Kevés lehangolóbb látvány van a Blaha Lujza térnél egy januári hétköznap délutánján. Különösen járvány idején, amikor a nyüzsgés se élénkíti a kopott házfalak uralta színteret.
A város szíve legendás épületeivel együtt halt meg: a hajdanvolt barokkos szökőkúttal és virágágyással együtt eltűnt a báj, az Apolló-orfeummal, majd az EMKE kávéházzal a kedélyes időtöltés helyei szűntek meg, míg a Sajtóházzal a pezsgés, a Nemzeti Színházzal a szellem. A veszteségeket pedig nem pótolta semmi.
Az Europeum bevásárlóközpont neve legalább annyira idegenül cseng itt, mint amennyire az épület kilóg a térből. Legfeljebb a szemközti modern irodaházzal alkothatnának párt, de ez sem sikerül igazán. A Hotel Nemzeti szépen felújított homlokzata egymaga képtelen jelleget adni a térnek.
Ettől még persze lehetne izgalmas a Blaha Lujza tér. Ha nem lenne ennyire leharcolt, szürke és kopott. Ha az egykori nagyáruházról nem mállana az épület alumínium borítása után ráfeszített védőháló. Ha nem parkolnának a tér közepén egymás hegyén-hátán az autók. Ha a betonplaccot nem szorítaná mindenfelől az autóáradat. Ha nem vált volna az elmúlt években érdektelen átszállóhellyé a város egyik központja.
– Do you speak English? – kérdezgeti egyre kétségbeesettebben a vizelet-, hányás- és galambürülék-foltokat kerülgető járókelőket egy fiatal lány. A szürke szél elsodorja a hangját és a segítőkészséget. Az árkádsor oszlopának dőlő hajléktalan tekintete fásultan követi egy ideig, majd lecsúszik az előtte masírozó arctalan lábakra. Néhány lépéssel arrébb, az aluljáró lépcsőjén kortalan fejkendős asszony billegteti a térdén a kéregető papundekli táblát. Szeme az aluljáró népét pásztázza, de nincs min megakasztania. Ma konkurencia sincs. A hajléktalan vackok arrébb-feljebb költöztek. Legalábbis mára. A üzletek előtt is alig egy-két ember. A lépcső alján nagy kék padlómatricán kérdezi a városvezetés: ki ne akarna több zöldet? De aligha a felszínről idehordott és az aluljáró tartóoszlopai mellett idétlen tartópóznákra állított zöld szemetesekre gondolnak.
– Huszonötször mondtam fel egymás után. Mindig volt egy idősebb szaki, kis- vagy nagyfőnök, aki nem bírta, ha nem uralja teljesen a terepet. Volt olyan, hogy első nap reggel bementem, de a műszak vége már otthon talált – harsogja egy őszbe csavarodó hajú, sapkás ember a villamosmegállóban. Vállát iratokkal megtömött táska húzza le, derékig érő barna műbőr kabátja előtt hevesen kaszálnak a kezei. Mire középkorú beszélgetőpartnere belekezdene egy válasz mondatba, meg is érkezik a villamos és az öreg felszáll. A másik meg néz utána szájában a félbehagyott szóval.
Magas sarkú tipegőt rángat maga után egy apró fehér kutya. Hárman is követik a tekintetükkel. Három középkorú asszony. Egyikük kezében gyerek, a másikéban megtömött cekker, a harmadik ujjait 5 kilós mosóporos zacskó fehéríti. Akkor most mihez kezdjek? - kérdezi sokadszor. A másik kettő újra és újra belefog, hogy elmondja. Ő meg csak hallgat és a végén megint megkérdezi: Mihez kezdjek, ha egyszer az albérlet rám eső részét sincs miből kifizetnem? A kérdés és a válasz közötti idő egyre jobban nyúlik. A soha nem csillapodó alapzajba hirtelen sziréna visít. A mögötte kialakuló hangvákuumban meglepően messzire hangzik a „thank you so much”.
A virágágyás betonpereméről nézve valahogy nehezen hihető, hogy „ötvenöt év után új, igényes karaktert kap a nemzet csalogányáról elnevezett ikonikus tér” – ahogy azt a Budapesti Közlekedési Központ ígéri. Megújul a Gomba szökőkút, készül egy új vízjáték, lesznek új gyalogátkelők és a jelenlegi parkoló helyén közösségi találkahelyet alakítanak ki sok zölddel. Az odatervezett illemhely viszont kikerült a tervekből. Bár Karácsony Gergely főpolgármester most mégis fontosnak találta, hogy épüljön közvécé a megújuló térre. Vitézy Dávid, a Budapest Fejlesztési Központ igazgatója jelezte, hogy nem tartja jó ötletnek az eredeti tervek megnyirbálását, a Népszínház utcai villamosmegállók érintetlenül hagyását. A BKK azzal vágott vissza, hogy a kormány miatt nincs idő az újratervezésre, a kormányzati támogatást ugyanis csak 2021 végéig lehet felhasználni.
