Nyugdíjról, nem csak nőknek

Az idén is folytatódik a Nők 40, vagyis korábban elmehetnek nyugdíjba azok a nők, akiknek 40 év jogosultsági idejük van, és így nem kell megvárniuk, amíg elérik a tényleges öregségi nyugdíjkorhatárt - közölte nemrégiben a Miniszterelnökség. A tájékoztatás szerint évente átlagosan 27 ezer nő él a lehetőséggel, amelyet 2011-es bevezetése óta közel 298 ezren vettek igénybe.

A központi költségvetésben erre a célra 2021-ben is jelentős összeget, 302 milliárd forintot különített el a magyar kormány. Szerintem szomorú ez a rekord, ráadásul a közlemény azt a sajnálatos folyamatot propagálja, hogy az elmúlt évtizedben egészséges, tettre kész és járulékfizető hölgyek százezrei választották ezt a lehetőséget. A mai napig nem tudjuk, hogy köztük milyen részarányt képviselnek a sokunokás nagymamák és a beteg hozzátartozóikat ápoló asszonyok. Erre irányuló felmérés nem készült, holott az intézmény bevezetésének első számú indokaként az unokázás és a családtagok gondozása szerepelt.

A tényleges teljes jogú öregségi nyugdíjkorhatár idén a 64,5 éveseket érinti, 2022. január 1. napjától pedig életbe lép az egységes - a férfiakra és nőkre egyaránt érvényes - 65 év. A 65 évre ráállást követően az a helyzet áll elő, hogy a Nők 40 következtében hét évre is tágulhat a hölgyek esetében a korhatár differencia. Lesz, aki 58 évesen mehet nyugdíjba, és lesznek olyan nők, akik csak 65 évesen vonulhatnak vissza. Jó tudni azt is, hogy a Nők 40 lehetőségével élők már a nyugdíj-megállapítás időpontjában olyan anyagi veszteséget szenvednek el, amelyet a későbbiek során már nem tudnak behozni. Ma már viszont korlátlanul szabad dolgozni a Nők 40 keretében, de akkor hogy lesz idő az unokákra és a beteg hozzátartozók ápolására? Olyan ellentmondás ez, amire tíz éve nem tudnak ésszerű magyarázatot adni az illetékesek.

A Nők 40 programmal egy évtizede dicsekszik a kormány, de semmiféle választ nem ad azoknak a 62-65 éves személyeknek, akik se elegendő szolgálati évvel, se munkahellyel, se álláskeresési támogatással, se nyugdíjjal nem rendelkeznek. Megöregedve, megfáradva töltik a napjaikat, és szerencsések, ha szürkén vagy feketén foglalkoztatják őket. Reménykedve várják a 64,5–65 év betöltését, hogy legalább egy szerény összegű nyugdíj biztosítsa megélhetésüket. Sokan közülük – elsősorban a korábban nehéz fizikai munkát végzők – már nem is bírják a hajszát, mondjuk ki: munkajövedelem keresésére testileg-lelkileg alkalmatlanok. Esetükben segítséget nyújtana az előre hozott (korhatár előtti) öregségi nyugdíj intézményének újraélesztése, amelynek összege nyilvánvalóan kevesebb lenne az elméletileg számított teljes nyugdíjnál, de nehéz élethelyzetekben mégis segítséget nyújtana a szinte reménytelen helyzetben lévőknek. 62-65 év között lehetne igénybe venni, sávos (éves) csökkentés alkalmazásával. Ezzel úgy válna rugalmasabbá a nyugdíjrendszer, hogy senkit nem ösztönöznénk az idő előtti visszavonulásra, hiszen az évi 4-5 százalékkal leértékelt nyugdíj igénybevétele nem igazán vonzó. Különösen akkor nem, amikor a bérek sokkal gyorsabban emelkednek, mint a nyugdíjak.

Vannak (remélem, hogy csak voltak) olyan szakszervezeti és ellenzéki törekvések, amelyek a férfiakra is kiterjesztenék a nőkre érvényes szabályt. Rossz az irányválasztás, hiszen ez gyakorlatilag megduplázná az ily’ módon nyugdíjba vonulók számát, és miután a férfiak munkajövedelme nemzetgazdasági szinten 18 százalékkal magasabb, mint a nőké, nem kell magyarázni, hogy a költségvetési hatás még markánsabb lenne. Ehelyett azon kellene gondolkozni, hogy miként lehet összehangolni a foglalkoztatási és nyugdíjpolitikai szempontokat úgy, hogy ösztönözzenek a munkában való hosszú időtartamú részvételre (bónusz érvényesítése), de nehéz élethelyzetekben - rugalmas szisztémában és redukált nyugdíjjal - adjon lehetőséget a méltó visszavonulásra.

A helyzet nem egyszerű, mert a nyugdíjrendszer átalakítása során valamit kezdenünk kell a Nők 40 programmal is. Az szóba sem jöhet, hogy a teljes kedvezményt azonnal megvonják, de az vállalható, hogy 1.) a feltételek fokozatosan módosuljanak, és 2.) távlatban a program fusson ki.(Akik már ma igénybe veszik, azokra nem vonatkozhat semmilyen korrekció.) Technikailag talán nem tűnik nehéznek a megoldás, de társadalompolitikai szempontból rendkívül érzékeny területről van szó, ráadásul a teljes rendszerből kiragadva nem oldható meg a probléma. A Nők 40 program hosszú távú kivezetésével párhuzamosan a fent leírt helyzethez igazodó előrehozott öregségi nyugdíjszisztéma bevezetéséről is gondoskodni kell, miközben napirenden kell tartani a legkisebb teljes jogú öregségi nyugdíj (minimálnyugdíj: 28500 forint/hó/fő) összegének karbantartását és a hozzá kapcsolódó ellátások korrekcióját, valamint a legrégebbi (és általában igen alacsony) nyugdíjak felzárkóztatását. És akkor még nem szóltam a nyugdíj megállapítási, illetve a nyugdíjemelési szabályok áttekintéséről, illetve a többi elemhez való harmonizálásáról.

A kisnyugdíjasok országában csak olyan változtatás jöhet szóba, amelyet a társadalom meghatározó többsége méltányosnak és igazságosnak tart. Ebbe az is beletartozik, hogy a kifizetett összeg a legalacsonyabbra sorolt nyugdíjban részesülők számára is biztosítson szerény megélhetést. A rendszer legyen áttekinthető és rugalmas, és tartalmazzon garanciális elemeket. De még ez is kevés. Nem hagyható figyelmen kívül az a szempont sem, hogy stabil finanszírozási alapokat kell lerakni annak érdekében, hogy soha szóba se kerülhessen forráshiány. Számolnunk kell azzal, hogy az ország korösszetétele perspektivikusan sem kedvező, ez a járulékfizetés szempontjából hátrányos körülmény.

Jegyzetemmel arra kívántam felhívni a figyelmet, hogy a sikertörténetként emlegetett Nők 40 program csak egy átfogó nyugdíjreform keretében vezethető ki. Türelemmel, nagy odafigyeléssel. Azt is jelezni akartam, hogy az ellenzéki pártok közös programjában e kérdéskör nem megkerülhető. Egy reménybeli kormányváltáshoz úgy kell érkezniük a szövetséges ellenzéki pártoknak, hogy a jövőben alkalmazásra kerülő nyugdíjszisztéma alapkérdéseiben álláspontjuk egyező.