmben a pápa úgy fogalmazott, a homoszexuálisoknak is joguk van arra, hogy családot alapítsanak.

Az olasz belpolitikai válság során is tetten érhető Ferenc befolyása. Az Olasz Katolikus Püspöki Konferencia a háttérben több lépést is tett a krízis megoldásáért és a centrista, kereszténydemokrata UDC pártot próbálta győzködni arról, képviselői álljanak Giuseppe Conte kormánya mellé. Az aktivitást az magyarázza, hogy az olasz főpapok – és biztosan állíthatjuk: maga Ferenc pápa is – el akarják kerülni az előrehozott választást Olaszországban. Ezt ugyanis a jobboldali populisták nyernék meg, s az egyházfő, illetve több egyházi vezető viszonya rendkívül feszült a bevándorlásellenes Matteo Salvinivel, a Liga elnökével, volt belügyminiszterrel. Ferenc pápa számos alkalommal bírálta a populistákat, a nacionalistákat, az idegengyűlölőket. A nemrégiben megjelent Álmodjunk Együtt – Út egy jobb jövő felé című könyvében megállapította, a migráció nem jelent veszélyt a kereszténységre, csak a félelmekre építő nemzeti populisták állítják ezt, akik hasznot akarnak húzni ebből.

Ferenc pápa és követői tehát egyre aktívabban lépnek fel a különböző konfliktusokban, politikai kérdésekben, méghozzá a mérsékelt erők mellett és a szélsőségesek ellenében. Ugyanakkor mind többen aggódnak Ferenc pápa egészségi állapota miatt. Három hét alatt kétszer is előjött az isiásza, olyan súlyos fájdalmakkal küzdött, hogy programjait le kellett mondania. Biztosak lehetünk abban, ha úgy látja, nem tudja tovább ellátni a feladatát, elődjéhez, XVI. Benedekhez hasonlóan ő is lemond.

Ez azért is lenne súlyos csapás a katolikus egyház számára, mert a trónra lépése óta eltelt majdnem nyolc év alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az egyházi reform lassan megy végbe, továbbra is befolyásosak a konzervatív főpapok, akik mindent elkövetnek Ferenc pápa gyengítéséért. Sokan attól tartanak, ha a katolikus egyházfő valóban a lemondást választaná, úgy még jobban megerősödnének a Vatikánban a tradicionalisták, azok a kuriális főpapok, akik egyfajta „benedeki” konzervatív fordulatban reménykednek. Ez pedig idővel akár a katolikus egyház kettészakadását is eredményezhetné. Azok ugyanis, akik üdvözlik, hogy Ferenc – XXIII. János szavaival élve - „friss levegőt engedett az egyházba”, már aligha fogadnak el egy konzervatív fordulatot, visszarendeződést.

Nem kérdés, nem egy vatikáni főpap óhaja válna valóra Ferenc pápa visszalépése esetén. Valószínűtlen azonban, hogy mostanság egy ilyen lépést fontolgatna, mert ő is tisztában van vele, milyen fontos feladatok várnak még rá. Ráadásul egy teljes visszarendeződést nehéz is lenne elképzelni. A következő egyházfőt megválasztó testület, a Bíborosi Kollégium tagjainak nagyobb része hasonlóan gondolkodik az egyházról, mint a pápa. A testületben a 2020-as konzisztórium óta már 73 olyan bíborost találhatunk, akiket Ferenc pápa – szakszóval élve - kreált kardinálissá, XVI. Benedek 39-et, II. János Pál pedig 16-ot nevezett ki közülük, mivel azonban a pápaválasztáson csak 80 év alatti kardinálisok vehetnek részt, idővel tovább nőhet Ferenc pápának a Bíborosi Kollégiumra gyakorolt befolyása. Ferenc választása túlnyomórészt olyan főpapokra esett, akik szintén befogadó egyházat akarnak, s akik szívükön viselik a társadalom kirekesztettjei, köztük a menekültek sorsát. Sokatmondó, hogy a pápa 19 olyan országból is választott bíborost, amelynek képviselője még sosem volt a pápaválasztó testületben.

Feltételezések szerint amennyiben Ferenc pápa nevezhetné ki az utódát, akkor a következő pápa Luis Antonio Tagle fülöp-szigeteki bíboros lehetne, s nem csak azért, mert a harmadik világot képviseli, hanem mert az egyházfő egy „fiatalabb” kiadása. Tagle 63 éves, 21 esztendővel ifjabb a pápánál, aki láthatóan nagyon szívén viseli az egykori manilai érsek pályafutását: 2019 decemberétől a Népek Evangelizációjának Kongregációja prefektusává tette meg. Egy biztos, további változások várhatóak a katolikus egyházban, s Ferenc egyelőre biztosan nem távozik.