Amióta ismét tudatosult bennünk, derék magyarokban, a miniszterelnök tavalyi rádiószózata nyomán, hogy Ausztria a "mi nagy laboratóriumunk", azóta eme okoskodásnak a második feléről gyakorta hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Ami nagy kár, ugyanis ez úgy szólt, hogy "ennek tapasztalatával hozhatunk itthon döntést, hogy bevált-e az, amit ők csináltak.” A napokban arról szóltak a hírek, hogy az osztrákok az eddigi ötmilliárdról hétmilliárd euróra emelik a koronavírus-járvány miatt rövidített munkaidőben foglalkoztatottak támogatásának keretét. Ez testvérek között is 1 800, illetve 2 520 milliárd forint. (Ekkora további igényt tud a költségvetésük fedezni.) Eközben a magyar foglalkoztatáspoltikai államtitkár melldöngetve jelentette be, hogy eddig 25 milliárd forint értékben nyújtottak be a hazai cégek bértámogatási kérelmet. Ennyire lenne még igény. A két ország gazdasági feljettsége közötti különbség evidencia, de ami a szomszédban legfeljebb kerekítési tétel, az mifelénk nem más, mint Kurzarbeit magyar módra. Míg a "nagy laboratóriumunkban" az idén júniusig meghosszabbították a válságtámogatásokat, addig a mi államtitkárunk diadalittasan közölte: a hazai cégeknek van még másfél hetük, hogy nyilatkozzanak, mekkora az igényük? S ebben valljuk be igaza is van, ilyen kis támogatási összegen felesleges hónapokat töprengeni. Azon meg - legalábbis a munka alapú társadalom bűvöletében élő magyar kormány szerint - pláne nem, hogy mi lesz ezt követően? Hiszen még kancelláriaminiszterünk sem számít május előtti lazításra, ami a bértámogatásra szorulók számára aggasztó közeljövőt sejtet.
A "mintalaboratóriumban" ki tudja miért a szintén jobboldali kormány nem fosztotta ki az önkormányzatokat. Így Bécs városa megtehette, hogy a munkahelyek megmentése érdekében céget alapított, hogy tőkeinjekciót adhasson a járvány miatt válságba került tradicionális, vendéglőknek, kávéházaknak, mintegy 14 milliárd forintnak megfelelő összegben. A "laboratórium" működik: itt az idő, lehet lemásolni.