Nem vicc

Putyin egy hét alatt két ország fölött veszítette el az ellenőrzést – bökte oda az oroszországi tüntetések láttán Andy Borowitz a Facebookon. A másik ország persze Amerika, ahol dél-floridai száműzetésbe szorult az oroszok kedvenc elnöke. A naponta akár többször is viccelődő Borowitzot nem érdemes félvállról venni. A Harvardon végzett író, színész és humorista, honlapja annyira sikeres volt, hogy szőröstől-bőröstül megvette a New Yorker magazin. Bejegyzései olyanok, mint a jó karikatúrák: elsőre tréfásak, s bár túloznak, van egy mélyebb, nem nevetésre ingerlő rétegük, amire legjobban talán az a szó illik, hogy „valóság”.

Az orosz elnöknek tényleg nincsenek jó napjai. Megbukott Trump, aki négy év alatt egyetlen neheztelő szót nem tudott kinyögni, még akkor sem, amikor az oroszok Afganisztánban vérdíjat tűztek ki az amerikai katonák fejére vagy minden idők legnagyobb számítógépes behatolását követték el. Egy friss könyv szerint az egykori ingatlanfejlesztőre még a szovjet időkben figyelt fel a KGB és bár nem világos, hogy ő tudta-e, de sorsába többször is beavatkoztak, például csöndben segítettek neki kilábalni rendszeres csődjeiből. Erre persze nincs közvetlen bizonyíték, mint ahogyan az sem biztos, hogy létezik az állítólagos kompromittáló videó, amelyen orosz prostituáltakkal folytat aberrált testgyakorlatokat. Mindenesetre Trump végig úgy viselkedett, mintha volna miért tartania Putyintól, ami jól jött a Kremlnek.

Ennek most vége, de a baj ennél is nagyobb. Navalnij nem csak meghalni nem akart, de még vissza is tért. A fiataloknak amúgy is tele volt a hócipőjük a bunkerében ücsörgő nagypapival, erre jött még a röhejesen pompózus fekete-tengeri palotáról készült dokumentumfilm. Ragadósnak bizonyult a belarusz példa, hiába a sok gumibot és a hatalmat szolgáló bíróság, ami sok az sok. Az emberek kimentek az utcára – innen meg már szó sincs „sajátos orosz”, „irányított” demokráciáról. Ez már nyers diktatúra, ahol a változáshoz forradalomra van szükség.

A történelemben persze mindenre van példa. A Tienanmen téren jöttek a tankok és vége lett a fene nagy szabadságvágynak – igaz, cserébe a Kínai Kommunista Párt bevezette a kapitalizmust.

Most Putyinnak kell sürgősen kitalálnia valamit, ha nem akarja szembetalálni magát a komplett néppel, ami mindig kétesélyes meccs.

Nem is csak neki lenne szüksége innovációra, máshol is kezd kényessé válni a jobboldali populista vezérek helyzete. Trump bukása és Putyin meggyengülése érzékenyen érinti a magyar rezsimet is. Most üt vissza, hogy irányítója az utóbbi tizenegy évben módszeresen összeveszett minden európai konzervatív erővel és kihúzódott a szalonképtelen szélsőjobbra. A sakkban ismeretes a lépéskényszer, amikor bármit is húz a játékos, azzal a saját pozícióját gyengíti, de lépnie kell, mert ha nem, akkor veszít.. Itt tartunk, a hatalom szempontjából nincs jó lépés. Slusszpoénként még egy idézet Borowitztól. „A CNN-en épp most hangzott el az emberiség történetének legviccesebb mondata: Trumpot aggasztja, mire fognak belőle emlékezni.”